A 2012-es modellévre a Harley egy olyan masinát gördített ki a gyárból, ami a túramotorok kényelmét és a cirkálók megjelenését ötvözi. Pontosabban egy olyan motort, amit felszereltek egy méretes szélvédővel és két igencsak praktikus, fényezett oldalkofferrel, de ezeket egy szempillantás alatt levehetjük a gépről, így a Dyna családba tartozó Switchback pár másodperc alatt vagány cirkálóvá „vetkőzhet”.
S hogy melyik formájában vonzóbb? Az igazat megvallva, ha nincsenek rajta a dobozok és a szélvédő, akkor dögösebb, ugyanakkor ha hosszabb útra megyünk, a szélvédő és a dobozok is aranyat érnek. Merthogy a méretes szélvédő még autópálya-tempónál is egészen hatásosan töri meg a menetszelet, a két igencsak szemrevaló koffer miatt pedig nem kell hátizsákban cipelni a cuccokat. A tanktáska amúgy se jöhet szóba, mert a hagyományokhoz hűen oda integrálták a műszereket (pardon, a sebességmérőt és a visszajelző lámpákat) és a fémtömbre emlékeztető gyújtáskapcsolót.
Tiszteletet parancsol, de elsősorban stílusos
De a gyújtáskapcsoló csak egy a sok szemrevaló részlet közül. Tulajdonképpen a Switchback olyan motor, amit hosszan is szívesen nézeget az ember, mert akárhányszor csak rápillantunk, mindig találunk rajta valami újat. Külön érdekesség, hogy megszámlálhatatlanul sok helyen látható rajta a márkalogó: a fényszóró házától kezdve a legapróbb csavar fején át a gumiabroncs oldalfaláig mindenhol ott virít a H–D-embléma, na meg persze az amerikai gyártásra utaló feliratok sokaságából is látszik, mennyire büszke rá a gyártó, hogy ok bizony Amerikában szerelik össze a motorokat, s nem valamelyik fejlődő országban.
Ez a büszkeség hatja át egyébként az egész masinát, ugyanis a Switchback nemcsak stílusos, hanem az utakon is tiszteletet parancsol. A modellbe épített 1690 cm3-es blokk hangjára cipzárként nyílnak meg az álló kocsisorok a Harley előtt, a benzinkútnál vagy a piros lámpánál pedig kíváncsi tekintetek „ostromolják” a gépet. Járó motorral már csak azért is érdekes látvány a Switchback, mert a nagy V2-es szívdobogásra emlékeztető módon mozog a vázban, ami persze nemcsak magát a járművet, hanem a vezetőt is rázza enyhén – még akkor is, ha elengedjük a kormányt. Persze ez is hozzátartozik a Harley-érzéshez…
Menet közben aztán szépen kisimul a V2-es, amely egyébként igazi hagyománytisztelő szerkezet: hűtéséről a menetszél gondoskodik, s alulfekvő vezérműtengelye révén tolórudak mozgatják a szelepeket. A modern időket mindössze az elektronikusan vezérelt üzemanyag-befecskendezés juttatja eszünkbe, na meg a hatfokozatú váltó, melyet extrahosszúra áttételeztek. A körülbelül 80 lóerős teljesítmény (a H–D nem ad meg hivatalos teljesítményadatot) és az alacsonyan ébredő, igencsak combos 136 Nm-es nyomaték könnyedén palástolja ezt. Csak amikor a sebességmérő digitális részébe integrált fordulatszámmérőre nézünk, akkor jövünk rá, hogy bizony 110 km/óránál is alig pörög 2000 felett az erőforrás. Ami az erejét illeti, a több mint hárommázsás súly miatt csodát ne várjunk, de aki úgy skatulyázná be a Switchbacket, hogy ránézésre lomha, az bizony tévedhet, mert erőtartaléka több mint elegendő, s bizony eléggé élénk a gázreakciója.
Egyenesben meggyőző, kanyarban már kevésbé
Ha viszont kanyargósabb, netán rosszabb minőségű útra tévednénk, már nem lesz olyan magabiztos a Switchback pilótája. Bár a motort egyáltalán nem nehéz kanyarodásra bírni, a hatalmas lábtartó trepnik miatt eléggé korlátozott, mondhatni minimális a dönthetőség. Meg hát a harmatos teljesítményű egytárcsás első fék és az úthibákon nyögvenyelősen átlépkedő futómű sem a kanyarvadászat szellemében született… De ha valaki nem akar sietni, akkor élvezetes kilométereket tölthet a H–D nyergében. A vezetőt végtelen nyugalom szállja meg, ha nem túl kanyargós az út, hiszen királyi kényelemben utazhat. A kormány ugyan első látásra magasnak tűnhet, mégis egészen pihentető vezetni a masinát, amiben közrejátszik a szuperkényelmes ülés is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az utasnak is jó dolga van. Itt persze nincs olyan hátsó fotel, mint mondjuk egy Electra Glide-on, de túrázásra így is kiválóan megfelel.
Ami az újdonság árcéduláját illeti, ezúttal sem fogott vékonyan a milwaukee-i ceruza, hiszen 5,4 millió Ft-ért vihető haza a Switchback. Azonban aki egy ilyen motor mellett dönt, az nemcsak egy kényelmes és hosszú évek múlva is feltűnő motort vesz birtokba, hanem az amerikai gyártó által nyújtott különleges életérzést is megvásárolja.
TETSZETT
kisugárzás
gyönyörű részletek
nyomatékos erőforrás
kényelem
NEM TETSZETT
nehezen elérhető oldaltámasz
korlátozott dönthetőség
úthiba-érzékenység
ÖSSZEGZÉS
A Switchbacknek megvannak a maga nyilvánvaló hibái, de ezeket felülírja az egyedülálló kisugárzás, a kényelem és a V2-es dörmögő zenéje. A mai technokrata motorok között üdítő kivétel egy ilyen klasszikus gépezet.
Harley-Davidson Switchback
Lökettérfogat: 1690 cm3
Hengerek/szelepek: V2/4
Maximális teljesítmény: nincs adat
Maximális forgatónyomaték: 136 Nm 3500/min
Sebességváltó: hatfokozatú
Hossz./szél./mag.: 2357/958/1409 mm
Tengelytáv: 1595 mm
Ülésmagasság: 663 mm
Üzemanyagtank: 17,8 l
Fék elöl/hátul: 300/292 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 130/70 R18 / 160/70 R17
Száraz tömeg: 316 kg
Tesztfogyasztás: 5,6 l
Alapár: 5 395 625 Ft