Nemcsak leváltották kocka formájú törpeautójukat, a Wagon R+-t, hanem az Ignis vásárlóinak egy részét is ehhez a modellhez terelték. A trükk rémesen egyszerű, ugyanis mostantól csak drágább (2,99-3,87 millióig) összkerékhajtású (4WD) Igniseket rendelhetünk, illetve az erősebb 1,5-ös motort, automatikus sebességváltóval. Aki tehát a Swiftnél kisebb és nem utolsósorban olcsóbb Suzukit keres, annak egyedül a Splash maradt.
Ég és föld a különbség
Minden fontosabb méretdimenziójában túlmutat elődjén a Splash, a régi „telefonfülke” design már a múlté. Külseje sokkal sportosabb, férfiasabb stílusú, mint ikertestvéréé, az Opel Agiláé. A nagy, csepp formájú lámpák fényereje lehetne valamivel jobb, az óriási, bumeráng alakú hátsó világítótestek pedig megosztják a nézelődőket. Ezeket leszámítva csak dicséret illeti a Splasht, a Swifthez képest az első sorban 24, hátul pedig 31 mm-rel nagyobb a fejtér! A belső tágas, hátra felnőttek is beférnek.
A csomagtartó keskeny, de magas, a padlóborítás alatt egy ötletes és mély “csempészrekesz” lapul. Az osztva dönthető támlák Mazda-féle karakuris szisztéma szerint siklanak előre: elég egy kart meghúzni, az ülőlapok maguktól előre és kissé lefelé mozdulnak, míg a támla vízszintesen rájuk borul. A művelet mindössze néhány másodpercig tart, a fejtámlákat pedig nem szükséges kivenni az ülésdöntéshez – okos megoldás!
A vezetőt kényelmes, magasságában is szabályozható ülés és könnyen áttekinthető műszerpult fogadja. A kormány jó fogású, a bal oldali küllőbe integrálták a rádió kezelőgombjait. Az indexkar lenyomását meglepő módon nem a más típusokban megszokott kattogó hang kíséri, hanem valami förtelmesen irritáló bippegés, csipogás. A váltó rövid úton mozog, mind az öt fokozat kapcsolási pontossága megfelelő, ráadásul helytakarékos módon felkerült a középkonzolra a kurta kis kar. A kilátás oldalra és hátra is korrekt, csak kanyarodáskor takarnak el egy jókora szeletet a forgalomból a vaskos A-oszlopok. Szerencsétlen helyre, túlzottan is hátra kerültek a külső visszapillantó tükrök, mert egy teljesen használhatatlan és felesleges aprócska ablakot eszkábáltak közvetlenül az első ajtók és a tetőoszlop tövébe. A műszerfal letisztult, a gombok, kapcsolók logikusan vannak elhelyezve, nincsenek felesleges gegek, kivéve a fordulatszámmérőt – de ezt soroljuk inkább a sokszor pejoratív “jópofa” kategóriába. Kellően mély a kesztyűtartó, gond nélkül elfér benne egy A4-es méretű dosszié, felette nyitott polcot találunk, az oldalajtókban két félliteres palacktartó lapul, míg további kettőt az ülések közé rejtettek. A fényezés színével harmonizáló színes műszerfal-, oldalkárpit- és ülésbetétek tovább fokozzák a mókás, játékos hangulatot, egy kisautónál így is kell lennie!
Persze a kritikusabbak kiszúrják, hogy mindenhol kemény műanyagokat használtak, az elülső ajtókra is mindössze textilhatású betét jutott, hátra meg maradt az a gumírozott felület, amil a műszerfalat is borítja. Ezekkel amúgy nincs semmi baj, hiszen egy 2,18 milliótól kapható miniről beszélünk, mondjuk az már más kérdés, hogy a tesztautó 3 276 000 forintos árával hogyan harmonizál a rideg anyagokból, de amúgy precízen összerakott belső.
Megy ez, csak nyomni kell!
Mostani tesztünk alanya a legerősebb motorral, az 1,2-es, 16 szelepes, 86 lóerős benzinessel felszerelt változat volt. Mindehhez fontos megemlíteni, hogy a Splash önsúlya üresen alig 1 tonna, vagyis könnyű, de azért magas építésű autót kell mozgatnia annak a 86 tagú ménesnek. S bizony meg is tud indulni ezzel a motorral, alig 12 másodperc alatt vágtázik álló helyzetből százra. Igazán vaskos nyomatéktartalékokról nem beszélhetünk, de nincs ellenére a pörgetés, kifejezetten élvezi a magasabb fordulatszám-régiókat. Csak nyomni kell a gázpedált, s élénken reagál a Suzuki, autópályán sem ijedős, egy-egy sztrádás előzés alkalmával a 150-es tempó sem jelent akadályt. Persze, ilyen körülmények között már jókora motorzaj szűrődik az utastérbe, kényszerből pedig nekiállunk hangosítgatni a rádiót. A váltóra nem érdemes sok szót fecsérelni, egészen egyszerűen jó, bár határozott kézre és némi izomerőre van szükség a kapcsolásokhoz – talán ezt róhatják majd fel a hölgyvásárlók.
Futóművét tekintve stabil a Splash. Kikapcsolt ESP-vel az ésszerű határokon belül jól kezelhető az autó, aktív elektronikus menetstabilizálóval pedig szinte tántoríthatatlan. Számítanánk a fokozott oldaldőlésre, egy kis sodródásra, de az elektronikus őrangyal igen hatékonyan tartja kordában a magas építésű kasztnit – nagy valószínűséggel sokat javítottak a stabilitáson a 15 colos kerekek is. Masszív, strapabíró autó benyomását kelti a Splash, mely a jövőben akár az eladási statisztikák éllovasát, a Swiftet is letaszíthatja trónjáról.
Dávid és Góliát
Adott az a faramuci helyzet, hogy a magam 175 centijével kijelentettem, hogy tágas autó a Splash – két átlagos termetű felnőtt ugyanis gond nélkül elfér egymás mögött. No de mi van akkor, ha segítségül hívunk egy, az átlagosnál jóval termetesebb tesztalanyt? Richárd kollégánk két méter magas, alkata miatt a felső-középkategóriás autók zömébe sem tud beülni, kisautóval pedig még nem is próbálkozott. A meglepetés nem maradt el, igaz, cipőkanállal, de csak behuppant „Góliátunk” a bal egybe. Persze egy-két dolog azért nem passzolt tökéletesen sofőrünkhöz, például a volánkarima nyomta a combját, de még jómagam is be tudtam ülni mögé. Ez azért nem rossz egy minikategóriájú kiskocsitól!
