Csak a Mercedes – és a németek – időszámítása szerint 125 éves az autó, amire a legjobb bizonyíték, hogy október 6-én Hershey-ben elárvereznek egy 127 éves, még mindig működőképes DeDion-Bouton-Trepardoux gőzautót, ami ráadásul négykerekű, ellentétben Carl Benz háromkerekű alkotásával. Ráadásul az autó története is különleges.
Az ifjú DeDion gróf 1881. decemberében ajándékokat ment vásárolni a párizsi Boulevard des Italiens-en található Giroux játékboltba. A közelgő báljára érkező vendégeknek akart kedveskedni a tárgyakkal, azonban egy gőzgép-modell annyira megtetszett neki, hogy megkérte az üzlet tulajdonosát, mutassa be a készítőjének. Az udvar hátsó részében működő műhelybe irányították a nemest, ott találkozott Georges Bouton és Charles-Armand Trepardoux urakkal. A két mérnök mindössze napi 7 frankért dolgozott a játékboltnak, hajókat, kis gőzgépeket és műszaki eszközöket gyártottak. DeDion grófját annyira lenyűgözte, amit látott, hogy azonnal napi 10 frankos fizetést ajánlott a párosnak, akiktől egy nagy méretű, kocsi mozgatására alkalmas gőzgépet kért először. Így kezdődött a gazdag nemes és a munkásosztály két tagjának együttműködése.
A Pergolese utcán lévő lerobbant épületben kezdett el dolgozni a mérnökpáros, a legégetőbb kérdés a megfelelő teljesítményű, és kis méretű vízforraló tartály megalkotása volt. Egy háromkerekű gőzautó után 1883-ban megalkották a Victoria elnevezésű négykerekűt. A szíjhajtású, hátsókerékhajtású járműnek volt egy apró problémája, a folyékony tüzelőanyag könnyen kigyulladt. Az előre épített gőztartály is meglehetősen ormótlan volt, ezért alapoktól kezdve új járművet terveztek, a képeken látható példányt.
A járművet La Marquise névre keresztelték DeDion gróf anyja után. Elsőkerék-kormányzás, tolórudas (mint a gőzmozdonyokon) hátsókerékhajtás jellemezte az autót, mindössze 45 perc kellett a gőz fejlesztéséhez, 2,7 méteres hosszával és alig több mint 1 tonnás tömegével meglehetősen kompaktra sikeredett, és négy utast tudott szállítani. Az egymásnak háttal helyet foglaló utasok a 180 literes víztartályon ültek, ami nagyjából 32 kilométer megtételére volt elegendő mennyiség. A jármű részt vett az első autóversenyen 1887-ben, ahol Bouton volt a sofőr, és nyert is. Mondjuk ez utóbbi nem volt nehéz, hiszen több konkurens is jelentkezett, de senki más nem jelent meg a rajtnál. A Párizs-Versailles közötti közötti 32 kilométeres távolságon 25,7 km/órás átlagsebességet ért el a La Marquise, a visszaúton a megfigyelők szerint egy egyenesben 59,5 km/órás tempóval is száguldott.
DeDion grófja 1906-ban adta el az autót
Később DeDion kijelentette, hogy a La Marquise tekinthető a túraautók ősének, hiszen már négyszemélyes volt, és elég volt egy ember a vezetéséhez. A gróf egyébként egészen 1906-ig megtartotta magának az autót, ekkor a francia hadsereg tisztjének, Henri Doriol-nak adta el. Ennek a családnak a tulajdonában volt 81 évig, azonban ők se sokat használták, mivel az első világháborúra készülve a bronz és réz alkatrészeket leszerelték róla és azokat beszolgáltatták. Doriol később a fiával közösen megpróbálta újra működőképessé tenni az autót, azonban nem jártak sikerrel, és 1987-ben egy párizsi árverésen túladtak rajta.
Tim Moore vásárolta meg a hiányos járművet. A Le Mans-i múzeumban volt egy hasonló, de 1890-ben gyártott gőzautó, amelynek tanulmányozása után sikerült újra elkészíteni a hiányzó alkatrészeket, és alig egy éven belül újra működőképes lett a La Marquise. Ekkor kerültek vissza az autóra az eredeti mintájára készült küllős kerekek és a tömör abroncsok. Moore egyébként ugyanabból az okból adta el az autót, mint előtte Doriol úr: két fia volt, és nem akarta, hogy azok összevesszenek az autó tulajdonjogán. Így került az autó John O”Quinn tulajdonába, aki az RM Auctions október 6-án a Pennsylvaia-beli Hershey-ben bocsátja árverése a világ legöregebb, még működőképes autóját. A becslések szerint 2-2,5 millió dolláros leütési árat remélnek az egyedülálló járműért.
További nagy felbontású képeket az Autó-Motor Facebook oldalának Galériájában találnak a 127 éves DeDion gőzautóról.