A Formula–1-ben talán csak a világbajnoki cím megszerzése jelent nagyobb dicsőséget a Monte-Carlóban aratott győzelemnél. A Renault versenyzőjeként 2004-ben Jarno Trullit, míg 2006-ban Fernando Alonsót intették le elsőként a legendás Monacói Nagydíjon, s a nagyszerű diadalok emlékére a franciák most a kockás zászló színeibe bújtatták a Laguna Coupét.
Megjelenését tekintve a „Monaco GP” emblémákon kívül a fekete-fehér színkombináció adja a Renault egyediségét: a már önmagában is látványos sportkupén szinte vibráló feszültséget kelt a gyöngyházfehér fényezés és a fekete hűtőmaszk, fényszórókeret, tükörház, könnyűfém felni (18 colos, Interlagos stílusú), illetve a tetőpanel éles kontrasztja. A pilótafülkében pont fordítva köszön vissza ez a fajta kettősség, a műszerfal és a bőrkárpit komor sötétjét oldják a hófehér dekorbetétek és varrások, valamint a világos tetőkárpit.
Érzésem szerint a Laguna Coupé akár a szűk és kanyargós monacói versenypályán is megállná a helyét! Az még hagyján, hogy tengelytávolsága 62 mm-rel rövidebb, karosszériája pedig 25%-kal merevebb, mint a normál Lagunáké… Merthogy a széria négy kerékkormányzásának köszönhetően – méreteit és tömegét meghazudtolva – szemtelenül agilis és veszettül fordulékony az autó.
Dízelmotorral is élvezetes, valódi kanyarvirtuóz
Kezdetben ugyan igényel némi megszokást, hogy rendre kevesebbet kell tekerni a kormányon, mint gondolnánk, de utána minden egyes kanyarvétel élményszámba megy. Az áttételezés roppant közvetlen (ütközéstől ütközésig 2,3 fordulat), a legkisebb kormánymozdulatra is azonnali irányváltásokkal reagál, így sebészi pontossággal vezethető a kocsi. Még a szerényebb tapadású téli abroncsokkal felszerelve is jól fogta az ívet, később viszont menthetetlenül alulkormányzottá vált a tesztautó – emlékeim szerint nyári gumival félelmetesen sokáig semlegesen fordul, s csak finoman tolja az orrát.
Nem is olyan régen még szentségtörésnek számított dízelmotort pakolni egy sportkupéba, de a 180-as 2.0 dCi (valójában 178 LE) remekül passzol a kétajtós Lagunához. Bár alapjáraton érezni némi vibrációt, ettől eltekintve csendesen és kifinomultan végzi a dolgát, teljesítményleadása pedig rendkívül kiegyensúlyozott. Kezdettől fogva derekasan húz, így roppant kényelmesen vezethető az autó, a hatfokozatú sebességváltó hosszú áttételezése ellenére hamar fel lehet kapcsolgatni. Lehet, de nem érdemes! A valódi tűzijáték ugyanis 2000-es fordulat felett kezdődik: lélekszakadva pörög fel a motor és keményen nekiiramodik a kocsi. 8,5 másodperc alatt gyorsul százra és 223 km/órás sebességig bírja szusszal.
Ha árnyalatnyival magabiztosabban rugózná ki az úthibákat, egyúttal remekbe szabott granturismo túrakupé is válhatna belőle, mellyel egyhuzamban akár Monacóig is kényelmesen elutazna az emberfia. Persze szigorúan másodmagával és kevés csomaggal…
TETSZETT
Monaco GP-kivitel
gazdag felszereltség
vezethetőség/ négykerékkormányzás
erős és kulturált dízel
NEM TETSZETT
szűk csomagtérnyílás
picit sprőd rugózás
alapjárati vibráció
ÖSSZEGZÉS
Kétségtelenül a Monaco GP kivitelben a leglátványosabb, de az egyedi csomag nélkül is hasonlóan élvezetes a Laguna Coupé. Ráadásul információink szerint most azon dolgoznak, hogy leszorítsák a kocsi alapárát!
RENAULT LAGUNA Coupé
Összlökettérfogat: 1995 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 131 kW (178 LE) 3750/min
Max. forgatónyomaték: 400 Nm 2000/min
Hossz./szél./mag.: 4643/1812/1398 mm
Tengelytáv: 2694 mm
Fordulókör: 10,6 m
Saját tömeg/teherbírás: 1539/458 kg
Csomagtér: 423 l
Üzemanyagtank: 66 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 8,5 s
Maximális sebesség: 223 km/h
Gyári átlagfogyasztás: 6,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,8 l/100 km
CO2-kibocsátás: 172 g/km
A modell alapára: 9 600 000 Ft
A tesztelt modell ára: 10 000 000 Ft
Nyomatékosan fordul
A korábbihoz képest eltérő teljesítmény és az enyhe arcplasztika adta a teszt apropóját.
Tavaly (AM 2010/4.) már járt nálunk egy, a mostani tesztautóhoz megszólalásig hasonló Renault Laguna, az azonban 30 paripával harmatosabb volt, s az orra sem így nézett ki. A modellfrissítés előtt a Black Edition limitált szériának köszönhette a négykerékkormányzást a 2,0 literes dízel, míg mostantól 4Control a felszereltség neve.
Tényleg csak ennyi változott? Igen. A 30 lóerőnyi többletet nem lehet érezni, a 25%-kal magasabb nyomaték azonban magával ragadó: folyamatosan húz, már alacsony fordulatról is, és a hosszú fokozatok miatt nem kell sűrűn felkapcsolni. Az élmény a sportos motorhang hiánya miatt nem teljes, de ahhoz képest, hogy a hétköznapokban milyen jól viseli az autó a városi közlekedéssel járó megpróbáltatásokat, egészen jó teljesítményt nyújt a szerpentineken is. Nagyobb tempóval tudunk ugyan elfordulni a kanyarokban, de az a határtartomány, ahol még esélyünk van a beavatkozásra (ellenkormányzás, gázelvétel) sokkal szűkebb. Az elektronikusan vezérelt hátsókerékkormányzás csak előremenetben működik, azaz nem könnyíti meg a parkolást. De nem is ez volt vele a cél. Egy olyan sportlimuzint faragtak a középkategóriás autóból, ami feledtetni tudja az elsőkerékhajtást. Ráadásul 7 490 000 forintos listaára jó egymillió forinttal marad el a hasonló tudású konkurenciáétól. Nem rossz ajánlat…