Felmerülhet a kérdés, hogy a korábbi kétdimenziós térképek a fiókok mélyén landolnak majd? Van-e ezek után egyáltalán létjogosultságuk a piacon, vagy mindent lesöpör a színről az autós navigációk legújabb grafikai trükkökkel felvértezett térképe? A válasz egyszerű: szó sincs komplett generációváltásról – legalábbis egyelőre.

Zavarba ejtő

Vegyük szemügyre a megújult iGO kezelőfelületét, mely a korábbi változathoz szokott szemnek elsőre talán kissé furcsa lehet. Némi ismerkedés után azonban rájövünk, hogy a funkciókat jelölő ikonok elrendezése nem sokat változott. Nem úgy a grafika! A 3D-s ábrázolás fotón nagyon ütős, de a valóságban némi csalódást okozott. Na nem azért, mert a nagyfelbontású monitor nem birkózott meg mondjuk a Parlament épületének megjelenítésével. Egész egyszerűen „beleszédültünk” a menet közben felbukkanó és eltűnő irodaházak látványába. Azon épületek, melyek mellett éppen elhaladtunk, egyszerre lettek „láthatatlanok”, míg egy-egy újabb lakótömb hirtelen előugrott a semmiből – bizony megszokást igényelnek a korábban annyira várt 3D-s trükkök. A terepviszonyokat viszont egészen hűen adta vissza a készülék, bizonyos szituációkban akár életmentő is lehet, ha előre tudjuk, hogy például a kanyar után meredek lejtő következik. A háromdimenziós grafika legnagyobb előnye, hogy a hidakra való fel- és lehajtásra szolgáló utak jól elkülöníthetők az alattuk lévő egyéb úttestektől – a magasabban helyezkedő szakaszok mintha a „levegőben lógnának”. A legújabb, valóban jövőbe mutató technikával bíró térképszoftver és a futtatására alkalmas készülék már kapható, egyetlen kérdés csupán, hogy mennyi idő alatt akarunk majd váltani 3D-re. Tisztában volt ezzel a fejlesztőcsapat is, hiszen nem véletlen, hogy a beállítások között választható a hagyományos, kétdimenziós grafika. A 3D-s változatot tekintsük inkább egyfajta extrának, melynek használata nem feltétlenül kötelező.