Irigylésre méltó az optimizmus, amit a Chevrolet Europe vezetői árasztottak a wroclawi régi tőzsdeépületben megtartott prezentációjukon. Klímaválság ide, üzemanyagár-robbanás oda, a világ harmadik legnagyobb autómárkájaként jegyzett Chevrolet igazán impozáns eladási számokra lehet büszke. Tavaly például négy százalékkal több autót adtak el, mint 2006-ban, ráadásul ízig-vérig amerikai márkaként több mint 40 százalékot nem az USA-ban. A sikeres terjeszkedés egyik záloga a Chevrolet legfontosabb európai típusaként számon tartott Aveo, amely ugyan Daewoo Kalosként kezdte pályafutását, de a háromajtós változat megjelenésével immár teljesen „made in Europe” termék.
Furcsa leírni, de ettől még tény, a modellfrissítés záróakkordjaként napvilágot látott háromajtós Aveo elsősorban a teljesség igényének köszönheti megszületését: legyen teljes a család! A tervezők is egyfajta bónuszként, egyet fizet, kettőt kap akcióként kezelhették a dolgot, hiszen alig-alig találni eltérést az ötajtós verzióhoz képest – természetesen a két hátsó ajtó egészen nyilvánvaló hiányán kívül. A kétfajta karosszéria milliméterre azonos adatai persze akár azt is jelenthetik, hogy már elsőre sikerült megtalálni az ideális méreteket, s a hátsó ajtók elhagyásával a Chevrolet még kedvezőbb árat kalkulálhat a vételárra legérzékenyebb vevőinek. Az elsősorban a még vagy már kettecskén élőknek ajánlott alternatíva változattól függően 150-250 ezer forintos megtakarítást jelenthet, vagy – főként a fiatalabb vevők esetében – akár azt is, hogy az amúgy ritkán használt ajtókról lemondva az erősebb motor is belefér a keretbe.
Megint jőnek, kopogtatnak
Bár vannak, akik az Aveo rámenős designjának egyes elemeit túlzásnak vélik, szerintem még az eleinte kritizált látszatlégbeömlővel sincs semmi probléma. A zéró tolerancia és a magántraffipaxok korszakában úgyis a legritkább esetekben derülhet ki egy-egy autóról, hogy valójában mire is képes! Az ellenkező irányból közelítve pont olyan ez, mint az a középkategóriás autó, amelynek hátulján a vevő kérésére nem tüntetik fel, milyen motor van benne! Ha mindenképpen szeretnénk megkeresni a kákán azt a bizonyos csomót, én sokkal inkább azt említeném, hogy nem érdemes – egy prezentáción különösen nem – azt bizonygatni, hogy a korábbinál puhább anyagok találhatók az utastérben és a műszerfalon. Pláne nem, ha azt a kopogtatásra így szinte felszólított egyszeri sajtómunkás nem tudja nyugtázni – az előző verzió hiányában ugyanis lehetetlen összehasonlítani. De talán jobb is, mert bizony az új anyagok is kemények. Ettől persze még jók…
A látszat csal?
A külső jegyekhez hasonlóan az Aveo műszaki tartalma sem változott a háromajtósítás során. Nyílászárókkal gazdagabban felszerelt testvéréhez hasonlóan az újdonság vásárlói is az 1,2-es és 1,4-es, 16 szelepes benzinmotorok közül választhatnak. Mivel a 84 lóerős kisebbiket az ötajtósban áprilisban kipróbáltuk (AM 2008/6.), ezúttal a 101 lóerős nagyobbra szavaztunk, melyhez szándékosan az egyébként 300 ezer forintba kerülő automatikus sebességváltót társítottuk. A mintegy száz, országúton, autópályán és városban vegyesen megtett kilométer természetesen kevés ahhoz, hogy kimondjuk a végső verdiktet, az első benyomásaim alapján a négyfokozatú szerkezet leginkább azoknak ajánlható, akik főként városi forgalomban használják autójukat, ráadásul a szokásosnál is jobban hajlanak a kompromisszumokra saját kényelmük érdekében. A manuális szerkezet nemcsak olcsóbb, hanem jobb választásnak is tűnik – bár a kissé határozatlan váltó és a sportos design között van némi disszonancia. Az 1,4 literes motor és a kézi váltó összességében tisztességes dinamikáról gondoskodik. A kijelölt útvonal rövidsége miatt a fogyasztás mintegy 10 százalékos csökkenését is egyelőre csak ígéretként tudjuk tolmácsolni, a bizonyítás a későbbi tesztre, vagy – mivel a napokban már a magyarországi forgalmazás is kezdetét veszi – a vásárlókra marad. Bevezetési kedvezményként most 300 ezer forintot elengednek a listaárból, így az új modell egy százassal olcsóbb, mint a kifutó régi.
