A 2001-ben debütált Fiat Stilóból két esztendő leforgása alatt 350 ezer példány talált gazdára (125 ezer háromajtós, 175 ezer ötajtós és 50 ezer MultiWagon) Európában. Az alsó-középkategóriás típus ugyan nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, ám úgy tűnik, Torinóban kis híján tökéletesnek látták autójukat. Legalábbis a közelmúltban végrehajtott modellfrissítés erre enged következtetni, ugyanis a tervezők olyan finomkodva nyúltak a Stilóhoz, hogy a (látható) változásokat akkor sem tudnám hirtelenjében felsorolni, ha történetesen életveszélyesen megfenyegetnek. Így aztán – szégyen vagy sem –

kénytelen vagyok a gyári sajtóanyagból puskázni. Mentségemre szóljon, hogy a ráncfelvarrás során nem történt más, mint mindegyik változatnál a karosszéria színére fényezték a koptatócsíkokat, valamint az ötajtós kivitel ködzárófényét a rendszámtábla-keret széléről a hátsó lámpába integrálták (ami a világítótest formájára nem, csak a kiosztására van hatással). A több új színben is választható autó természetesen immár az új Fiat-jelvényt viseli magán, a háromajtós verzió 16 colos könnyűfém keréktárcsája pedig sportosabb stílusú.

Belső értékkülönbség

Az utastér sem hemzseg az újdonságoktól, azonban a családorientált kivitel (értsd: ötajtós) kéttónusú műszerfala vizuálisan növeli a térérzetet, s a kárpitozást is igényesebbre cserélték. Mivel a két Stilo küldetése és célcsoportja alapvetően eltér, ennek megfelelően belső kiképzésük is különbözik egymástól. A lendületesebb megjelenésű,

háromajtós modellben jó alacsonyan ülünk, mint egy sportos autóban, míg a másikban a megszokottnál valamivel magasabban foglalhatunk helyet. Utóbbinál azonban nemcsak az üléspozíció, hanem a praktikum és a variálhatóság tekintetében is az egyterűek számítottak mércének. Az ötletes részletmegoldások közül az első ülések alól kihúzható fiókot, illetve a hátulról kihajtható tálcákat vetették be a Fiatnál, de az ötajtós Stilo utasai máshol is fellelhetnek hasznos pakolórekeszeket.

A 60/40 arányban osztott hátsó üléssor pedig igény szerint rugalmasan átrendezhető: attól függően, hogy nagyobb csomagtérre, avagy kényelmesebb lábtérre van szükségünk, az üléspadot előre-hátra csúsztathatjuk, a háttámlák több ponton rögzíthetők, míg ledöntve asztalként is használhatjuk őket. A családbarát ötajtósra szavazó

vásárlóknak – a karosszéria hosszabb hátsó túlnyúlása miatt – tágasabb poggyásztér a jutalma, még teljesen hátratolt ülések mellett is 30 literrel nagyobb a befogadóképessége, mint sportos ikertestvérének (305, illetve 335 liter), maximális kapacitása pedig 1120 liter az övvonalig pakolva.

Másképp jók

A friss fejlesztésű 1368 köbcentis, 16 szelepes erőforrás a Fire család tagja, s a Stilo 1,2 literes (80 LE) alapmotorját küldte nyugdíjba. A hasonló lökettérfogatú benzines motorok közül az egyik legizmosabb a Fiaté, ráadásul a 95 lóerős egységhez viszonylag rövid áttételezésű, hatfokozatú sebességváltó kapcsolódik. Így aztán a Stilo alacsony fordulatszámon sem vérszegény, ha pedig keményen hadra fogjuk, az autó megfelelő fürgeséggel kapkodja lábait (mármint a kerekeit). Városi forgalomban magabiztosan lavírozhatunk, országúton a lendületesebb előzések érdekében, vagy erősebb emelkedőnél azért ajánlott egyet-kettőt visszakapcsolni. Másik tesztautónk stresszmentesebb utazást kínál, hiszen 115 lóerős, turbódízel motorjával könnyűszerrel oldja meg az efféle feladatokat. Az “egykilences” a veszettnek látszó helyzetekből is képes kihúzni 255 Nm-es forgatónyomatékával, s fölöttébb rugalmassá teszi a kocsit. Csakhogy amíg a belső égésű motor még hosszan pörgetve sem volt tolakodóan hangos, addig az öngyulladásos aggregát alapjáraton és erőteljes gyorsításkor egyaránt zajosnak bizonyult, s vibrációja is eljutott az utastérig. Mindkét motor fogyasztásával elégedettek voltunk, ám nyomatékossága és nagyobb hatótávolsága miatt hosszú távú utazásokhoz a dízel ideálisabb partner. A gázolajos egységhez ötfokozatú erőátviteli szerkezet tartozik, ami a másikhoz hasonlóan jól megvezetett, s a váltókar is ugyanúgy kissé hosszú utakon és akadozva jár a kulisszában. Alapvetően komfortos hangolású a Stilo futóműve, így a kocsi eredményesen simítja el az úthibákat, kanyarban pedig biztonságosan alulkormányozott viselkedés jellemzi. A kormánymű kellően közvetlen, ám túl sok információt nem közöl a kerekek és az út kapcsolatáról. Nincs viszont hiba a négytárcsás fékrendszerben, a nyomáspont jól kitapintható, s precízen tudjuk adagolni a fékerőt.

A kényelem bére

Amennyiben a tesztben szereplő erőforrásokat vizsgáljuk, jól kirajzolódik, hogy a nagyobb teljesítménynek és utazási komfortnak, illetve a csekélyebb fogyasztásnak bizony megkérik az árát. Az egyebek mellett blokkolásgátlóval, két légzsákkal, elektromos mozgatású ablakokkal (elöl) és tükrökkel, hűthető kesztyűtartóval és távirányítós központi zárral felszerelt Fiat Stilo Actual alapmodellért 1.4 16V motorral 3 230 000, míg az 1,9 literes, 115 lóerős JTD egységgel 4 910 000 forintot kérnek (mindkettő háromajtós kivitelben), ami barátok között is közel 1,7 milliós eltérést jelent. Ellenben a kétféle karosszériaváltozat között mindössze 100 ezer forint a különbség, tehát a Stilo három- és ötajtós

kivitele között szabad a vásár, s a további négy légzsákot, légkondicionáló rendszert, ködfényszórót és CD-lejátszós autórádiót is tartalmazó Dynamic “csomag” 290 ezer forintos felára is kedvező ajánlat.