A KGST-érában a nyugati piacra szánt autók az egyszerű halandók számára elérhetetlenek voltak, egyszerűen azért, mert nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Legalábbis nálunk nem. Lada Nova, Volga dízel és egyéb csemegék, amelyekre a korszak autósai leginkább vágyakozva gondoltak. E sort gyarapítja a Skoda 120 GLS is, amelyet a nyugati exportpiacokon kívül csak Csehszlovákiában lehetett megvásárolni.
Konstrukciós irányelvek a pártházból
A Skoda három autógeneráción át gyártotta a farmotoros modelleket. A sort az 1964-ben bemutatott 1000 MB nyitotta, amelyet 1969-ben váltott az S100-110-es modellsorozat. A műszaki tartalom lényegében azonos, a karosszéria kapott naprakészebb vonalakat. A 70-es évek elején a fejlesztések folytatásaként elkezdték a váltómodell tervezését. Akkoriban az autógyártók a farmotoros konstrukciókról sorra átálltak az orrmotoros járművek építésére, a Skoda is ezt szerette volna, viszont a pártvezetőség nagyon drága mulatságnak találta egy teljesen új konstrukció kialakítását. Így költségtakarékossági okokból a műszaki alapok ismét megmaradtak, bár jelentős módosításokkal, például a vízhűtőnek az autó farából az orrába való áttelepítésével.
A szóbeszéd szerint még olyan utasítások is megkötötték a konstruktőrök kezét, miszerint az új modell nem lehetett súlyosabb az elődnél, hogy a gyártásához ne kelljen több anyagot felhasználni. A súlymegtakarítás érdekében nem volt ablakemelő az új bázismodell hátsó ajtóiban, és az oldalüvegek is vékonyabbak voltak az összes új Skodánál.
Makulátlan beltér: fejtámlás ülések, szőnyegpadló és spéci kárpitanyag
Az ismét modernizált karosszériájú Skoda-sorozat 1976 őszén mutatkozott be a Brnói Vásáron, és 1977-ben a Merkur közreműködésével már meg is érkezett hazánkba. Előbb az S 105 S (Standard) alapmodellre lehetett befizetni, majd az erősebb és jobban felszerelt S 105 L (de Lux), S 120 L és S 120 LS (de Lux Super) is szolgálatba állt. Csak a csúcsmodellt, az S 120 GLS-t (Grand de Lux Super) nem importáltuk… De vajon mit veszített ezzel a Skoda-vásárló?
Sok-sok króm és jobb hangszigetelés
Az S 105 S-hez képest az S 105 L hátsó ablakai is nyithatók voltak, az ajtókon a behúzófülek helyett modern könyöklőket találtunk, s az első üléstámlákat fekvőhelyzetig hátra lehetett dönteni. Az S 120 L ehhez képest nagyobb hengerűrtartalmú (1046 helyett 1174 cm3) motort kapott 52 lóerő teljesítménnyel (a kisebb motor 46 lóerőt tudott), a műszerfalán kör alakú órák jelentek meg, s kívülről is felismerhető volt a kerek helyett kocka alakú lámpáiról. Az S 120 LS még erősebb, módosított égésterű, 58 lóerős motorral és fordulatszámmérős műszerfallal készült, látványra a sportos, kerek ikerfényszórók tették egyedivé. Nehéz mindezt überelni. Mégis megtették az S 120 GLS modellel.
Mintha most gördült volna le a gyártósorról, olyan a motortér
A kocsi műszakilag azonos az S 120 LS-sel. Szintúgy 150 km/h a végsebessége (S 105 S: 130 km/h), a százas gyorsulás 17 másodpercet igényelt (S 105 S: 23 s), a fogyasztása 8,6 liter. Az autót kívülről krómkiegészítők sora díszítette: lámpakeret és hűtőmaszk, a kerekeken a dísztárcsakarimák, az ajtókeretek krómlécezése, illetve a krómkilincsek. A faron egy álrács csillog krómosan. Mindezen pompa folytatódik az utastérben. A műszerfal óráit krómkarikák szegélyezik, az utastér szőnyegpadlós és a hangszigetelés is jobb. Az ülések szövete kellemes tapintású, az első ülések állítható magasságú, párnázott-kárpitozott fejtámlákat kaptak, és a hátsó ülésekhez is jutott hamutartó.
Hátul is krómdíszek emelik a presztízst. A rendszámkeret már mai extra, de illik a stílushoz
Tehát ezt tudta az extra Skoda. Ma már nem tűnik soknak, akkoriban mégis számított. A fotókon szereplő autót sem Magyarországon állították forgalomba, a közelmúltig Szlovákia volt a hazája, onnan hozták be alkatrésznek. A tulajdonosa mégsem szedte szét, hanem eladta. Így élhet ma is négy keréken, hajdani „elérhetetlen” pompájában.
Láthatók az extra hangszigetelő lemezek, amelyek az alapváltozatból hiányoztak
Az eredetiség érdekében is
A Szlovákiában vásárolt Skoda S 120 GLS hiába nem futott még 50 000 km-t sem, bizony több hiányosságot mutatott. Elsősorban a korrózió dolgozott a kocsiban, no meg az anyagok elöregedése okozott gondokat. Minthogy a masina egy autószerelő műhely tulajdonába vándorolt, a javítása nem okozott gondot. Darabokra szedték, mindenét megtisztították, a rozsdás lemezeket kilakatolták, majd ahol szükséges volt, ott a gyári színnel újrafényezték. Összeszereléskor is csak eredeti alkatrészeket használtak, de szerencsére nem kellett sok, veterán kora ellenére az autó részleteiben is igen jó állapotú.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
