Németországban a második világháborút megelőző években az autó volt a rendszer egyik fontos propaganda-terméke, az állami támogatással elért versenysport-sikerekért cserébe az állami befolyás is jelentős volt a gyártóknál. Így történhetett, hogy amikor a hadigépezetnek egy 3 tonna teherbírású teherautóra volt szüksége, a legjobb típust, az Opel Blitz-et választották ki, amelyet aztán a Borgward és a Daimler-Benz is átvett. Mindezt 1942-ben egy 800 000 márkás licenszdíj megfizetésével tette törvényessé a német állam.
Az 1938-ban bemutatott Opel Blitz 3,3 tonnás terhelhetőséggel rendelkezett 5,8 tonnás össztömeg mellett, az akkori Mercedes-ellenfél, az L3000 3,1 tonnát tudott szállítani 6,7 tonna össztömeg mellett – a nyersanyaghiányos időkben döntő volt, hogy azonos mennyiségű alapanyagból 2 helyett vagy 3 teherautót tudtak készíteni.
Sokáig tartott a gyátás beindítása, mert az egész üzemet modernizálni kellett az Opel teherautó érkezése miatt
A megállapodás 1942-es aláírását követően azonban még két év kellett ahhoz, hogy a Mercedes zsargonban L 701-esnek keresztelt, és márkajelzés nélküli járművek gyártása elinduljon. A Daimler-Benz vezetőségének nem tetszett a felülről jött utasítás, és igazából csak akkor adta rá az áldását az igazgatótanács, miután a német állam egyértelművé tette számukra: ha ellenkeznek, államosítják a mannheimi üzemet, a Mercedes pedig soha többé nem fog teherautókat gyártani. Márpedig az igazgatók tudták: a háborút követően újjáépítés lesz majd, amihez nagyon sok teherautóra lesz szükség.
Az egyetlen kakukktojás a Mercedes történelme során: Opel Blitz
A késlekedéshez hozzájárult még az is, hogy az Opel brandenburgi teherautó-gyárában amerikai mintára szervezték meg a termelést, ami sokkal gyorsabb ütemben és kisebb költségekkel folyt, mint a Mercedesnél, így a Daimler rögtön az üzem modernizálására is felhasználta az alkalmat. Amíg az üzem készült, a mérnökök megpróbálkoztak az OM 175-ös dízelmotor Opel alvázba való beépítésével, még közúti teszteket is folytattak a prototípussal, azonban a nyersanyaghiány (a dízelmotor sokkal több anyagot és jobb megmunkálást igényelt, mint az Opel benzinese) miatt ez nem valósult meg.
Fa-ponyva fülkét kapott a katonai változat. A tetőt megmagasították, hogy sisakban is elférjenek a katonák
1944 augusztusában indult meg a termelés a Mercedes üzemében, mindössze 3500 darab jármű készült el Németország legyőzésének időpontjáig. Az eredeti konstrukcióhoz képest a következő változásokat eszközölték: vas-megtakarítás miatt fa-vászon fülkét kapott az autó, olajos légszűrőt kapott a motor, aminek teljesítményét 75 LE-ről 68 LE-re csökkentették, és nagyobb teherbírású hátsó rugókat használtak.
1948-tól az eredeti acélfülkével készült az L 701
A mannheimi gyárat 1945 április 11-én foglalta el a 7. Amerikai Hadsereg, és májusban már újra is indult az L 701 termelés. Az Opel-eredetű teherautó volt a Mercedes meghatározó haszonjárműve a saját fejlesztésű utód, az L 3250-es 1949-es megjelenéséig. Már amennyiben saját fejlesztésről lehet beszélni, hiszen az Opel benzinmotor alapján készítették el az QM 312-es dízelmotort (hosszabb löket, más hengerfej, változatlan hengertávolság és 90 mm-es furat), az alvázat, a felfüggesztéseket. A Mercedes tehát elég sokat profitált abból, hogy ráerőltették az Opel teherautót.
Jobb volt a Mercedes konstrukciónál az Opel 4 tonnás teherautó, a Daimler ennek alapján készítette el az utódot
Nagy felbontású képeket az Autó-Motor Facebook oldalán találnak.
