A páros már a pályán megelőzte öt-hat vetélytársát, a szakaszon a 43. helyen végzett, és az összetettben hat helyet előrelépve már az ötvenedik. Mivel a következő napi rajtsorrendet mindig az előző napi eredmények határozzák meg a Dakaron, Szalay negyvenharmadikként vághat neki az első afrikai szakasznak. Ez abból a szempontból kedvező, hogy így valószínűleg nem kell majd sok időt eltöltenie mások porában.
A mezőny este kompra száll, hogy aztán néhány óra múltán Marokkóban folytatódhasson a száguldás.
“Jó érzés volt, hogy ennyi néző előtt autózhattunk, a pálya szélén végig mindenhol emberek álltak – mondta Szalay. – Túl vagyunk az európai szakaszokon, kezdődhet az igazi verseny!”

A csapat motorosai közül ezúttal is Jaroslav Katrinak volt a leggyorsabb, a szlovák motoros a nagyon előkelő 21. helyen végzett.
Kátai Péter szokásától eltérően nagyon óvatos volt, méghozzá azért, mert az út annyira csúszott, hogy bármelyik pillanatban egy szakadék alján találhatta magát az ember. A magyar pilóta emiatt nem gyorsított, amikor ketten megelőzték, és utóbb kiderült, neki volt igaza, mert néhány kilométerrel később a másik két pilóta egymást húzkodta ki az árokból. Kátai dolgát nehezítette, hogy nem volt hátsó féke (túlmelegedett a fékolaj), azt mondja, talán emiatt tudott olyan jól menni.
Dési Jánosnak sokkal jobban feküdt a mostani pálya, mint az egy nappal korábbi, hiszen ez jobban hasonlított a magyar endurópályákra, amiken ő edződött. A csapat romániai motorosa, Emanuel Gyenes csak egyszer ijedt meg, amikor majdnem leesett egy szakadékba, attól kezdve azonban visszavett a tempóból (no nem nagyon, éppen csak egy keveset), hiszen újoncként neki sem lehet más célja, mint a lehető legtovább jutni, a lehető legtöbb tapasztalatot szerezni. Dési egyébként a 89., míg Gyenes a 48. helyen végzett.