Ennél az autónál a keménytető az igazán nagy érték Még a korai példányok egyike, az eredeti, egy fényszórós karosszériával. Ez az 1955-ös évjáratú Chevrolet Corvette esetében azonban mégsem ez, a klasszikus szépségű karosszéria van a középpontban. Sokkal értékesebb az autóhoz adott kiegészítő, az utólagos keménytető.
A Chicagóban működő Model Builders nevű cég által 1954-ben készített Bubble Top néven forgalmazott extrát az első szériás Corvette-ekhez kínálták, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mindössze 25 darabot tudtak eladni, ami egyértelműen bukásnak nevezhető. Az ok egyértelmű: túl drágán adták. Hiába volt az ötvenes évek elején még űrkorszaki a műanyag, az ötszáz dolláros ár egyszerűen túl sok volt a vékony héjért – magáért a Corvette-ért ez idő tájt 3000 dollárt számláztak a Chevrolet márkakereskedők.
Alig mozgatták az autót a teljes körű restaurálás óta
Annak ellenére nem sikerült megnyerni a pénzes vásárlókat, hogy kifejezetten az ő igényeikre szabták a Bubble Top-ot. Az ötlet 1953-ban született meg Eugene Kettering fejében, aki a General Motors Electra-Motive részlegének volt a főmérnöke. Ő kereste meg a Model Builders cég tulajdonosát, William Chaffee-t azzal, hogy megoldást kellene találni a Corvette szűkös fejterére. Értsd, a gyári extralistán szereplő keménytető használata esetén az utasok nem tudták viselni az akkoriban a ruházat elhagyhatatlan részének számító kalapot. Erre az égető problémára jelentett megoldást a Bubble Top, amely azonban olyan drága volt, hogy az emberek inkább levették a kalapjukat. Márpedig a General Motors mindent bevetett a siker érdekében, néhány korabeli hírességnek ingyen adott Bubble Top-ot, abban bízva, hogy ennek hatására felpörög az üzlet. Ez nem következett be. Szerencsére a Corvette jövőjét nem befolyásolta negatívan ez a kis közjáték – sőt, valójában egyáltalán nem befolyásolta, hiszen a későbbiek során semmilyen formában nem bukkant fel az extra fejtérre való törekvés. Túlléptek ezen a dolgon, mint ahogy túlléptek a soros hathengeres motoron is.
Önmagában is sikeres tudott lenni a Corvette – nem csoda, gyönyörű a karosszériája
Eleinte még soros hathengeres motorral adták a Corvette-et, mivel a műanyag karosszéria miatt elég drága volt az autó, és nem akarták tovább növelni az árat az épp akkor bemutatkozó, nagyon korszerű small-block V8-assal. Szerencsére az első évet követően már nem kicsinyeskedtek ennyire, ennek a példánynak a motorházteteje alatt már a 265 köbinches, 195 lóerős teljesítményű nyolchengeres dolgozik. Ez egyébként már óriási előrelépés volt a korai példányok alig 145 lóerős teljesítményéhez képest – itt most természetesen SAE lóerőkről beszélünk, amelyet minden segédberendezés nélkül mérnek, a valóságos teljesítmény ennél húsz-harminc százalékkal lehet alacsonyabb.
Teljesen felújították a 4,3 literes small-block V8-ast. Akkoriban még új motornak számított
Egyedül a V8-as bugyborékolása lehet gyógyír azoknak, akik hiányolnák a teljesítményt, vagy épp a sebességet. Az első Corvette generáció nem a száguldásról szólt, hanem a műanyag karosszériáról – és arról, hogyan lehet azt nagy szériás gyártásban megvalósítani. A kortárs amerikai autókhoz képest meglepően egyszerű formavilág nem csak elhatározás, de gyártástechnológia kérdése is volt, hiszen elsőre nem kockáztattak szobor-szerűen megformált oldalfalakat. Az évek múlásával egyre több atom/repülőgép/rakéta-korszak stíluselem jelent meg a Corvette karosszériáján. Ez az 1955-ös példány már átesett egy felújításon, ennek megfelelően tökéletes állapotú a fényezése. Újrakárpitozták az utasterét, talán kicsit túlzásokba is estek a tökéletes varrásokkal. Újragyártották a tetőt, működik az AM rádió, a motortérben minden csövet és kábelt újra cseréltek. Az RM Auctions árverésén 140 250 dollárért adták el az autót, a Bubble Top tetővel egyetemben.
