Nem járt el még az idő a VW Eos felett, de menet közben már az egész palettát átállították a legújabb márkaarculatra, amit kevésbé hivalkodó orr és sportosabb vonalvezetés jellemez. Ehhez kell tehát igazodnia a kompakt kupé-kabriónak, amit mindössze néhány karosszériaelem módosításával el is értek a formatervezők.
Lapos és szögletes fényszórók, új első sárvédők, motorháztető, valamint hátsó lámpák és csomagtérfedél. Csak a legszükségesebb helyeken, csak a legindokoltabb mértékben változtattak a karosszérián. Ennyi már elég volt ahhoz, hogy egy kicsit karcsúbbnak hasson az Eos, ami mindenképpen jót tett neki. Egy klasszikus kabrió megjelenését kapta, így végre a tartalomhoz illik a forma.
Azzal tűnt ki a többi kompakt kupé-kabrió közül a Volkswagen alkotása, hogy igazi kabrióérzést tudott nyújtani annak köszönhetően, hogy a szélvédő felső pereme messze az elöl ülők feje előtt helyezkedik el, a háromrészes tetőnek köszönhetően pedig a hátsó ülések előtt is használható méretű lábtér van. E téren nincs változás, azonban néhány új részlettel feldobták a belső tér megjelenését. A kormányon kívül kicserélték a fejegységeket is, az érintőképernyős navigáció biztosan jól működik – a wolfsburgi tesztautóban azonban nem volt meg a menetpróbának otthont adó Szlovénia térképe, így csak a nagy feketeséget tudta mutatni…
Jobb a benzines, mint a turbódízel
Magyarországon a modellfrissítéssel együtt szűkült a választék, de ez igazából nem jelentkezik hátrányként, mivel a két legnépszerűbb motort tartották meg. Az ismerkedést az itthon elérhető csúcsváltozattal, a 2,0 literes, 140 lóerős TDI-vel és hatfokozatú DSG-váltóval felszerelt példánnyal kezdtem. A közös nyomócsöves befecskendezés ugyan jót tett a négyhengeres dízel járáskultúrájának, de még így is jól hallható a kelepelés a kocsi orra felől. Ez egyébként nem annyira zavaró, mert a menetszél és csukott tetőnél a hangszigetelés miatt is csak álló helyzetben feltűnő. Ami érezhető, hogy a 2,0 literes dízel orrnehézzé teszi az autót, amihez még hozzájön, hogy feszesebbé is tették a felfüggesztést. E két tulajdonság miatt nyitott tetős autózás esetén a karosszéria érezhetően csavarodik az úthibákon áthajtva.
Ezt persze lehet jobban is csinálni, ahogy azt a másodikként kipróbált Eos alapváltozat is bizonyítja. Az eddig is használt 1,4 literes, 122 lóerős turbómotor csak hatfokozatú, kézi kapcsolású váltóval érhető el, és ez így van jól. Elképesztően hosszú áttételezést választottak, így nyugisan, alacsony fordulaton gurulhatunk a napsütést élvezve, de akkor se jön zavarba az autó, ha kanyarogni kell. Visszagangolunk néhány fokozatot, s a motor életre kel. Ha nem is repíti, de egészen jól viszi a karosszériát, és a jobb elnyelőképességű rugózás és a 109 kg-mal könnyebb orr miatt érezhetően könnyebben fordul az ívre a benzines Eos.
Az a furcsa helyzet állt tehát elő Magyarországon, hogy a legjobb Eos egyben a legolcsóbb is. Ez a modellfrissítés előttinél sokkal gazdagabb szériafelszereltséggel együtt 7,8 millió forintos indulóárat jelent, a 2,0 literes dízelmotor jó egymillióval kerül többe, a DSG váltó pedig újabb négyszázezer forintot jelent. Továbbra sem olcsó modell tehát a VW Eos, de többet is nyújt a jelenleg piacon lévő többi kompakt kupé-kabriónál.