A 8C Competizione az Alfa Romeo dicsőséges múltjából merít, s egyben előre is vetíti a márka értékeit. A történelmi utalások már a sokatmondó névvel kezdődnek, felidézvén az Alfa Romeo gazdag motorsporthagyományát. A 8C kóddal a harmincas-negyvenes években jelölték azokat a verseny- és közúti autókat, amelyek megkapták az akkor forradalminak számító, a híres tervező, Vittorio Jano által létrehozott nyolchengeres erőforrást. A „Competizione” elnevezés egyfajta tiszteletadás a legendás „6C 2500 Competizione” sportkupé előtt, amivel 1950-ben a Fangio–Zanardi páros részt vett a híres Mille Miglia versenyen.
A „8C Competizione” elnevezés nem öncélú jelölés csupán, hanem sajátos utalás és tisztelgés az Alfa Romeo nagy múltra visszatekintő történelme előtt. Az évtizedek során valódi legenda szövődött a világ különböző versenypályáin aratott megszámlálhatatlan győzelemről, pilóták és mérnökök elhivatottságáról, amiből a versenyszellem a mai napig táplálkozik.

Stílus és aerodinamika: hagyomány és fejlesztés

Az Alfa Romeo Style Center által megálmodott forma kiemeli a járművet a Gran Turismók közegéből. A formatervezők munkája a biztosíték arra, hogy az eredeti koncepciót nem változtatták meg az aerodinamikai és teljesítménybeli megkötések. A forma letisztult maradt, a harmóniát nem bontja meg egyetlen kiegészítő elem sem. A lehető legjobb aerodinamikai hatékonyság érdekében az Alfa 8C-n bevezetett megoldások sem bontják meg a forma egységességét és szépségét. Különféle matematikai modellezésekkel, illetve szélcsatornatesztekkel tették tökéletessé a részletmegoldásokat. Nagy figyelmet fordítottak a szívóhatás kialakítására, amivel negatív felhajtóerőt sikerült termelni – ez nagy sebességnél növeli az autó stabilitását, csakúgy, mint a versenyautók esetében. A kompakt külső méretek még inkább hangsúlyozzák a jármű agresszivitását.
Az autó különleges formája előrevetíti a jövő Alfa Romeóinak egyes részletmegoldásait és arányait, ami részben egybecseng a múlt izgalmas modelljeivel: például 33 Coupé Stradale, Giulia TZ. Az Alfa Romeo Style Centre új színeket is létrehozott, kiemelve ezáltal is az Alfa 8C Competizione formáját, a modernséget és a csúcstechnológiát.

8 hengeres, 4.7 literes motor: olasz mestermunka

Az Alfa 8C Competizionében új, 90 fokos hengerszögű, 4691 cm3-es, V8-as erőforrást találunk, amit a következő szempontok figyelembe vételével alkottak meg: kimagasló teljesítmény melletti kifinomult működés, használhatóság közúton és versenypályán egyaránt. A motor teljesítménye kiemelkedő: 450 LE (7000-es fordulat), 470 Nm (4750-es fordulaton), leszabályozási fordulatszám: 7500.

A szívó- és kipufogóoldal geometriájának összehangolásával, a folyamatosan változó szívóoldali szelepvezérléssel, az égéstér tökéletesítésével és a motor finomhangolásával elérték, hogy a motor nyomatékának nyolcvan százaléka már a főtengely percenkénti 2000-es fordulatánál rendelkezésre áll.
A változatos útszakaszokon történő sportos vezetés során az erőforrás igen gyors reakcióival nyűgözi le a vezetőt, ami a szívócső nagy áteresztőképességének, a könnyített lendkeréknek, valamint a kéttárcsás kuplungnak köszönhető. A 90 foknál ellensúlyozott főtengely, a gondosan megalkotott hajtókarok és dugattyúk biztosítják a motor vibrációmentes működését.

A motorblokk és a forgattyúsház alumíniumból készül, öt helyen csapágyazott főtengellyel – annak biztosítása érdekében, hogy a szerkezet minél merevebb, a súrlódás pedig a lehető legkisebb legyen. A hengerfej szintén alumíniumötvözetből készül. A kiegészítő alkatrészeket és rendszereket igen merev, vastag falú alkatrészek felhasználásával egybeépítik a motorral, így biztosítható az alacsony zajszint és a megbízhatóság. 
A motor hosszirányú beépítése mellett a mérnökök nagy figyelmet fordítottak a hosszú élettartamra és tartósságra is – ezt szolgálja az egy vezérműláncos szelepvezérlés.
Az autó hanghatásai szintén kiemelt figyelmet kaptak, különösen, ami a szívó- és kipufogórendszert illeti – a cél az autó karakterét hangsúlyozó, egyben egyedivé tevő, megtervezett működési zaj létrehozása volt. Az eredmény telt, sajátos hang, ami elsősorban az elektronikus vezérlésű szelepekkel ellátott kipufogórendszernek köszönhető; ez anélkül hangsúlyozza az autó egyedi hangját, hogy környezetvédelmi vagy akár forgalomba helyezési nehézségeket vonna maga után. 

Erőátvitel, robotizált váltómű, önzáró differenciálmű

A mérnökök a 8C Competizione esetében más Alfa Romeókból ismert erőátviteli elrendezést használtak: a transaxle kialakítás, a hátul elhelyezett váltóművel, számos történelmi Alfa Romeo jellemzője volt. Ez a kialakítás kimagasló teljesítményt biztosít, miközben ugyanazt a biztonsági szintet nyújtja, amit a többi Alfa Romeo.
A motor-váltó egységet, a transaxle kialakítással együtt, úgy építették meg, hogy a súlyelosztás a lehető legjobb úttartást biztosítsa. A motor viszonylag kicsi hosszirányú kiterjedése következtében az erőforrást az első tengely mögé tolva építhetik be, ezzel is növelve az autó sportos kezelhetőségét.
Az automatizált, hatfokozatú váltómű a kormánykerék mögötti karokkal vezérelhető, s igen gyors és zökkenőmentes váltásokra képes – mindehhez ötféle program használható: kézi-normál, kézi-sport, automata-normál, automata-sport és jég. Az önzáró differenciálmű lehetővé teszi, hogy a gyorsulás és stabilitás minden helyzetben kimagasló legyen.

Felfüggesztés, kerekek, fékrendszer

A legnemesebb Alfa Romeo hagyományoknak megfelelően a technika egyenesen a versenypályáról származik. Nem kivétel ez alól az új modell futóműve sem, a kettős lengőkaros, kovácsolt alumínium rendszer, amely kellően merev a kerekek dőlésszögének biztosításához.
A fékrendszer lyuggatott, belső hűtésű tárcsái, illetve alumínium féknyergei még szélsőséges igénybevétel esetén is hatékony fékhatást biztosítanak. Annak érdekében, hogy az autó ezalatt végig jól tapadjon az útra, speciálisan kifejlesztett, 20 collos abroncsokkal szerelik: elöl 245/35-ös, hátul 285/35-ös méretű abroncsokkal. A különleges keréktárcsák igen könnyűek, és a fékrendszer hűtését is elősegítik.

Annak érdekében, hogy az autó minden körülmény között élvezetes és biztonságos maradjon, a 8C Competizionét a legújabb Alfa Romeo VDC-vel, vagyis menetstabilizáló és kipörgésgátló rendszerrel szerelik.

Merev, könnyű szerkezet

Egy kiváló, nagyteljesítményű autó létrejöttének előfeltétele a merev és könnyű szerkezet – ez egyben az Alfa 8C Competizione egyik vezérelve is. Jóllehet, az autó kocsiszekrénye acélból készül – a minél nagyobb torziós merevség és biztonság érdekében –, a karosszériaelemek szénszálmerevítésű műanyagok. Ennek legfőbb oka az autó saját tömegének minimalizálása, valamint a tömegközéppont további optimalizálása a még pontosabb úttartás érdekében.

Utastér: személyiség és technológia

Az autó egyedi kialakítása a kompozit anyagok nagymértékű felhasználásának is köszönhető. Amellett, hogy ez előremutató technológia, egyben megerősíti az autó szellemiségét, és hangsúlyozza személyiségét. Ugyanez a gondolkodásmód rejlik a szénszálmerevítéses anyagból készített, anatómiailag csaknem tökéletes ülések megalkotása mögött, melyeket a pilóta fizikai jellemzői alapján lehet beállítani és személyre szabni – ez eddig csupán a versenyautókra volt jellemző.
Minden részletet a felhasználó kényelmének szem előtt tartásával alkottak meg – kényelmes üléspozíció, szinte ösztönösen kezelhető, értelmezhető és jól látható műszerek, robotizált váltókarok, amelyek könnyen elérhetők a kormány mögött, a kapcsoláshoz nem is szükséges elengedni a sportos kialakítású volánt.

Alfa 8C Competizione: legendás név egy különleges autónak

Az Alfa Romeókat a kezdetektől fogva a technikai tökéletesség utáni vágy jellemezte, egyre jobb teljesítményt elérve. A világ versenypályái megfelelő teret biztosítottak a fejlődéshez, különösen, hogy az Alfa Romeo szinte kibérelte magának a dobogó tetejét. A márka mérnöki felsőbbrendűségét a húszas évek első felében egy fiatal mérnök, Vittorio Jano által kifejlesztett nyolchengeres motor határozta meg. Jano eredetileg a soros hathengerest akarta a vásárlók igényeihez igazítani, s létrehozni egy olyan erőforrást, amely képes megállni a helyét a versenypályákon kialakult éles küzdelemben is.

Az első 8C-t 1923-ban tesztelték a P1-ben, ahol már kompresszorral és duplagyertyás gyújtással (Twin Spark) is ellátták – végül ebből fejlődött ki a P2, mely bemutatkozása során, 1925-ben világbajnok lett az első ilyen jellegű megmérettetésen. A sikerek nem csupán a szériamotorok fejlődésére hatottak, hanem a dicsőséget megörökítő „Alfa Romeo – Milano” márkajel létrejötte is ennek köszönhető – s ez az embléma díszíti a cég járműveit a mai napig.
A harmincas évek elején az igen erőteljes és megbízható nyolchengeresek könnyű alumínium ötvözetből készültek, s halkan doromboltak a gyönyörű kabriók és kupék elnyújtott motorháztetejei alatt (a milánói Zagato és Castagna cégek munkáját dicsérve), s dobhártyaszaggatóan üvöltöttek az olyan versenyeken, mint a Mille Miglia és a Targa Florio, amelyeken akkoriban sikerült megszerezni a győzelemet. 1931–1934-ig az Alfa 8C Competizione sorozatban nyerte a Le Mans-i versenyt, s a fantasztikus sikerek emlékére a gépet később át is keresztelték Le Mans-ra.
A nyolchengeres technikai csúcspontja a P3-ként is ismert Alfa Romeo Tipo B volt. Campari, Nuvolari, Caracciola, Borzacchini, Marinoni, Guidotti és Fagioli csupán néhány a nagy bajnokok közül, akik a harmincas évek első felében a 8C különböző változataival aratták sikereiket a világ leghíresebb versenypályáin.
A folyamatos kutatás-fejlesztés hatására a 8C 2900 a versenypályák verhetetlen sztárjává vált, a Mille Migliától a Le Mans 24 órásig. A Touring karosszériaépítő cég egy gyönyörű kupét épített a 8C köré, mely Biondettivel a volánja mögött vett részt a Le Mans-i versenyen. A motor kifejezetten hosszú életpályát futott be, hiszen 1947-ben Biondetti és Romano egy 8C 2900 B-vel ismét megnyerték a Mille Migliát.
Ami a 158-ast illeti, a második világháború csupán ideiglenesen szakította félbe a sikersorozatot. A legendás Alfetta 1946-ban jelent meg. Miután Juan Manuel Fangio kipróbálta a kis nyolchengerest, ezt mondta: „Olyan érzés, mintha az ember egy Stradivarit tartana a kezében.” A 158 és a 159 segítségével szerezte meg az Alfa Romeo az újkori F-1-es világbajnokság első két aranyérmét, ahol 1950-ben Nino Farina, 1951-ben pedig Fangio lett a bajnok.
Az F-1-es sikerek után az Alfa Romeo úgy döntött, visszavonul a versenyzéstől, és inkább az olyan szériamodellekre fordítja figyelmét, mint az 1900 és a Giulietta-sorozat. 1967-ben a nyolchengeres visszatért a 33-as versenygépekbe, valamint a közúti változatba egyaránt. A modell bemutatkozása remekül sikerült a versenypályán, hiszen Teodoro Zeccoli a belgiumi fleroni versenyen győzedelmeskedett egy 33/2 Sport Prototype-pal.
A hetvenes években a 33-asok emellett számos jelentős sportsikert értek el világszerte. Technológiájuk később átkerült az olyan szériagépekbe, mint a Montreal, amit a 33-as versenyerőforrásán alapuló motor hajtott. 1977-ben a nyolchengeres erőforrást beépítették a korlátozott darabszámban gyártott Alfetta GTV-be, az Autodelta jóvoltából, ami így tovább folytatta a cég évtizedekre visszanyúló motorfejlesztő hagyományait.
Az Alfa 8C Competizione megjelenésével e legendás motor szellemisége tér vissza.