Nem sok van már hátra a fagyos, ködös reggelekig, mi több, a csikorgó tél is egyre közeleg. Annyi idő azonban még van, hogy a gépkocsit alaposan felkészítsük a hideg időszakra. Fontossági sorrendben haladunk.

Alapozás

Noha már alaposan kiveséztük a témát, így, a szezon kezdetén mégis a téli gumival kell kezdenünk. Remélhetőleg már senki számára sem újdonság, de azért nem árt az ismétlés sem: +7 Celsius-fokos átlaghőmérséklet alatt – biztonsági szempontok miatt – téli köpeny használata javasolt! Aki eddig még nem ejtette meg a cserét, sürgősen tegye meg!

A legfontosabb elővigyázatossági intézkedések közé tartozik még a hűtőközeg, valamint az ablakmosó folyadék fagytűrő képességének ellenőrzése. Ezt a legtöbb üzemanyagtöltő állomáson készségesen elvégzik az ott dolgozók, és ha szükséges, a hiányzó fagyállómennyiséget, illetve a téli ablakmosó folyadékot helyben megvásárolhatjuk és betölt(et)hetjük. A fagyállóval frissen feltöltött hűtőközeg fagytűrésmérése előtt ajánlatos néhány percen keresztül járatni a motort annak érdekében, hogy a vízpumpa egyenletesen elkeverje az elegyet.

Lássuk be

Ezzel persze koránt sincs vége a kocsi téli felkészítésének. A hosszabb éjszakák és a gyakran nedves, sárszennyezett utak okán elengedhetetlen a láthatóságunk és a kilátásunk biztosítása. Előbbihez az összes izzó működésének ellenőrzése és a fényszórók beállít(tat)ása, míg utóbbihoz az ablaktörlőlapátok átnézése tartozik. S itt jegyezzük meg azt is, hogy mindig legyen az autóban téli ablakmosó folyadék, hiszen az néha órák alatt elfogy.
Ha már itt tartunk, pokrócot, pótkannát – tele üzemanyaggal –, hóláncot és lapátot is rendszeresítsünk a csomagtartóban. Az utastérben pedig helyezzünk el törlőrongyot, jégkaparót,jégoldót és kesztyűt, s végül, de nem utolsósorban láthatósági mellényt. A zárolajozó-jégoldót a kabátzsebben érdemes hordani, használatára úgyis csak akkor kerül sor, ha nem tudjuk elforgatni a zárat, vagy éppen kinyitni a kocsiajtót.

Nem indul?

Ha már bent vagyunk az utastérben, még mindig érhetnek meglepetések. Ez zömmel az akkumulátornak tudható be, ugyanis a hideg hatására fokozottan csökken a töltése. Egyáltalán nem meglepő, ha egy többéves, nyáron problémamentesen működő akku az első zúzmarás reggelen már nem képes megforgatni az elektromos indítómotor segítéségével a főtengelyt. Sokan mégis inkább erőltetik az indítózást, így perceken belül totálisan lemerül a telep, amit jó esetben újratöltéssel még el lehet tárolni tavaszig szobahőmérsékleten. Rosszabb esetben azonban cserélni kell.
Mindez elkerülhető, de legalábbis elodázható, ha a karbantartást igénylő akku folyadékszintjét rendszeresen figyeljük és utántöltjük desztillált vízzel. Az indítóakkumulátorok többsége azonban manapság gondozásmentes. Azok élettartama úgy növelhető, ha nem hagyjuk magára az autót hetekre, illetve nem csak néhány kilométert teszünk meg vele egyhuzamban, mivel úgy a generátor az indítózás során elveszített feszültséget nem tudja visszatáplálni. Ha kizárólag új akkumulátor vásárlásával oldható meg a probléma, ne csak a márkára, hanem a gyárilag előírt Ah-értékre és a telep kiterjedésére, továbbá a saruk állására is figyeljünk!

A kenés

A motorolaj minőségének és szintjének ellenőrzéséről se feledkezzünk meg. Jóllehet, mára már szinte teljesen kihaltak az egyfokozatú, azaz a téli-nyári motorolajok, aki igazán jót szeretne tenni az autójával, az télre a hideget jobban tűrő 0W/5W jelű szintetikus vagy félszintetikus kenőanyagot önt a betöltőnyílásba. Akkor is, ha még nem is érkezett el a hivatalos olajcsere-periódus ideje. E hígabb olajak a mínuszok hatására sem sűrűsödnek be, s hidegindításkor gyorsabban elérik a kenést igénylő motoralkatrészeket. Aki igazán precíz akar lenni, az a váltó- és minden egyéb olajban, esetleg zsírban fürdő egységet is nézzen vagy nézessen át.
Ugyan nem kifejezetten a téli átálláshoz köthető, viszont célszerű erre a „nagygenerálra” időzíteni a fékrendszer, a futómű és a kormánymű állapotának felülvizsgálatát. Ha másért nem, hát azért, hogy majd tavasszal meg lehessen állapítani, mennyire viselte meg autónkat a telet jellemző kátyúsodás.