Egyik kollégájának, Dombi Norbertnek az édesapjától maradt egy 250-es Jawaja, ezt újította fel, és jó pár éve ezt látva, Diószegi Gyula is újra kedvet kapott a motorokhoz.
– Fiatal koromban egy MZ E250/2-essel jártam, de aztán megnősültem, jöttek a gyerekek, kinőttük ezt a járgányt, Trabantra, Barkasra váltottam – emlékezett az Alföldi Károllyal immáron harmadik békéscsabai pünkösdi veterán motoros találkozót szervező ácsmester. – Természetesen az első öreg vasam is egy ilyen MZ E250-es lett, amit aztán egy Pannónia P10-es, majd egy Pannónia T5-ös Duna-oldalkocsis járgány követett. Az olaj- és benzinszaghoz, a szereléshez kötődés is adott volt, apám gépészként dolgozott, én pedig gyerekként Hofferrel szántottam is. Minden gép érdekelt, ami mozog, püfög.
Diószegi Gyula elmondta, ehhez a hobbihoz szükség van a családra, az asszonynak is el vagy meg kell tűrnie ezt a tevékenységet, illetve az anyagi ráfordítást.
– A nejem, Marika is motorozott korábban, egy piros Danuviája volt – ecsetelte a klubvezető. – Ráleltem egy ilyen járgányra, újjávarázsoltam, és ezzel hízelegtem neki. A feleségekkel kapcsolatos egy veterán motoros mondás is: „Olyan rosszat álmodtam, hogy a halálom után az asszony annyiért adta el a járgányokat, amennyit vételárként mondtam neki.”
A Békéscsabai Ipartestületnél 2011–2012-ben jött az ötlet, hogy hozzanak létre egy veterán motoros klubot. Ez is az összetartozást erősíti, ezen hobbi mentén is találkozhatnak, tarthatják a kapcsolatot. Közös rendezvényeken vehetnek részt, és beavathatják egymást abba, hogy mások számára értéktelen ócskavasból miként varázsolnak újjá motorokat.
Fotó: Imre György
– Már hagyomány a békéscsabai, március 15-ei idénykezdet, majd a pünkösdi találkozó, ismét megyünk az eleki fogathajtó versenyre. Utóbbin tavaly könnyített pályán mi is versenyeztünk, sikerült Alföldi Karcsi mögött a második helyet megszereznem – mesélte Diószegi Gyula. – Szívesen csatlakozunk rendezvényekhez, mert jól érezzük magunkat ezeken, másoknak pedig élményt nyújtunk, ahogy több helyen is mondták: üde színfoltot jelentettünk. Öregbítjük az ipartestület hírnevét is, melynek zászlót adományoztunk.
A klubvezető kitért arra, különböző módokon kutatnak fel régi motorokat. Már ismerik őket, és szólnak nekik, de interneten keresztül is hozzá lehet jutni öreg vasakhoz. Sokszor lepusztult állapotban vannak a gépek, de ha a motorosok látják a lelkét, megveszik. Vagy van a járgányban élet, vagy életet lehelnek bele. Előfordul olyan is, hogy kosarakban hozzák el az alkatrészeket, és ezekből rakják össze a gépet.
A motorosok megkülönböztetik a járgány restaurálását, illetve felújítását. Előbbinél eredeti állapotra hozzák rendbe, minden alkatrész, csavar, szín megegyezik a gyárival. A felújításnál elsősorban a működőképesség a fontos. Aztán pedig az, hogy élvezzék a járgánnyal a motorozás szabadságát.
Nem tépik szét az aszfaltot, kényelmes a tempó
Diószegi Gyula elmondta, hogy unokája, a hatéves Dávid a nagy segítsége. Mindig ott van körülötte, szerelni akar és felülni minden járgányra. Azt is élvezettel nézi, amikor üzemanyagot tölt a tata a motorokba. – Ezek benzin és olaj keverékével működnek, ilyet benzinkutakon már nem árulnak, mi állítjuk össze. Jó étvágyuk van ezeknek a kétütemű gépeknek, megeszik a 4-5 litert – magyarázta Diószegi Gyula. – Aztán jöhet maga a motorozás. Nem tépjük szét az aszfaltot, 60-70-es, kényelmes tempóban haladunk, így élvezhetjük a táj, a környezet szépségét is. Nem arra koncentrálunk minden idegszálunkkal, hogy A-ból B-be minél hamarabb odaérjünk. A motorozással kijön belőlünk a stressz, a feszültség. Diószegi Gyula hangsúlyozta, a motorozás szeretete tartja össze a klubot, már csaknem 40-en vannak, köztük hölgyek is hódolnak ennek a szenvedélynek. A legtöbb tagjuknak MZ-jük, Jawajuk, Pannóniájuk van, de különleges motorok is találhatók. A klubvezető kiemelte, egy-egy öreg vas sokaknak semmit nem ér, ők viszont semmi pénzért nem adnák oda.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
