Tanulni, tanulni, tanulni – Lenin híres szavait kell megfogadnia minden járművezetőnek, hiszen folyamatosan változó körülményekkel szembesülünk az utakon. Van, akinek eleinte a budapesti forgalom is megoldhatatlan káoszt jelent, de aki a fővárosban szerezte meg a jogosítványát, rácsodálkozik: vidéken mennyire álmos a közlekedés. A jó sofőrnek kell a rutin, amelyet csak úgy szerezhet meg, hogy a volán mögött ül és vezet. Így még az is találkozik előbb-utóbb a télies időjárási körülményekkel, aki nyáron szerezte meg a jogosítványát, átesik majd az első olyan nagy záporon, amikor az ablaktörlő még a leggyorsabb állásra kapcsolva sem képes letörölni a vizet a szélvédőről, halad majd hóviharban, hajt majd át a domboldalról lemosott sártengeren… A helyzet megoldását segíti, hogy korábbi tapasztalatai alapján képes megítélni, mire képes saját maga és az autója, az évek és a lefutott tízezer kilométerek alatt pedig szépen lassan beérik a vezetési tudás.
De mi lesz akkor, ha a esetek többségében az autó vezet majd helyettünk? Az autóvezetőből egyszerű utas lesz, aki nem tapasztalatokat gyűjt a volán mögött, hanem mondjuk bónuszpontokat a kedvenc okostelefon-játékában, és amikor hirtelen jön majd a jelzés, hogy tessék 7 másodperc múlva átvenni a volánt, mert az elektronika tudása véget ért, a tapasztalatlan sofőr hirtelen egy stresszes helyzettel találja magát szemben. Sávelhúzás olyan sárga ideiglenes jelzésekkel, amelyeket a korábban elhaladt autók kerekei már feltéptek az aszfaltról? Rutinos sofőr ilyenkor előre figyel és helyezkedik, hogy ne legyen mellette másik autó a szűk résznél, a robotautó sofőrje meg próbálja megsaccolni, mekkora is az autója, amit még sohase parkolt le, hiszen azt is elvégzi a segéd.
Vagy vegyük azt a fránya időjárást. A Google például egyszerűen leállítja a robotautóit, ha esik az eső, mert az elektronika nem képes feldolgozni az ilyenkor kapott jeleket: az érzékelőket is befolyásolja a nedvesség, arról még nem is beszélünk, hogy az eltérő tapadás (egyik kerék pocsolyában, másik száraz aszfalton) mit tud művelni – ez egyszerűen sok az elektronikának.
A Ford büszkén mutatja, hogy téli körülmények között is teszteli a robotautóját, de ez a tél amolyan képeslap-időjárást jelent, szép havas táj, letakarított utak. De mi a helyzet hófúvásban, latyakos-jégbordás úton? Az ilyesmit nem lehet beleprogramozni az elektronikába, mert megismételhetetlen minden pillanat.
Szóval lehet, hogy az önvezető autó majd csökkenti a balesetek számát, de könnyen, lehet baleseteket is okoznak majd azzal, hogy pont a legnehezebb helyzetekben adják vissza az irányítást az esetenként kezdő sofőröknek. Az a baj az elektronikus rendszerekkel, hogy azok csak megismételhető, bizonyos szinten idealizált körülmények között működnek megbízhatóan, mert ilyen helyzeteket lehet a fejlesztés során megtapasztani. Az élet azonban nem így működik. Azzal, hogy a vezetés terhét leveszik a jármű vezetőjéről, az nem fog rutint szerezni, és rögtön a mély vízbe dobja majd az elektronika. Bár a Google robotautója esetén ez már egy frissítő nyári zápor is ilyen megoldhatatlan problémát jelent…
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
