Ha van szerelemgyerek, van szerelemautó is – a legtöbb Alfa felkorbácsolja az érzelmeket, képes egy szempillantás alatt elcsavarni az emocionális beállítottságú emberek fejét. A Brerára mindez hatványozottan igaz! A Giugiaro stúdió által megálmodott sportkupét dögös vonalak, szexi forma és tüzes megjelenés jellemzik. Csakhogy az első benyomás elég csalóka: a Brera korántsem az a vérbeli sportkocsi, mint amilyennek mutatja magát.
Ez mindenekelőtt a jelentős önsúly rovására írható, a szépséges Alfa ugyanis pontosan 1,7 tonnát nyom a mérlegen. Nehézkessége leginkább a kacskaringós utakon hátráltatja. Nem ajánlatos nagy tempóval beesni a kanyarokba, főleg éles fordulókban érezni, ahogy a bődületes tömeg a külső ív felé rántja a kocsit. A korszerű, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros felfüggesztések megtesznek minden tőlük telhetőt, a Brera viselkedése mégis alulkormányzott. Pedig a futómű hangolása sportosan feszes, a kormányzás rendkívül közvetlen (ütközéstől ütközésig 2,25 fordulat) és érzékletes, de még a hatfokozatú sebességváltó kapcsolhatósága is meglepően pontos. Jó kis élményautó lehetne ebből az Alfából! Szerény viszont az ülések oldaltartása, és nagyon magas a vezetési pozíció – nem csak a langalétákat zavarhatja a szűk fejtér.
Olaj a tűzre?
Nyilvánvalóan a dízelmotor is hozzájárul ahhoz, hogy inkább a látványos utazókupé, semmint a sportkocsi felé billen a mérleg nyelve. A friss fejlesztésű, 2,4 literes JTDm kereken 200 lóerőt és 400 Nm forgatónyomatékot mozgósít, s papíron megnyerők a képességei: 8,1 másodperc alatt gyorsítja százra és 228 km/órás csúcssebesség elérésére teszi képessé a Brerát.
A turbólyuk miatt kezdetben nehézkesen veszi a fordulatot, 2000-től azonban határozottan pörög fel az öthengeres, s élénkebben reagál a gázadásra is. Merészebb előzésnél, vagy hegymenetben erre érdemes odafigyelni, s előtte inkább kapcsoljunk vissza egyet. Egyébként gőzmozdony módjára húz, becsülettel meglódul az autó. Jó vele gyorsan menni, ilyenkor nem is tűnik fel a tekintélyes súlyfelesleg. Hacsak nem tankoláskor: a tesztünk során mért 9,3 literes átlagfogyasztást kicsit sokalltuk, de a hatótávolság így is 750 kilométer.
Futáskultúráját tekintve mindössze egyetlen ponton kifogásolható a motor: alapjáraton sok vibráció jut az utastérbe, de elindulás után rögtön „kisimul” a járása. Egyébként kellemesen duruzsol, hangja soha nem válik tolakodóvá, autópályán pedig erőlködés nélkül tartható a 160-180 km/órás utazósebesség.
Ugyanaz másképpen
Szerintem a Brerával az a legnagyobb probléma, hogy jellegét, illetve magát a vezetési élményt tekintve alig-alig különbözik az Alfa GT-től. Igaz, a másik neves olasz designstúdiónál, a Bertone műhelyében tervezett kétajtós kupé inkább a sportosan elegáns irányvonalat képviseli, és valamivel nagyobb(acska) is – hiába próbálják azonban ötszemélyesként eladni, kettőnél többen abban sem utazhatnak kényelmesen. Mivel a GT még a 156-os alapjaira épül, a Brera műszakilag fejlettebb, de mindent összevetve egy kaptafára készülnek: nagyvonalúan felszerelt, túraautós karakterű kupék. A kérdés csak az, hogy az Alfa vajon megengedhet-e magának két ennyire hasonló sportkupét? Ezekből nem lehet nagy darabszámot eladni. Illett volna jellegüknél fogva határozottabban megkülönböztetni őket: a Brerát sokkal inkább egy keményvonalas, puritán sportkocsiként tudnám elképzelni. Így viszont a forma, a műszaki tartalom és a vételár alapján kell eldöntenie az ügyfélnek, hogy melyiket választja.
Ami a piszkos anyagiakat illeti, a Brera nincs könnyű helyzetben: nemcsak a GT-hez, hanem a vetélytársakhoz viszonyítva is elég öntudatos az árazása. A 2.2 JTS (185 LE) alapmodellért 9 295 000 forintot kérnek, míg a teszteltben szereplő dízelmotor további egymillióval növeli az árat.
