A mostani változaton hiába is keressük az 1997-ben bemutatott Ka vonalainak nyomait, egyet sem találunk belőle. Kár érte, mert kifejezetten divatos és figyelemfelkeltő külsejével a merész kis KA annak idején sok vevőt, pláne hölgyeket csábított a Fordhoz. A Fiat 500-as alapokra épülő német csöppség is aranyos, de beleolvad az átlagos formatrendbe, pedig akár diktálhatná is azt…
Bevált alapanyagok: Fiat motorok a Fordban
Egyelőre csupán kéttagú a KA motorpalettája, mindegyik aggregát ismerős már egyéb kiskategóriás Fiat modellekből. Az 1,2-es, 69 lóerős benzines nem egy vérpezsdítő darab, de városi autóról lévén szó, illik a KA-hoz. A szerény teljesítményt a gyáriak részben azzal teszik orvosolhatóvá, hogy választhatunk hozzá rövidebb végáttételű (3,73:1) sebességváltót, amivel már valamivel agilisabban viselkedik a kisautó. A forgalom ritmusát azért így is könnyedén tartja, csak autópályán jön zavarba. A menetdinamika szempontjából az 1,3-as dízel (75 LE) leginkább sztrádán bizonyul jobbnak a benzinesnél, hiszen 102 helyett 145 Nm-t szabadíthatunk az útra, ami már elégséges ahhoz, hogy emelkedőkön se kelljen visszaváltani. Alacsony fordulaton azonban totális nyomatékszegénység tapasztalható, csak 2500-as fordulat környékén kezd el éledezni a TDCi-felirattal ellátott Multijet motor.
A kormány kellően direkt, ütközéstől ütközésig hármat fordul, tekerését pedig alapáras szervorásegítés könnyíti meg. 3,62 méteres hossza pont akkora, mint az előzőé, szélessége 19, magassága 120 mm-rel lett nagyobb, mint elődjéé, tengelytávolságát 148 mm-rel kurtították. A rövid tengelytáv ellenére egészen stabil az autó, kifejezetten fekszenek neki a kanyarok. A jó vezetési élmény nem véletlen, a Ford futómű-specialistái hozzányúltak a talján felfüggesztéshez. Hátsó kanyarstabilizátort, merevebb gumibakokat, új rugókat és lengéscsillapítókat építettek be, így nem csoda, hogy élvezetesebb a KA terelgetése, mint az 500-asé. Mind száraz, mind nedves úton jól irányítható az autó, s a fokozatok kapcsolása is gyerekjáték. A fejlesztők külön figyelmet fordítottak a tengelykapcsoló működtetéséhez szükséges erő minimalizálására, s valóban könnyedén jár a pedál, a kényelmesen magas karral pedig csuklóbiccentéssel váltogathatunk.
Családi teríték: két gyerek és két felnőtt részére
Ahogy egy jó ételnek a fűszerezés adja meg a karakterét, úgy egy divatautó hangulatát a belső kiegészítők és az egyedi fényezésű műszerfali betétek dobják fel. Gusztusosra sikerül a KA beltere, hiába volt megkötve a tervezők keze, a Fiat 500-as felhasznált paneljei ellenére nem érezni minden sarkon a hasonlóságot. A kormány dögös, a kapcsolók többségének elrendezése logikus, de azért akadnak kifogásolnivalók. Ilyenek például a váltókar mellé került elektromos ablakmozgató gombok, de említhetnénk az A-oszlop tövébe ültetett, alig-alig elérhető tükörállító billentyűket is. A kesztyűtartó meglepően tágas, még annak ellenére is, hogy az utas előtti pultrészt jócskán kimélyítették. Az ülések kellően kényelmesek, s a magasabb felszereltségű kivitelekben fűthetők is. Zavaró, hogy a biztonsági öv magassága nem állítható, de az ülés is csak amolyan „kamuemelős”. A sofőrnél a szék jobb aljára rakták a nem éppen apró emelőkart, amivel csak a lap támla felőli részét tudjuk döntögetni. Hátra bemászni felnőtteknek nem könnyű, a fejnek és a lábnak is átlagos miniautós tér jut, két gyerek azonban vígan elfér.
A 224 literes méretű csomagtér elmegy, de a jobb variálhatóság miatt érdemes az osztva dönthető támlájú kiviteleket előnyben részesíteni. Nem valami felhasználóbarát a hátsó ajtó nyitása. Vagy kétszer fürgén megnyomjuk a távirányító megfelelő gombját – tényleg gyorsan kell, mert különben nem nyílik –, vagy kulccsal próbálkozunk. Sem műszerfali kapcsoló, sem raktérnyitó gomb nincs a KA farán! A kissé szürke külső formavilág és az apró ergonómia hibák ellenére a Ford töpörtyűje sokaknál felkerülhet az „étlapra”, ha versenyképes árat találnak ki a KA-nak. Jó étvágyat hozzá!
