H.G. budapesti olvasónk alig egyéves Wartburg gépkocsijával nyugat-magyarországi körúton akarta tölteni a hétvégét. A 6-os út 184-es km-köve mellett hirtelen megcsúszott, kisodródott az útról és felborult. A baleset következtében olvasónkat két társával együtt kórházba kellett szállítani. A kórházból négy nap múltán engedték el, és egyenesen féltett gépkocsijához ment, amelyet a baleset után, még a mentők érkezése előtt a helyszínen megálló autósok és a helyszínre érkezett rendőrök talpra állítottak. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az egyébként is súlyosan sérült gépkocsijából minden mozdítható alkatrész eltűnt, csupán a megrongált karosszéria, az ugyancsak deformálódott első ülés, valamint a motor maradt a helyén.

A nyomban megtett feljelentés igen gyors eredményt hozott: a közeli falu egyik szélső házában a rendőrök megtalálták a szakszerűen kiszerelt műszerfalat, a gépkocsiban maradt napszemüveget, valamint egy Wartburg gyártmányú gépkocsiba való hátsó ülést, amely már meg volt nyúzva és a csirkeólban szolgálta a tyúkok nyugodalmát. Találtak kidobva néhány kárpitdarabot is, továbbá az üléshuzat néhány darabját, amelyeknek egyikét felmosórongynak, másik darabját portörlőnek használták.

Megállapították, hogy a helyszínen maradt megrongálódott gépkocsi alkatrészeit a közelben lakó B.E.-né nagymama, K.J.-né nevű leányával és annak 9 éves kisfiával együtt „találta meg” és vette magához azzal a céllal, hogy azt „megőrizzék”. A Marcali Járásbíróság a megőrzési szándékot nem látta bizonyítottnak, ezért lopás bűntettében mondta ki bűnösnek a nagymamát és a mamát. A gyermek ellen korára való tekintettel eljárás nem volt indítható. A nagymama büntetése két hónapi felfüggesztett szabadságvesztés, míg az anyuka 1500 Ft pénzbüntetést köteles fizetni és vissza kell szolgáltatniuk a napszemüveget, valamint a műszerfalat. A bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a hiányzó akkumulátort, szerszámokat a családi hármas vitte volna el, mert azokat nem találták meg és elvitelüket az érdekeltek tagadták. Az ítélet jogerőre emelkedett azzal, hogy amennyiben olvasónk egyéb kárigényt akar érvényesíteni, az illetékes járásbíróság előtt pert kell indítania.

Olvasónk kérdése az, hogy a kárt hogyan kell kiszámítania, mert felszólítására a kárt okozók minden igény teljesítésétől elzárkóztak azzal, hogy a műszerfalat, amely sértetlen, valamint a napszemüveget a bíróság – az ítélet jogerőre emelkedése után – a károsultnak kiadta.

A jogerőre emelkedett büntetőbírói ítélettel nem akarunk vitázni, bár – nézetem szerint – a lopás bűntettének megállapítása mellett halmazatban megállapítható lett volna a Btk. 302 § (1) bekezdése szerinti rongálás bűntette is. Eszerint „aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Meggyőződésünk szerint a kártérítés megállapításánál is abból kell kiindulni, hogy a sérült gépjármű rongálásával milyen további károkat okoztak.

Olvasónk előadása szerint az alig egyéves, tehát majdnem új, ily módon kb. 75-78 000 Ft-ot érő gépkocsi a baleset folytán komolyan megsérült. A helyreállításával a helyszínen készült fényképek, valamint a szakértői vizsgálat szerint 17 000 Ft-ot kellett volna költenie. A javított gépkocsi műszaki és forgalmi értéke a baleset folytán nyilvánvalóan csökkent volna és az értékcsökkenés – ugyancsak szakértői megállapítás szerint – 8-10 000 Ft-ot tett volna ki. A javítás és az értékcsökkenés összegét, továbbá a gépkocsi szállításával kapcsolatos mintegy 1000-1500 Ft-ot a gépkocsinak a kár bekövetkezte előtti értékéből le kell vonni. A károkozás előtti értéket 75 000 Ft-nak véve levonandó kb. 27 000 Ft, ily módon a baleset utáni érték 48 000 Ft. Olvasónk további közlése az volt, hogy a gépkocsi ma már nem javítható, illetve annak javítása elérné az 50 000 Ft-os költséget. A roncsért mindössze 18 000 Ft-ot ajánlanak, így a tényleges kára 30 000 Ft.

Minthogy cascobiztosítással nem rendelkezett, ezért ezt a kárát csak a kárt okozóktól követelheti, akik egyetemlegesen tartoznak ezt az összeget megfizetni, – feltéve, ha olvasónk bizonyítani tudja a bírói ítéletben ellopottként megállapított tárgyakon túlmenően azt, hogy a hátsó ülést, a kárpitozást, a lámpákat stb. a családi bűnszövetkezet vette magához és rejtette el, vagy adta tovább. Egymagában az a körülmény, hogy a büntetőbíróság csak az ítéletben megállapított tárgyak ellopását állapította meg, a további kárigény érvényesítését nem zárja ki. Nem vitás azonban, hogy bizonyítási nehézségekkel a károsultnak az eljárás során számolnia kell.

Dr. Szűcs Ferenc

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!