Bár mélyreható dolgok nem történtek a C-Max fiatalítása során, a hatás nem marad el. Végre egy autó, amelyik a ráncfelvarrás után újnak hat, még elődje is szürke kisegérnek tűnik mellette. Pedig a Fordnál nem tettek mást, mint lecserélték a ruhatárat, s menőbb cuccokba öltöztették a kocsit. A kompakt egyterű természetesen a népszerű S-Maxre szeretne hasonlítani, ezért a tervezők a nagytestvérről vettek példát. A lendületes szabású orrkötény hatását tovább fokozzák a függőleges ködlámpák, de a hűtőmaszk és a fényszórók vonalvezetése is határozottabb. Hátul a lámpák szembeötlő módon változtak, a lökhárító már kevésbé.
Hangulatosabb és praktikusabb berendezés
Az utastérben szinte teljesen áttervezték a műszerfalat, ami elsősorban a középkonzolon és a kardánalagúton érhető tetten. Néhány kapcsoló mérete azért lehetne nagyobb, valamint a kormányra helyezett gombokat is illene megvilágítani, de az elrendezés amúgy logikus, a kezelés egyszerű. Kellemesebbé vált a felhasznált anyagok minősége, az ajtópanel pedig nemcsak látványosabb a korábbinál, hanem praktikusabb is: a mobiltelefon, vagy más apró holmi számára kis polcot alakítottak ki. Rekeszek, pakolóhelyek és italtartók dolgában amúgy kimondottan jól áll a C-Max, a helykínálattal és az utastér variálhatóságával pedig eddig sem volt gond, így az maradt a régiben. Mivel egy családi autóban is csak elvétve utaznak öten, a második sor középső ülését a csomagtartóba száműzhetjük. Ezután a két szélső hátrább és beljebb csúsztatható, így nagyobb a lábtér, és széltében is kényelmesebben elférnek az utasok – már amennyiben a legmagasabb Ghia/Titanium felszereltséggel választottuk az autót, a belső ugyanis csak ez esetben rendezhető át.
A Ford szériában kínálja az ESP-t!
Az 1,6 literes, 110 lóerős TDCI ideális választás, kényelmes utazóautóvá varázsolja a Fordot. Remekül osztja be erejét, gyakorlatilag alapjárattól fogva készségesen húz a motor, nyomatékosságát kiaknázva a legtöbb előzés magabiztosan, akár visszakapcsolás nélkül is teljesíthető. A négyhengeres dízelek között szerintem keresve sem találni csendesebbet, de kiegyensúlyozott járásával és vállalható étvágyával ugyancsak megelégedésünkre szolgált – a 6,8 literes tesztfogyasztással számolva nagyjából 750 kilométer a hatótávolság.
Egyébként a temperamentumosabb vezetők is megtalálhatják számításukat a C-Maxban: a komfortos futóműhangolás ellenére a kocsi jól fogja az utat, kormányzása direkt, az ötfokozatú sebességváltó pedig határozott megvezetésű és pontosan kapcsolható. Nem kevésbé hatásos a fékrendszer, ereje érzéssel adagolható, ráadásul már az alapmodellekben is széria a menetstabilizáló rendszer és a kipörgésgátló!
Mivel a remekbe szabott 110 lovas TDCI már a kezdő Ambiente felszereltséggel is elérhető, még ezzel a motorral is éppen ötmillió forint alatt marad a C-Max vételára – a részecskeszűrőt nélkülöző, 90 lóerős verziónál 300 ezer, viszont az 1,6-os benzineshez (100 LE) viszonyítva súlyos 750 ezer forinttal kérnek többet érte. Persze, mi az egyik legmagasabb, Ghia felszereltséggel kaptuk a tesztautót, így pedig már 5,8 millióba kerül a Ford kompakt egyterűje, nagyjából annyiba, mint a kétezres, benzinmotoros (145 LE) kivitel.
