Az SLS AMG szupersportkocsiéra hajazó arcberendezés már a fotókról is átütő erejű, de a harmadik generációs SLK fellépése élőben drámai igazán. Arányai kirobbanóan sportosak, széles és lapos, végtelenül hosszú orr-résszel és rövid hátsóval – nagyon dögös!
Három tető, három motor, három futómű
Nyitott roadsterként és zárt sportkupéként egyaránt harmonikus látványt nyújt az SLK. Ha már itt tartunk, háromféle felső közül választhatjuk ki, hogy melyiket hordja a kocsink: a karosszéria színére fényezett könnyűfém tető helyett üvegtető (145 000 Ft) vagy a változtatható fényáteresztő képességű Magic Sky Control (722 500 Ft) rendelhető.
A sztriptízshow 20 másodpercig tart, de menet közben csupán 5 km/órás sebességig hajlandó vetkőzni a Merci. Erre a könyöklő előtti, felhajtható panel alatt található kapcsolóval ösztönözhetjük, melynek kidolgozása felettébb igényes. Akárcsak az egész pilótafülke! Habár a multifunkciós sportkormány, a műszeregység és a négy kerek szellőzőrostély újfent az SLS AMG-re utal, a belső hangulat túlságosan disztingvált ahhoz, hogy meglóduljon tőle az ember fantáziája. Persze elszunyókálni nem fogunk az SLK volánja mögött!
Már csak azért sem, mert széria a fáradtságra figyelmeztető rendszer, míg felár ellenében számos vezetőtámogató „eszköz” választható. Meg aztán kétféle szélterelő is: az egyik a bukókeretek közé illeszthető háló (51 250 Ft), a másik a bukókeretek mögül oldalanként kihajtható, átlátszó plasztiklap (101 250 Ft). Így tehát – felhúzott oldalablakokkal – még autópálya-tempónál is viszonylag huzatmentes az utastér, legfeljebb kellemesen cirógat a menetszél. Süvítését pedig elnyomhatjuk a motorhanggal!
Kétségtelenül az SLK 350-esben gurgulázó V6-os nyújtja a legnagyobb élményt a fülnek, de az ércesen dudorászó négyhengereseknek sincs miért szégyenkezniük. A vezetési élmény terén már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A 3498 cm3-es szívómotor ugyan eléggé bivaly a maga 306 lóerejével, teljesítménye azonban egyenletesen épül fel, tehát akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha becsülettel kihúzatjuk.
A turbós verziók viszont már alul is harapósak, az örömautózáshoz igazából a 204 lovas SLK 250-es is bőven elég, nem érezni sokkal harmatosabbnak a V6-osnál. Ehhez is a hétfokozatú automatikus sebességváltót társították, kézi váltóval egyelőre az SLK 200-as (később az SLK 250-es is) érhető el. A szerkezet határozott kezelést igényel, a kuplung sportosan kemény, de alapmotorjával is jól megy a kocsi, a 184 turbólóerő gondoskodik a kellő dinamikáról.
Közvetlen és pontos a kormányzása, kanyarokban pedig veszettül tapad és sokáig végtelenül semlegesen fordul az SLK – alulkormányzottsági hajlamát a torque vectoring funkció (a kerekek célzott fékezése) csökkenti minimálisra. Normál futóműve ideális kompromisszum a sportosság és a komfort között, de feszesebb sportfelfüggesztéssel, vagy adaptív mágneses lengéscsillapítással is kérhető az autó.
Széles körű támogatás
Az aktuális C-osztály piacvezető a kategóriában. Hogy ez így is maradjon, alapos frissítésnek vetették alá.
A külső-belső megújulás mellett az volt a ráncfelvarrás célja, hogy technikai színvonalát tekintve újra a kategória élére álljon a C-osztály. Így aztán az amúgy sem rövid extralista intelligens fényszórókkal, radaros követésitávolság- és sebességtartó automatikával, aktív holttérfigyelő rendszerrel, illetve sávtartó berendezéssel, táblafelismeréssel, távfényasszisztenssel, parkolósegéddel, valamint fedélzeti internetkapcsolattal bővült.
A 4Motion modelleket kivéve az összes változatnál start-stop rendszer mérsékli a fogyasztást, a folyamatosan „frissen tartott” motorpalettán azonban most csak a 272-rol 306 lóerőre hizlalt 3,5 literes V6-os jelent újdonságot. A C 350-es hasít is rendesen, 6,0 másodperc alatt rongyol százra, csúcssebességét 250 km/óránál korlátozza az elektronika, miközben felettébb kifinomult, kényelmes és biztonságos utazóautó. Azért a 6,8 literes (-31%) gyári átlagfogyasztás mesébe illő érték: nekünk a hétfokozatú automatikus váltóval házasított C 220 CDI-vel (170 LE) sikerült ennyit produkálni…