Kissé hatásvadász trükk egy praktikus, családi kompakt egyterűre SUV-hacukát aggatni, de kétségtelen, így legalább egyből kitűnik a tömegből az Orlando! Önmagában már ez is komoly fegyvertény, hiszen itt van például a lapunk hasábjain látható megújult VW Touran (32-33. oldal), amely mellett simán elsétál az utca embere. No, a Chevyre felkapják a fejüket a járókelők, markáns, macsós arca, masszív, dobozszerű oldalnézete és tálcányi hátsó lámpái mind figyelemfelkeltők. A jó tenyérnyi Chevrolet „csokornyakkendő” emblémáról pedig egyből beugrik, hogy melyik márka termékével nézünk farkasszemet.
Az Orlando a Cruze platformjára épül, a motorok is a testvérmodellből érkeznek. Annyi különbséggel persze, hogy a 2,0 literes dízel 125-rol 131 lóerőre izmosodott, míg a nagyobb teljesítményű változat izomzata 150-rol 163 egységre nőtt. Az Orlando jelenlegi egyetlen benzines aggregátja az 1,8-as, amely – ahogy a Cruze-ban is – 141 lóerő leadására képes.
Gazdag felszereltség, átlagos méretű raktér
A hétszemélyes egyterűek mezőnyében fokozottan fontos az ár és a felszereltség, e területeken a Chevrolet újdonsága valósággal brillírozik. Nincs fapados kivitel, adott azonban egy korrektül felszerelt induló szint, egy 1,8-as, 141 lóerős alapmotor és hozzá egy 4,79 milliós árcédula. A fontosabb szériatartozékok között megtalálhatók az elektromosan állítható és fűthető tükrök, az ESP, a manuális klíma és a hat légzsák. A kényelemről az állítható kormányoszlop, az elektromos ablakemelők és az AUX-csatlakozóval ellátott CD rádió gondoskodnak. Szép kis lista ez, a speciális igények kielégítését többféle műszerfali betét (pl.: ezüstös, zongoralakk), szövet- vagy bőrkárpitozás és 16-ostól egészen 18 colos méretig terjedő könnyűfém felnik teszik teljessé.
Persze a lényeg, hogy egyidejűleg egy nagyobb családnak és akár a nyaralásra szánt poggyásznak is el kell férnie az autóban. A háromsoros üléskoncepciónál a színházak lépcsőzetesen kialakított székrendszerét vették alapul. Az Orlandóban mindegyik sor hajszállal magasabban helyezkedik el az előtte lévőnél, így biztosított a megfelelő kilátás, a könnyű be- és kiszállás. Az emelt üléssorokat úgy érték el, hogy a padlóváz középrészébe és a végébe is egy-egy erősített segédkeretet integráltak, mely a 41 mm-rel megemelt második és a még ennél is magasabb harmadik sort tartja. Rakodóhelyek dolgában bőkezű az Orlando. Az első ajtózsebekbe akár másfél literes palackok is behelyezhetők, találunk aprópénz- és pohártartót, rolós rekeszt a könyöklő alatt, valamint a középkonzol mögött egy nagy polcot. Utóbbi a rádió kezelőpaneljának felhajtásával nyitható ki, itt található a széria AUX- és adott esetben a feláras USB-csatlakozó is. A megoldás ötletes, de a kivitelezés nem enged hosszú élettartamra következtetni, a két filigrán tartószár ugyanis meglehetősen nyeklik-nyaklik. A második sorban is találunk palacktartót, könyöklőt, a raktérben kis ajtóval zárható oldalfiókok vannak, a hátsó küszöb előtt pedig a padlólap felhajtásával hozzáférhető mélyedés lapul. Az elöl ülők a mennyezetből kihajtható gyerekfigyelő tükörrel tarthatják szemmel a lurkókat.
Az első ülések kellően nagyok és kényelmesek, a második sorban magasabbak is gond nélkül elférnek. A hátsó két ülés a raktérből hajtható fel, megközelítésüket a teljesen előrebillenő, tág nyílást létrehozó középső ülések segítik. A felnőttek hátul nem érzik olyan jól magukat, mint elöl, de rövidebb távon azért elviselhető az utazás ott is. A raktér hét ülés mögött elhanyagolható nagyságú, mindössze 89 literes, ötös felállásban már 454 literről beszélhetünk, de ez sem valami fenomenális érték. Ledöntve közel 1,5 köbméteres helyet kapni, ami szintén átlagos, a kompaktok zöme azért többet tud ennél – egy Kia Cee’d SW hátsója például 1664 literig bovíthető.
Megnyerő, csendes üzemű 2,0 literes dízel
A menetpróbán a 2,0 literes, 163 lóerős gázolajost volt alkalmunk kipróbálni, melyet manuális és automatikus váltóval is vallatóra fogtunk. Az erős dízel 360 Nm nyomaték leadására képes, mely 2000-es fordulattól már kellő dinamikával lódítja meg a nem éppen kis homlokfelületű Chevyt. A kecsegtető teljesítményadatok ellenére sem sportos fazon a legerősebb Orlando, 0-100-as gyorsulása 10 másodpercet vesz igénybe, benyomásom alapján inkább a nyugodt furikázás illik hozzá. A gázolajos meglepően csendesen, kulturáltan jár, ez pedig nagyobb tempónál sem változik, hála a kellően hosszúra áttételezett, pontosan kapcsolható, hatfokozatú manuális váltónak is. A karosszéria keltette szélzaj gyakorlatilag minden tartományban erősebb a dízel aggregát hangjánál. A buszos karakterhez passzol a megfelelően közvetlen, ütközéstől ütközésig 2,74 fordulatot megtevő hidraulikus szervokormány – a benzinesé elektromos rendszerű. Az Orlando fordulóköre 11,3 méteres, parkoláskor a nagy külső tükrök és a jól „érezhető” sarkos kasztni segítik a sofőrt, de kérhető feláras tolatóradar is. A fék finoman adagolható, az elöl hűtött, 300 mm átmérőjű tárcsák a hátsó, 292 mm-es tömör darabokkal együtt hatásosan lassítják az egyterűt.
Alapáras az ABS, a ki pörgésgátló, a biztonságot a légzsákokon kívül ütközéskor kiakadó pedálsor, ISOFIX-pontok és balesetkor automatikusan kinyíló ajtózárak fokozzák. A tanulékony automata verzió passzol a nyugodt vezetési stílushoz, a szintén hatgangos rendszer finoman, az esetek többségében jó ritmusban kapcsolgat. Az intelligens egység képes igazodni a sofőr vezetési stílusához, így egyaránt kielégíti a takarékosságra törekvők és a dinamikusabban közlekedni kívánók igényeit. Megfontolandó alternatíva lehet a 163 lóerős dízel helyett annak 131 lovas, 315 Nm-es változata. Utóbbi kivitel 5,79 millióért vihető el, míg az alapot jelentő 1,8-as benzines ugye egymillióval olcsóbb. Az Orlando sorozatgyártása a General Motors dél-koreai üzemében zajlik, a hazai forgalmazás február elején indul, a 163 lóerős dízel valamivel később érkezik – ennek ára csak közvetlenül a bevezetése előtt derül ki.