Fogyasztói visszajelzések alapján a Volvónál azt tapasztalták, hogy a C70-es potenciális vevői szívesen látnának a kínálatban egy kisebb teljesítményű, gazdaságos gázolajos aggregátot. Ezt a réteget már kevésbé érdekli az autó gyorsulása és végsebessége, ellenben hajlandók kompromisszumot kötni az alacsony fogyasztásért és a mérsékelt vételárért cserébe.

Rendelhető hatfokozatú Powershift váltó

Hazánkban tavaly tavasztól kapható a Volvo keménytetős kupé-kabriója, a háromrészes fémtető gombnyomásra, nagyjából fél perc alatt nyílik és záródik. Nyitott tetővel, pláne részterheléskor, kissé tolakodó a

négyhengeres dízel hangja, ám üzemmeleg állapotban már nem annyira vészes – kabrió állapotban persze nem várható el limuzinos csend a C70-esben… Sajnos a nemzetközi menetpróbán a Powershift automatikus váltós típusokat nem állították hadrendbe, pedig az autó karakteréhez vélhetően ez a szerkezet illett volna jobban. Semmi probléma sincs a hatfokozatú manuális váltóval, a kuplung vajpuha, a kar megvezetése jó, útjai még éppen nem hosszúak, csak egész egyszerűen túl sűrűn kell a váltóhoz nyúlni.

A 136 lóerős dízelmotor 320 Nm maximális forgatónyomaték leadására képes, de a testes kasztni és a jókora önsúly (1706 kg) miatt elveszik a

gázolajos „nyomatékból autózós” varázsa. Ráadásul a Ford és a PSA házasságából származó dízel a Volvóban nem rendelkezik úgynevezett overboost túltöltési funkcióval, mely átmenetileg megnövelné a nyomatékot 360 Nm-re. Előzések alkalmával néha két fokozattal is visszább kell kapcsolni az elvárható gyorsulás érdekében. A C70 2.0D-hez a nyugodt vezetési stílus illik, éppen ezért jobban passzolna hozzá a félmillió forintot kóstáló Powershift automata sebességváltó. Gyári adatok alapján 6,1 literes átlagfogyasztással számolhatunk, így akár 980 km is megtehető egy tankolással, igaznak tűnik tehát a mondás: „Lassan járj, tovább érsz”.