Eltekintve a nálunk járt tesztautó motorizáltságától és a helykínálattól, az új Fabia mindenestül hozza azt, amit egy közepes családi kocsi. A belső design komoly autót sugall, a kéttónusú műszerfal és az ajtókilincsek kifejezetten elegánsak, a kényelmi felszereltség is bőséges (van például külön központi ajtózáró gomb a középkonzol aljában, mint a nagyobb modelleknél), úgyhogy mifelénk a Fabia biztos siker lehet azoknál a vevőknél, akik csak kiskocsit engedhetnek meg maguknak, de valójában komolyabb polgári modellről álmodnak.

Mokány

Bár a Roomster-rokonság azonnal szembeötlik, a Fabia igazi egyéniség. Annak ellenére, hogy a cseh kisautó designjában semmilyen különlegesség nincs – s hiába keresünk rajta például az olasz modellekre olykor jellemző formai bravúrokat –, a Fabia nagyon harmonikus, tetszetős kiskocsi. Az összkép vagány, lendületes, valójában nagyon is megkedvelhető látványt nyújt. A C-oszlop erősen emlékeztet ugyan a Suzuki Swiftére, de ez önmagában még nem baj, az már sokkal inkább, hogy korlátozza a kilátást hátrafelé. A külső méreteket tekintve a Fabia illedelmesen beáll a sorba: hossza alulról súrolja a négy métert. A 2,46 centis tengelytáv is elfogadott érték ebben a kategóriában, s egyúttal jelzi is, hogy az utastér helykínálata sem haladja majd meg a szegmens átlagát.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elöl bőséges a tér, hátul pedig ketten férnek el kényelmesen – ha sem elöl, sem hátul nem ül az átlagosnál magasabb ember. Az ülések alapvetően kényelmesek, bár az elsők oldaltartása lehetne jobb. A Fabia nagyszerű minőségét formaterve már megmutatta, s ennek újabb és újabb bizonyságait láthatjuk az utastérben. A belső atmoszféra például kifejezetten egy nagyobb, drágább modell képét mutatja: elegáns a kéttónusú műszerfal, masszívnak tűnik az összeszerelés, a látvány egyszerre mértéktartó és tetszetős.

Családbarát

A Skoda tervei és reményei nyilvánvalók: a Fabia sok piacon nem a második vagy a harmadik autó szerepét tölti majd be, hanem a család egyetlen kocsija lesz, így annyira sokoldalúvá ás praktikussá kellett tenniük, amennyire csak tudták. A csomagtér kialakításába apait-anyait beleadtak. S aki azt hiszi, hogy éppen a poggyásztér egy kisautó legunalmasabb része, az alaposan téved, mert a csehek gyakorlatilag minden kínálkozó lehetőséget megragadtak, hogy a lehető legpraktikusabbá tegyék a rendelkezésre álló 300 liternyi rekeszt. Mindkét oldalfalból kihajtható például egy-egy kampó, amire a bevásárlószatyrok fülét akaszthatjuk, a kisebb csomagok és tárgyak ide-oda gurulását pedig több módon is megakadályozhatjuk. Az egyik megoldás erre a már jól ismert csomagrögzítő háló, a másik pedig egy műanyag lap, amiből jobboldalt önálló kis rekeszt alakíthatunk ki, használaton kívül pedig egy mozdulattal eltávolíthatjuk. Az igazán apró dolgokat a két kerékjárati ív mögötti kis ficakokban helyezhetjük el, ezek oldalfala kiemelhető, bár hogy ez pontosan mi célt szolgál, arra nem jöttünk rá. Ugyanígy rejtélynek bizonyult, hogy vajon mitől is praktikus a más márkáktól már ismert, egy szinttel lejjebb helyezhető kalaptartó, de bizonyára akad majd autóvásárló, aki képes lesz kihasználni ezt a lehetőséget. Viszont ha már

a kalaptartónál tartunk, jegyezzük meg, hogy valóban ügyes ötlet volt a hátsó üléssor háttámlái mögött rögzítési lehetőséget kialakítani a kiemelt fedél számára. Aki állt már tanácstalanul a pukkadásig tömött csomagteret bámulva, s azon tűnődött, mit is kezdjen most a kezében lévő, kiszerelt kalaptartóval, az örülni fog ennek a megoldásnak. Az apró, praktikus ötletek tűzijátékából azonban még mindig nem ért véget: ha a kalaptartó rögzítőzsinórjait kiakasztjuk, a madzagok nem fityegnek csak úgy égbe-világba, hanem a másik végükre akasztott ellensúly miatt szép rendben becsúsznak a kalaptartó alá. S a csehek arra is gondoltak, hogy a lelógó súlyok ilyenkor ide-oda lenghetnek, ezért vékony gumibordákat applikáltak rájuk, így nem kopognak a csomagtér belső burkolatán. Apró figyelmességek ezek, ám éppen az ilyen kicsinységek világítanak rá arra, hogy a Skoda mérnökei valóban odafigyeltek a legapróbb részletekre is, így feltételezhetjük, hogy a komolyabb és lényegesebb műszaki egységek is hasonlóan igényesek.

Többet ésszel és erővel!

A futómű és a kormányzás meg is felel várakozásainknak. A rugózás – részben a szériában adott 15 colos kerekeknek köszönhetően – kellemes, s a csillapítás mértéke is jól eltalált: a Fabia kényelmesen fut az utakon, ugyanakkor nem dobálja, nem hintáztatja utasait, s nem zavaró a gördülési zaj sem. Az elektromos szervokormány áttételezése is nagyszerű, így a fordulókör kisautósan kicsi, ugyanakkor a Fabia vezetése még élményt is kínál a sofőrnek. Aki egyébként azt is észreveheti, hogy az előző Fabiához képest a váltókar és a pedálok is sokkal könnyebben járnak, így az újdonság vezetése még inkább lendületesnek, könnyednek és dinamikusnak tűnik. Ha nem az alapmotort választjuk…

Az 1,2 literes masina kétféle, 60 és 70 lóerős kivitelben rendelhető – amennyiben autóvásárlásra szánt büdzsénk egy kicsit is rugalmas, kerüljük el ezt a gépet. A motor saját konstrukciójában hordozza kudarcát, hiszen háromhengeres. Ebből aztán kellemetlen tónusú motorhang, szinte állandó morgás, búgás, autópályán pedig túlontúl nagy és fárasztó zajterhelés lesz. A menetdinamika viszonylagos hiánya önmagában még nem lenne baj, hiszen mégiscsak egy kiskocsi alapmodelljéről van szó (az ember tehát eleve nem vérpezsdítő örömautózásra számítva ül be a volán mögé), sokkal inkább az a gond, hogy a kívül-belül harmonikus Fabia által sugallt minőségérzet és a benne töltött percek, órák komfortja egy pillanat alatt tovatűnik, amikor a motorocska lelkesen horkantva életre kel. A hangja sajnos később sem lesz szebb, így az ember hamar levonja a következtetést: ide bizony kell még egy henger és egy kis nyomaték. A Skoda árlistája rögtön meg is adja a választ: a sokkal kulturáltabban dolgozó 1,4 literes négyhengeres a nálunk járt Ambiente felszereltségben mindössze 100 ezer forinttal kerül többe – ennyi pénzt mindenkinek meg kell, hogy érjen a kifinomultabb működés, a kisebb zaj, a kevesebb vibráció, s ráadásul Fabiánk gyorsabb is lesz tőle.

Akár a nagyok

A Fabia gazdag kínálatában az 1,2-es motor az egyetlen kerülendő tétel, hiszen a csehek újdonsága már alapkivitelben is nagyon gazdagon felszerelt autó. A szintén háromhengeres – de újabb büntetésként itt már csak 60 lóerős – motorral felszerelt Classic 2,5 milliótól indul, s már ebben is van automatikus fényszóró, csomagtérvilágítás, fordulatszámmérő, négy légzsák, osztottan dönthető hátsó ülés és támla, por- és pollenszűrő, négy irányban állítható kormányoszlop, szervokormány, színre fújt lökhárítók és színezett üveg. A nálunk járt erősebb Ambiente kivitelhez ezen felül jár még a manuális klíma, 15 colos felni, elektromos első ablakemelő, elektronikusan állítható és fűthető külső tükrök, ködfényszóró, központi zár távirányítással, állítható magasságú vezetőülés, multifunkciós kijelző, projektoros halogén fényszórók, színre fújt külső tükrök és ajtókilincsek, valamint sok hasznos rakodóhely az utastérben. Ez a változat tehát már kifejezetten gazdag felszereltségű, s az is hűen mutatja a Skoda törekvését a Fabiával, hogy van további két, még bőségesebb felszereltségi szint (Sport és Elegance).

Ha lehetne fogadni a Fabia fogadtatására, szinte tuti tipp lenne a siker. Egyrészt a szintén népszerű előd teremtette hagyomány miatt, másrészt azért, mert a gyenge alapmotortól eltekintve érett, kiforrott, jó minőségű modell, amelynek gazdag felszereltsége miatt még az ár-érték aránya is jó. Szinte nincs gyenge pontja, viszont van sok jó tulajdonsága, ezért ha elkerüljük a háromhengeres motort, nem hibázhatunk a Fabiával.