Egy autó vásárlásakor továbbra is a jármű formája az egyik legfőbb döntési érv egy adott típus mellett – vagy épp ellen. Egy új jármű létrehozásakor a formatervezők foglalkoznak először a modell koncepciójával, ők adnak ötletet a külalakra vonatkozólag.
Az Audi Q7 esetében is hagyományos módon, papírral és ceruzával kezdődött a formatervezés. A Q7 formatervezésének projektvezetője a kanadai Dany Garand volt.
„Az Audi Q7 formájának megalkotása különleges feladatot jelentett a fejlesztői csapat számára. Egy teljesen új autót kellett kidolgoznunk az Audi számára, ugyanakkor harmonizálnunk kellett egy SUV-ot az Audira jellemző formai jegyekkel. A márka új típusához nem illett volna egy mai SUV formája” – emlékszik vissza Garand.
Mindezek mellett pedig figyelembe kellett venni, hogy Európában, Amerikában és Ázsiában eltérőek voltak az SUV-szegmenssel kapcsolatos elvárások. „Az európai és a tengeren túli vásárlók igényei gyökeresen eltértek, éppen ezért a formatervezés során végig szem előtt kellett tartani ezeket a földrajzi okokból következő eltéréseket, kezdve az Audi Q7 méreteinél, a hét ülésen és a speciális tároló- és rakodóhelyeken keresztül, egészen a külső és belső színvilág kialakításáig” – teszi hozzá Garand.
2002 közepére az Audinál konkretizálódott az új SUV fejlesztési projektje, elkezdődhetett a megvalósítás. „Miután nagyjából készen állt az autó koncepciója, alig hat hónapon belül kifejlesztettünk és megalkottunk egy működőképes tanulmányautót, az Audi Pikes Peak quattro-t, amelyet 2003 januárjában a Detroiti Autószalonon mutattunk be. Ezzel a modellel szerettük volna tesztelni a nyilvánosság reakcióját az SUV szegmens általunk elképzelt modelljére.” – emlékszik vissza Garand.
A visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak, aminek köszönhetően a formatervezők a Pikes Peak quattro sikeres formáját vehették alapul az új típus tervezésekor, s nem kellett elölről kezdeniük a munkát. „Ez rendkívüli időmegtakarítást eredményezett számunkra, s egyértelmű volt, hogy a tanulmányautó alapvető formai jegyeit a szériatípus esetében is alkalmazzuk.” – mondja Garand.
A konszern központjában, Ingolstadtban működő Audi Design mintegy 150 munkatársa Gerhard Pfefferle vezetésével látott neki az intenzív kreatív munkának, amely során az Audi Q7 belterét, külsejét, színvilágát és felszereltségét alakították ki. A fejlesztők célja az volt, hogy – Garand szavaival élve – „a négy világ legjavát”, azaz egy sportkupé sportosan dinamikus vonalvezetését és menettulajdonságait, egy luxuslimuzin komfortját, egy terepjáró műszaki megoldásait és robusztusságát, valamint egy egyterű térkínálatát és variálhatóságát ebben az SUV-ban egyesítsék. Az Audi Design végül is három különböző koncepciót dolgozott ki, amelyből egyet valósítottak meg.
Az autó külsejének formatervezője, Satoshi Wada a következőképpen írja le a kiválasztott koncepció formavilágát: „Az Audi Q7 magassága, hosszúsága és szélessége elég homogén, a karosszériának elől rövid, míg hátul egy kicsit hosszabb túlnyúlása van. Az új Q7 az Audi A6-hoz hasonlóan felülnézetből hátrafelé keskenyedik, s az övvonal határozattan két, egy felső és egy alsó részre osztja a karosszériát. Az Audi Q7 felülről sportosan elegánsnak hat, míg az alsó rész inkább sportosan robusztus.“ A japán formatervező számára az Audi Q7 külső értékeit a kupészerű tető, a majdnem függőlegesen álló Audi Single Frame hűtőrács, az osztatlan hátsó lámpákat is magában foglaló újszerű hátsó, az enyhén öblös kerékjáratok és a nagy kerekek jelentik.
A SUV belsejében a kreatív tervezők a „szigetszerű” dizájnt valósították meg, ami alatt a beltér formatervezői, Uli Beierlein és a holland Mattijs van Tuijl a zárt, egyféle anyaggal bevont, homogén színű felületekből szigetszerűen kiemelkedő funkcionális egységeket értik. „Az autó belsejében három szigettel találkozhatunk: az ajtószigettel (az ajtóborítással), az ülésszigettel (az ülések és azok környéke), valamint a vezetői szigettel, azaz a műszerfalból és a középkonzolból álló egységgel. A szigetek a funkciójuknak köszönhetően emelkednek ki, s nem csupán optikailag mások, hanem az eltérő anyaguknak köszönhetően érintésük is különbözik a beltér egyéb részeitől.“ – mondja Beierlein, amit Van Tuijl az alábbiakkal egészít ki: „Az egyértelmű elrendezésnek, a tökéletes ergonómiának, a magas minőségű felhasznált anyagoknak, valamint az összeszerelés nívójának következtében a beltér a tartósság érzetét kelti.”
Itt kezdődött Ute Grönheim munkája, aki az Audi Q7 színvilágán, illetve a kialakítás formavilágán dolgozott. Kollégáival együtt ő választotta ki az új típus számára a megfelelő szöveteket, anyagokat és színeket. „Egy autó színe és a benne található felhasznált anyagok sokat mondanak az autóról és a tulajdonosáról is. Egy autón ugyanis az első dolog, amit észreveszünk, az a színe, ennek köszönhetően pedig a nézőben remekül lehet érzelmeket ébreszteni a fényezés segítségével.“ A „Callafehértől” a „Gránátvörösön” és a „Kondorszürkén” át a „Fantom feketéig” összesen 11-féle színből választhatunk, egyes színek gyöngyház, míg mások metálkivitelben érhetők el, s ezek a fényezési módok gondoskodnak az első érzelmi benyomásról. Akik több egyéniséget kívánnak adni autójuknak, azok választhatják a kétszínű fényezést, ilyenkor a küszöbrész ezüst, vagy szürke színben készül. Kifejezetten a Q7-hez tervezték az új, egyedi „Platánzöld”, valamint a „Bahia-bézs” metálfényezést.
„Valamennyi színt alkalmazták már egy-egy létező autón.” – mondja Grönheim. „Virtuálisan egyszerűen nem lehet őket elég élethűen ábrázolni.” – teszi hozzá. Az Audi SUV belsejének robusztusságát, ugyanakkor luxus-színvonalát a számos jó minőségű felhasznált anyag és szövet hangsúlyozza ki. A formatervezők egy finomabb, „Verano” névre hallgató, és egy durvább, „Cricket” elnevezésű bőrkárpitozást is terveztek; ezen kívül pedig létrehoztak egy újszerű szőnyegezést, amelynek a „Fresko” nevet adták, míg az üléskárpit a „Cosmo” nevet kapta. A nemes beltérről három különböző fadíszítés gondoskodik. Mindhárom eltérő kontinensről származik: amerikai diógyökérből, európai olajfagyökérből, valamint a japán Tamo fa mintázatából lehet választani. „Ezeknek az anyagoknak és színeknek a kiválasztásánál nekünk, formatervezőknek a saját ízlésünket kis mértékben a háttérbe kell szorítanunk. Azt kell eltalálnunk, hogy az elkövetkezendő években az adott piacokon pontosan mi felel majd meg a vásárlók ízlésének.“ – magyarázza Grönheim a formatervezők munkájának nehézségét, a várható ízlésvilágok eltalálását. „Az autó hosszú életű termék, amelynek kialakítását össze kell egyeztetni az ízlésbeli divatokkal és a megjósolhatóan rövid életű irányzatokkal.” – teszi hozzá.
