Szemből nagyon mutatós az új Captiva, a visszapillantóba integrált indexcsík már az alapkivitelhez is jár

Az esetek többségében nem igazán történnek érdemi változások egy-egy modellfrissítés során: az elődhöz képest nagyítóval kell keresgélni a különbségeket, a motortérben pedig többnyire a régi aggregátok köszönnek vissza. No, a Captivánál ez nem így van, hiszen a közelmúlt talán leghatásosabb szépítő- és erősítőkúrájának vetették alá a típust.

Új motorok, átdolgozott futómű és zajcsillapítás

Itt van rögtön a frontrész, mely remekül illik a Chevrolet jelenlegi márkaarculatába, mégsem beszélhetünk sablonos fazonról, egyedi, markáns arca van a Captivának. A kettéosztott, nagy hűtőmaszk, a 10%-kal nagyobb embléma és a húzott lámpatestek nagyon hatásosak. Az oldalnézet és a far ismerős, a jobban felszerelt modelleknek azonban nem piros, hanem átlátszó a hátsó burateste.

Széria a kormányküllők mögül irányítható rádióvezérlés és a Bluetooth-rendszer

A műszerfalon is számos újdonság vehető észre: a középkonzol valamelyest lejjebb költözött, zöld helyett kék háttérvilágítást kaptak a kijelzők, ovális karimában pihen a kvarcóra, új alakú a váltókar, s a korábbi, hagyományos kézifékkart elektromos kapcsolóra cserélték. Utóbbi révén óriási, kétszintes rekeszt alakítottak ki a váltó és a könyöklő között. A kabinban felhasznált műanyagok és kárpitok nívósabbak, a számos helyen megerősített zajszigetelő elemeknek köszönhetően menet közben sokkal csendesebbé vált a Captiva.

Az elektromos rögzítőfék előnye: kétszintes rekeszt alakítottak ki a kartámasz előtt

Próbára tettük a 2,2-es dízelmotor erősebb, 184 lovas változatát – kérhető 163 lóerős kivitelben is –, amely a korábbi 2,0 literes gázolajosokat (120 és 150 LE) váltja fel. A nagyobb lökettérfogatú dízelnek szolidabb a hangja, mérsékeltebb a vibrációja, no és nem utolsósorban az erőtöbblete is meggyőző. A hatfokozatú kézi váltó pontosan kapcsolható, a kocsitest kanyarokban kezesebben viselkedik, mérsékeltebben dől be, mint elődje. Az alapverziót hajtó 2,4-es benzineshez is volt szerencsénk, a 167 lóerős négyhengeres a zömmel sík terepen, nyugodt tempóban utazóknak lehet megfontolandó, de az emelkedőkön tapasztalt nyomatékhiánya nem illik a képbe. A nagycsaládosok, a sokat szállítók és a téli sportok hegyeket járó szerelmesei inkább részesítsék előnyben a takarékosabb és fickósabb gázolajosok valamelyikét. A sort egy új 3,0 literes, V6-os, közvetlen befecskendezésű benzines (258 LE) zárja, mely csak a szintén friss fejlesztésű, hatfokozatú automatikus váltóval érhető el. Utóbbi verzió nem titkoltan az orosz piacon hódíthat majd, míg nálunk a dízeleknek lehet jövője. Becslésünk alapján a 163 lóerős 2.2 D változat fronthajtással, ötüléses kialakításban hétmillió forint környékére várható.

Csak a gazdagon felszerelt változatok sajátja az átlátszó hátsó búra

Új élek és törések az Antara frontján

Süketszoba

A Chevrolet Captivával műszakilag szinte teljes egészében megegyező, ám annál kisebb Antara (csak ötüléses verzióban létezik) megőrizte főbb vonásait, ám az új fényszóróknak, ködlámpáknak, az átrajzolt hűtőmaszknak és az alsó köténynek köszönhetően jóval karakteresebben tekint vissza ránk. Hátul a lámpaburák osztása módosult, míg az utaskabinban a karosról elektromossá avanzsált kézifék számít nóvumnak. Utóbbi megoldás a Captivához hasonlóan itt is gazdagabb táralóhely-kialakítást tett lehetővé. A lemezek alatt már jóval határozottabb reformok történtek: a komfortosabb futás és az optimális terepes útfogás érdekében átdolgozták a felfüggesztés elemeit, a zajcsillapítás terén pedig koncentrált réstömítési megoldásokkal léptek előre 50%-ot.

A csomagtér pikk-pakk bővíthető

A feltűnően csendes Antara hajtásláncának elején egy új, 2,2 literes dízelmotor (163 és 184 LE), valamint egy 2,4-es benzines kap szerepet, a sebességváltó pedig manuális és automata verzióban is hat fokozattal gazdálkodik. Mindez már nagyon kellett az Antarának, hiszen a kategóriában érvényes trend az erős és nyomatékos gázolajost illetve a hatfokozatú automatát is „kikényszerítette”. Nos, a fejlesztőmérnökök remek munkát végeztek, hiszen csendessége mellett a kipróbált erősebb turbódízel is abszolút jó tulajdonságokkal domborított. 400 Nm-es nyomatéka valamennyi előforduló forgalmi szituációban elegendő, a váltó vezérlése finoman és gyorsan kapcsol, s a 7,8 literes átlagfogyasztás sem tűnik teljesíthetetlennek – manuális váltóval 6,6 l/100 km-es adattal kecsegtet a gyártó.

Csak az új motor miatt módosították a megjelenést, a hátsó rész így maradt a régi