Fülledt nyári este volt. A férfi és a nő az autó kanapészerűen átrendezett ülésein kényelmesen heverészve, a panoráma üvegtetőn keresztül bámulta a csillagokat. A férfi egyszer csak felnyitotta a könyöktámaszt és elővarázsolt belőle egy palack italt. Ekkor a nő a karjaiba omlott: érezte és tudta, megtalálta az igazit…
Otthonos tér
A Lancia Musával bárki átélheti az iménti rózsaszínű, szirupos történetet. Az utastér valóban ilyen rugalmasan alakítható, a Platino csúcskivitelhez többek között dupla napfénytető tartozik, a hátsó könyöktámasz pedig csakugyan bortartót rejt. Olaszos eleganciájával a kifinomultság és a jó ízlés kifejezőeszköze a Musa. Nincs nála jobban öltözött mini egyterű ezen a vidéken. Beülve is szerfelett igényes környezet fogad: a színek és a formák tökéletesen harmonizálnak, a felhasznált anyagok minősége pedig kifejezetten választékosnak számít ebben a kategóriában. Platino specifikációnál a szépséges bőrkárpitozásért sem kérnek felárat. Mégis azt kell mondanom, hogy a felszereltség lehetne valamivel nagyvonalúbb. A tesztelt modell alapárába még legalább a menetstabilizáló rendszer és a kétzónás klíma beleférhetett volna.
Jól kézre esik a középkonzol aljára helyezett váltókar, míg a középen trónoló műszerek gyorsan leolvashatók. Elöl kedvező, hátul pedig három gyermeknek vagy két felnőttnek megfelelő a helykínálat. Annál is inkább, mert a 60/40 arányban osztott ülések sínen csúsztathatók előre-hátra, a háttámlákat pedig több helyzetben is lehet rögzíteni – no és persze előre is buktathatók. Ha azt is számításba vesszük, hogy az első üléstámlák ugyancsak dönthetők, összesen 32 variáció lehetséges. Ennek megfelelően változik a csomagtartó mérete is 315 és 1420 liter között.
Hajtani kell
Igazság szerint a Musa nem más, mint egy ünneplőbe öltöztetett Fiat Idea. Műszaki tartalmuk – annak minden előnyével és hátrányával együtt – megegyezik. Az 1,3 literes, 90 lóerős dízelmotor vegyes érzelmeket kelt. Kelletlenül lát munkához a kis négyhengeres, 2000-es fordulat alatt bágyadtan húz, utána viszont a másik végletbe csap át, hisz méretét meghazudtoló erővel kezdi gyorsítani az autót. Ilyenkor kétségtelenül dinamikus a Lancia, csakhogy ez az éles kontraszt a kényelmes vezethetőség rovására megy. Dízelhez képest szokatlanul hosszan kell pörgetni a motort a megfelelő lendülethez. Célszerű kerülni a korai felkapcsolásokat, emelkedőnél és előzéskor pedig az alacsony fordulatszámot. Jóformán olyan gyakran kell használni a sebességváltót, mint egy benzinesnél – a pontos megvezetés sajnos nem tartozik az ötfokozatú szerkezet erényei közé. Ehhez képest a tesztünk során mért 6,2 literes átlagfogyasztás kedvező, bár az igazsághoz tartozik, hogy városi forgalomban keveset használtuk a kocsit.
Ringatóan kényelmes autó a Musa. Olyannyira, hogy fékezéskor finoman bólogat, kanyarban pedig erősen megdől a magas építésű karosszéria. Egyébként a lendületes vezetés azért sem illik a kis egyterűhöz, mert elég hamar alulkormányzottá válik, az elektromos szervokormány pedig vajmi kevés információval szolgál. Ellenben a hazai úthálózat viszontagságaitól megkíméli utasait a Lancia, mivel a keresztfugákat és a kisebb-nagyobb gödröket simán átlépi. A fékerő érzéssel adagolható, nagy sebességről is határozottan lassít az autó, a fékrendszer csak huzamosabb igénybevétel esetén bizonyul fáradékonynak.
Ellenfél nélkül
A Lancia Musa egyetlen kategóriatársa az Opel Meriva, de az eltérő motorizáltság és felszereltség miatt nehéz őket összehasonlítani. Mindenesetre a többletköltség nem olyan vészes, mint elsőre gondolnánk. A Musa indulóára 3 490 000 forint, ennyiért 1,4 literes, 77 lóerős benzinmotorral, átlagos Argento felszereltséggel és korlátozottan variálható utastérrel kapjuk az apró luxusegyterűt. Az 1248 cm3-es turbódízel 70 lóerős változatban a közepes Oro felszereltségtől érhető el (4 190 000 Ft), a tesztünkben is szereplő izmosabb verzió azonban egyedül a csúcsfelszereltséggel társítható. Így pedig a Lancia már közel 4,7 millió forintért kínálja extraszolgáltatásait.
