Az elektromos autó jó dolog. Azért adnak rá mindenfelé adókedvezményeket, mert nem helyben, hanem a városoktól jó messze szennyezi a levegőt, és zajtalanságával is hozzájárul a belvárosok élhetőbbé tételéhez. Azonban nem árt, ha az ember jobban odafigyel a gyalogosokra, akiket meg tud lepni a hangtalanul lopakodó elektromos autó, jelen esetben a Citroen C-Zéro.

Azonban rögtön helyesbítéssel kell kezdenem. Annak ellenére, hogy így, franciául rá is van írva az autó hátuljára, magyarul igazából cénullának kell ejteni az autó nevét, a Citroen ezzel is azt akarja jelezni, hogy teljes értékű autóval van dolgunk. Amit igazából nem lehet mire használni.

Jópofa a berendezés, nem lehet panasz az anyagminőségre

Mielőtt még bárki elkezdene kételkedni, egy feltöltéssel, jelenlegi időjárási körülmények között 100-120 km-es hatótávolsággal lehet számolni, ami tökéletesen elegendő egynapi bumlizáshoz Budapesten. A motor is elég erős ahhoz, hogy még a meredek budai utcákban is gond nélkül tudjunk haladni. A bajt egy nagyjából ötszáz forint bekerülési költségű alkatrész jelenti. Pontosabban annak hiánya. A tízmillió forintos vételárba nem fért bele egy kalaptartó, így van egy városi használatra szánt autónk, amiben semmit nem tudunk eldugni az illetéktelen tekintetek elől. Egyszerre csak egy boltba mehetünk bevásárolni, majd utána rögtön haza kell menni – vagy rendszeresítünk egy pokrócot, igaz annak domborodásából is lehet következtetni arra, hogy meg van pakolva a raktér.

Pozitív: nem felejtették el a magyar nyelvű figyelmeztetést a napellenzőről

Városi személyszállításra azonban tökéletes választás a cénulla. Mind a négy üléshelyét egy külön ajtón át lehet megközelíteni, hosszában-széltében bőven van hely, és a fejtérre se lehet panasz. A csomagtér egyébként nem csak bepillantást enged a rakományba, de egyébként se valami nagy. Alatta található a hajtómotor és a vezérlőelektronika; az akkumulátorokat az autó padlója alatt, lényegében alsó burkolatként helyezték el. A motort egyébként egy segédkerethez rögzítették, ennek hátsó-középső felfogatása alig tíz centire van a hátsó lökhárító külső burkától; könnyen költséges sérülés lehet egy városi koccanásból. Meglepő az első futóműben a féltengelyek hűlt helyét fedő kupak; eredetileg farmotoros, hátsókerékhajtású autó a Mitsubishi i.

Elöl, a szervizfedél alatt találjuk az ólomakkumulátort

A karosszériát tovább vizsgálva meglepő felfedezéseket tehetünk. A konnektor csatlakozója az autó jobb oldalán, egy fedél mögött rejtőzik. Akkor mit keres az eredeti benzinbetöltő-nyílás a bal hátsó sárvédőn? Oda a gyorstöltő egyedi csatlakozóját rejtették. Aki további rejtélyek megoldására vágyik: a kormány mögött ülve, a jobb kézzel lenyúlva találjuk a vezető (csak neki van) ülésfűtésének kapcsolóját, az anyósülés előtt, az A oszlop borításánál matatva megtaláljuk az első szervizfedél nyitóját. Itt találjuk egyébként a 12 V-os ólomakkumulátort is, amire az olyan kényelmi extrák, mint a négy elektromos ablakemelő, a rádió, vagy épp az elektromos, behajtható tükrök mozgatására van szükség.

Hátul a hajtás, előtte meg a lítium-ion akkumulátor látható

Most már csak egy szépséghiba van hátra. A hivatalos álláspont szerint az autóhoz adott töltőkábelt közvetlenül a fali konnektorba kell csatlakoztatni, mert a maximum 16 A-os áramerősséggel töltő szerkezettel egyébként gondok lehetnek. Mi a probléma? A kábel nagyjából 4 méteres hossza. Ráadásul nem egyszerű zsinórral van dolgunk, speciális csatlakozó az egyik végén, hatalmas méretű műanyagház (talán a töltőelektronika egy része?) a másik végén. Nem ártott volna valami lopás elleni védelmet is beépíteni, például a Váci úton kihelyezett töltőállomáson nem szívesen mennék látótávolságon kívülre az autótól. Szintén nem túl életszerű, hogy nem elég, hogy otthon van egy, konnektorhoz közeli parkolóhely, de a munkahelyen is olyan kell. Azaz egy elektromos autóhoz két dedikált állóhelyre van szükség, ha mondjuk az agglomerációból ingázunk.

Érthetetlen, hogy egy városi szaladgálós autóban miért nincs kalaptartó. Ennek hiányában semmit nem hagyhatunk a csomagtérben. A műanyag szatyorban a töltőkábel utazik

Nos, én ez utóbbi körbe tartozom, így bizony le is mondtam a Váci úti töltőállomás meglátogatásáról. Odáig még elmegy az autó, de onnan hazáig már nem biztos, hogy kibírná – semmi kedvem ott szobrozni a Váci úton egy fénykép kedvéért. Remélem, elnézik nekem. Nem fogadtam meg a Citroen tanácsát, hogy vezessek nagyon takarékosan, kapcsoljam ki a rádiót, meg a légkondit. Utóbbiról könnyű szívvel le tudok mondani, mivel egyébként is szívesen lógok ki könyékig az autóból – pláne egy ilyen keskenyből -, de szerintem pont azt kell bizonyítania a Citroen cénullának, hogy olyan a használata, mint egy mai autónak.

Ennyi lehet a távolság a parkolóhely és a konnektor között. A Citroen azt javasolja, közvetlenül a falba dugjuk a kábelt, ne használjunk hosszabbítót. A parkolóházakban nincs konnektor az állóhelyek mellett

Az első pár kilométer tapasztalata szerint ez egyébként igaz. A kilométeres gyorsítások (egy gázadásra akár 3 km megtételéhez szükséges energiát is elpazarolhatunk) az erős motorfékkel és a szintén sokat visszatermelő fékezéssel játszhatóak ki. Az ide-oda ingázó km-visszaszámláló átlagban megbízható, fél „tank” kiautózása után 60 km hátralévő távolságot mutatott, ami megfelel a szabványos fogyasztásnak. Ezt egyébként jórészt városban autóztam ki belőle, a hétvégén majd hosszabb távú tapasztalatokat is szerzek. A következő beszámoló, új képekkel, kedden következik. Addig szurkoljanak értem, hogy ne fogyjon ki a szufla az autóból a puszta közepén. Tudják, a technika mai állása mellett nem lehet kannában áramot vinni a lerobbant cénullához…