Előre kell bocsájtanom, hogy életemben először kellett ítéletet mondanom, így elképzelhető, hogy lehet vitatkozni a döntésemmel, de az utólagos visszahallások alapján mindenki elégedett volt a választásommal. Pedig sokat rágódtam rajta.
Kezdjük rögtön azzal, hogy a kiállítás előtti hétfőn tudtam azt meg, hogy zsűritagként is számítanak rám. Szerdán már arról volt szó, hogy zsűrielnökként fogom felügyelni a történéseket, majd pénteken jött a telefon, hogy degradáltak. Egészen pontosan egyszemélyes zsűri leszek. Sajnos túl késő volt már ahhoz, hogy beszerezzek egy „Csak Kadett C alkatrésszel lehet megvesztegetni” feliratú pólót, de azért elvállaltam a megbízatást.
Az Opel nagyjai – Kapitan és Diplomat
Nem a kordon mögé szorított autók, hanem a hivatalos terminus szerint „kiállítói”, magyarul a rajongók Opeljei közül kellett kiválasszam a három legszebbet. Nem is volt olyan nehéz dolgom, mert sajnos elég kevés autó jutott be a belső parkolóba a párhuzamosan tartott rendezvények és egyéb elfoglaltságok miatt. A Magyar Opel Tulajdonosok Egyesülete, a Magyar Veterán Opel Klub és a Magyar Opel Manta Club is képviseltette azért magát.
Gyári állapotában megőrzött, nem felújított Mnta B ütős felnikkel
Egy egész dobogót kellett megtöltsek, értsd a három legszebb autót kellett kiválasszam. A fiatalabb autók között egyértelműen az Astrák voltak jelen a legnagyobb számban, de nem ezért esett a választásom a harmadik helyezett autóra. Amilyen egyszerű az ötlet, olyan nehéz a megvalósítás: lépcsős hátú F Astrából kétajtós kupé lett. Az autó még építés alatt áll, a belseje még nincs kész, a mintás tapéta és sós víz segítségével öregbített jobb első sárvédő SZVSZ külön dicséretet érdemel.
Sok csodálója akadt az Opel Motoclub 500-nak. Gyárilag piros gumialkatrészekkel készült
Második helyre egy veteránautó került, mégpedig egy Rekord B. Alig több, mint egy évig gyártották ezt az átmeneti típust, amely elődjének karosszériájával (Rekord A), utódának motorjaival (Rekord C) szereltek. A konkrét példányt rengeteg munkával varázsolta újjá tulajdonosa. A négyhengeres motor finom járását még a mai motorok is megirigyelhetik, a technika többi része is patent. A lemezek néhol hullámosak, de ennyi patina kell – a nemzetközi veteránszövetség (FIVA) idén tavasszal olyan állásfoglalást hozott, miszerint többre kell értékelni a patinát (megőrzött autó), mint a makulátlan (felújított autó) megjelenést.
A hetvenes évek csúcs-kupéja, a Commodore B GS/E. Gotti felniken
Harmadik helyen egy modern tuningautó, második helyen egy veterán. Ezek után már természetes, hogy első helyre egy olyan autót helyeztem, ami mindkét világot egyesíti: egy átépített Manta A-t. A Miskolcról érkezett autó a parkolóban, a megérkezés után rögtönzött autókozmetikának köszönhetően patyolattiszta, a króm alkatrészek messziről csillognak. A széles ATS felnik, a kerékjárat szélesítései, a sötétszürke metálfény mind apró, de annál hatásosabb módosítás. Piros pontot adtam még a műszerfal tetején trónoló, az eredeti stílusában átépített modellért.
Két Lotus Omega, egy Omega EVO 500. Kívánhat ennél többet egy rajongó?
A díjátadásra egyébként a boxutcában került sor, ahol alig három perc alatt sikerült visszaszerezni a korábban ott tárolt, majd valamilyen ismeretlen ok miatt elszállított kupákat. A jövőbeli viták elkerülése végett közlöm, hogy jövőre egészen biztosan nem leszek egyszemélyes zsűri. Legalább két tagot majd beszervezek magam mellé, hogy objektívebb legyen a bíráskodás. Arról nem is beszélve, hogy addigra majd elkészül a pólóm, és segítségre lesz szükségem az alkatrészek cipeléséhez…
Az első három helyezett a boxutcába beérkezve, a kupákra várva
Az eseményről még több képet (89 darabot) találnak az Autó-Motor Facebook oldalán!
