1.
Tűrhetetlen, hogy ez a szegény autó kint áll a hóban, latyakban, éjszaka kifagy belőle a lélek, a járókelők belerúgnak, végighorzsolják a körmükkel, belepi a por, a köd, a zúzmara, a hajnali harmat. Ott eszegeti a fene, meg a tél… Mindenkinek jut valamiféle fedél a feje fölé, a disznónak ól, a lónak istálló, a csigának csigaház, csak az én szegény kis autóm szenved odakinn a nagy magyar éjszakában, mint egy kivert kutya, mint egy rozsdás kukatartály, habár még a kutya is bemehet éjszakára a kutyaházba, a kukát is beteszik éjjelre a kapu alá, a mezeinyúl meghúzhatja magát egy üregben, a bagoly a fa odvában, csak ez a szegény autóm van kiszolgáltatva a természet viszontagságainak, gonosz kölykök dobálózásának és szelíd galambok potyogtatásának, kutyáknak, macskáknak, korróziónak és értékcsökkenésnek…

Autósok védőszentje, segíts rajtam! Adj az én autómnak garázst, ahol éjszakára meghúzhatja magát, cseppnyi is elég, csak éppen beleférjen. Azt se bánom, ha nincs a közelben, ha villamoson kell érte mennem, három nagykaput nyitogatnom, csak tudjam, hogy az én kis kocsim biztonságban és békében hajtja álomra a szélvédőjét.

2.
Alig hiszem el, könyörgésem meghallgatásra talált. A napokban a harmadik utcában jártam és mit látok kiírva egy kapun? „Garázs kiadó, hátul az udvarban.”

Íziben be is mentem és kibéreltem a garázst. Szemrevaló autó-hálószoba, ilyenről álmodtam dermesztő téli éjszakákon, ilyenről álmodott ő is, az én kis kocsim. Micsoda öröm volt, amikor először betolattam vele! Pedig nem volt könnyű, mert a bejárat tíz centivel keskenyebb volt, mint a kocsi, de rögvest nekiálltam, bicskával lefaragtam a kapufélfából öt centit, aztán, mivel ez kevés volt, leszereltem a hátsó lökhárítót is, s így gyönyörűen befértünk. Jól is aludt az én arany kocsikám az éjjel, reggel érte mentem, megsimogattam, felszereltem a lökhárítót, kizártam az ajtót, bezártam az ajtót, kitolattam, lelakatoltam a nagykaput és már repültünk is.
Kellett is repülni, mert ezek a műveletek eltartottak egy darabig, így aztán negyedórát megkéstem a hivatalból. A munkaügyi osztályon kellett aláírnom a jelenléti ívet és a munkaügyis szemrehányásokat tett, de megmondtam neki, hogy a garázs miatt volt a késés, amire csak azt mondta, hogy: ja, ha valakinek olyan jól megy, hogy még garázsra is telik, az ne számítson jutalomra mikuláskor, ami tudvalévőleg nem a későnjövők ünnepe.

De mit bántam én, boldogan vittem haza délután az én kis kocsimat az ő kis hajcsikájába. Igaz, magam elég későn kerültem a hajcsikámba, mert egy nagy dög teherautó állt b a garázs elé és eltorlaszolta az utat. Előbb meg kellett tudnom, hol a pilóta. Kiderült, hogy lakodalmazik a szomszéd házban. Utánamentem, ott javában állt a dáridó, a vezető be volt rúgva, mint a tök, nem értette, mit akarok tőle, amikor odamentem hozzá, azt hitte, hogy én vagyok a menyasszony és táncra kérem, elkezdett ráncigálni, hogy járjak vele csárdást. Végül az egész násznép kitódult az udvarra, közös erővel eltoltuk a nagy dögöt, és én kilakatoltam, és belakatoltam, és lökhárítót szereltem, és bezártam, és kizártam, és éjfél előtt már ágyba is kerültem.

3.
Tulajdonképpen ez a garázsügy nem is olyan egyszerű dolog. Sok előnye van, de van egy hátránya is. Mégpedig az, hogy az ember el van idegenedve a kocsijától. Úgy van ez, mint a szerelemben. Ha az ember szeret egy nőt, akkor azt mindig maga mellett akarja tudni. Hogy belenézhessen a szemébe, megsimogathassa a haját, hallja a szíve dobogását, hogy a többiről már ne is beszéljek. De ha az a szeretett személy nincs a közelben, akkor csak az ábrándozás marad. Így vagyok én is elvágva az én kis szerelmetes autómtól, nem tudok belenézni az égszínkék dukkójába, végigsimítani szépen ívelt sárvédőjét, nem hallgathatom dugattyúinak járását, akkor, amikor csak akarom. Vagyis az autó melegben van ugyan, az ember mégis elhidegül tőle.

4.
Közben a menyasszonyom tőlem hidegült el. A minap felhívott, hogy autózhatnékja van. Mondom neki, majd holnap, drágám, mert hogy éppen akkor tettem le a kocsit a garázsba, örültem, hogy túl vagyok rajta.

Erre alaposan leteremtett, hogy már nem szeretem, tohonya, elpuhult féreg vagyok, hiszen csak fel kéne pattannom a kocsira és már ripsz-ropsz nála is lehetnék.

Még hogy felpattanni! Még hogy ripsz-ropsz! Van fogalma neki arról, mit jelent ilyenkor elzarándokolni a garázshoz, kilakatolni, betolatni, lökhárítót leszerelni, felszerelni, és ez még hagyján, de ha tetejébe megint ott egy marha nagy kamion, akkor még csárdást is táncolhatok, ha minden jól megy… Persze, akinek nincs autója, meg garázsa, az ezt nem érti meg. Sőt még az se nem érti meg, akinek van autója, de nincs garázsa. Aztán az se, akinek van garázsa, de nincs autója. Ezt csakis az a halandó érti meg, akinek autója is van, meg hozzá garázsa is, de a harmadik utcában és a garázs bejárata tíz centivel keskenyebb, mint az autó oldalszélessége.

Ha ezt az én drága menyasszonyom képtelen felfogni, sajnálom. Ha úgy akarja, ám legyen. Szakítunk. Menyasszonyt mégcsak találok, de garázst nehezen. Különben sem voltam vele teljesen megelégedve. Ugyanaz volt a baj, mint a kocsimmal, tíz centivel nagyobb volt az oldalszélessége a kelleténél.

Novobáczky Sándor

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!