Már az első próbán világossá vált, hogy a Volkswagen komolyabb szerepet szán a Jettának, mint amit elődje, a Bora volt képes betölteni. A szeles előd térkínálata alig múlta felül az akkori, negyedik generációs Golfét, vezetési szempontból jócskán elmaradt a csapotthátú alapmodelltől, formaterve a “se hús, se hal” recept alapján született, ezen tulajdonságai pedig előre garantálták viszonylagos piaci sikertelenséget. A Jetta alapvetően az amerikai piacon sikeres, sőt, ott egyenesen a legsikeresebb európai modell címét birtokolja, így érthető, hogy fejlesztői elsősorban az ottani piac igényeire koncentráltak, de mivel világautónak készítették, nem hagyhatták figyelmen kívül az európai vásárlók ízlését sem. A mexikói Pueblában gyártott típust ezért eltérő kialakítással készítik a két piacra: odaát puhább futóművek, keményebb műanyagok jellemzik, nálunk pont fordítva gondolkodnak: a futómű-beállítások sportosabbak, a beltér viszont komfortosabb hangulatú.
Erős alap
Szerkesztőségünknél elsőként az alapmodell, a Comfortline felszereltségű, 102 lóerős, 1,6 literes benzines kivitel járt. Ez a motor 13 lóerővel gyengébb, mint a közvetlen befecskendezésű 1.6 FSI, és nem hat-, hanem csak ötfokozatú kézi váltó kapcsolódik hozzá. Ezzel a manuális egységgel a legkisebb dízelben találkoztunk a menetpróbán, ahol még kifejezetten nehézkes mozgású, kelletlen kapcsolású váltónak tűnt a vadonatúj autókban. Jelenthetem, alig 1500 km alatt könnyen kezelhető, ugyan továbbra is kicsit akadozó, de egyáltalán nem kelletlen mozgású szerkezetté érett, magyarán bejáratódott. A motor halk járású, hidegben is pillanatok alatt eléri az üzemi hőfokot. Viszonylag csendes, békés
autózáshoz bőven elegendő a 3800-as fordulatszámnál kiteljesedő 148 Nm, a középső és felső tartományban pedig meglepően rugalmasan viselkedik. Na nem sportos, de pont ez a hideg józanság volt üdítő az autóban. Az egészen apró vezetői hibákat észrevétlenül korrigáló ESP, valamint a továbbfejlesztett első és a teljesen új kialakítású, több lengőkaros hátsó felfüggesztés komfortos, ugyanakkor stabil útfekvést biztosít a Jettának. Hála az első futómű megváltoztatott geometriájának, az autó orra precízen követi a kormány által kijelölt utat, a kormány zavarba ejtően pontos. Visszafelé nem túl élénk a kommunikáció, az embernek gyakorlatilag fogalma sincs róla, hogy milyen útfelületen halad, de amíg az elektronikus menetstabilizátor bekapcsolva marad, ez nem zavaró. Az egyenesfutás határozott, ésszerű sebességig a kanyarokban is semleges az autó viselkedése, gondok pedig csak akkor jelentkeznek, ha kikapcsolt ESP-vel kezdjük hajszolni a gépet. Ekkor meglehetősen határozottan jelentkezik a fronthajtású autókra jellemző alulkormányzottság, a Jettában remekül leszűrhető, hogy a háttérben vigyázó ESP milyen sok korrekciós beavatkozással teszi egyszerűbbé életünket. Elöl belső hűtésű 280, hátul 260 mm átmérőjű féktárcsákat kapott az 1,6-os (a komolyabban motorizált verziókhoz nagyobb fékek járnak), de ehhez a típushoz elegendőnek bizonyult az ABS-szel, elektronikus fékerőelosztóval és vészfékasszisztenssel kiegészített, kisebb tárcsákat dolgoztató rendszer. A hátsó lámpatestekben LED-ek jelzik a fékpedál lenyomását, a diódák nagy fényerővel, abszolút jól észlelhetően világítanak.
Szürke eminenciás
Tesztautónk optikai jellegtelenségét csak fokozta az egységesen szürke-fekete borítású utastér, ennek ellenére erőlködnöm kellett, hogy kivetnivalót találjak benne. Az ülés volt az a pont, amin változtattam volna, ugyanis a közepesnél kicsit hosszabb utakon először mindig a derekamat kezdem fájlalni. Hiába állítottam a háttámlát függőlegesbe, fekvőbe, hiába tologattam az üléslapot és csavargattam a deréktámaszt, hosszú távon mindig újrakezdődött a fészkelődés. Talán az opcionális sportülés orvosolná ezt a gondot. Az ülést leszámítva azonban csak dicséret jár a Jetta tökéletes ergonomiájú, mindenféle mellényúlást kizáró utasterének. Számtalan rakodóhely segíti tárgyaink elhelyezését, a megvilágított, hűthető kesztyűtartótól kezdve az ülések alatti rekeszeken át az akár 1,5 literes palackot is befogadó ajtózsebekig. Szemüvegtartó a plafonon, dupla tároló a középső könyöklőben – a számomra a mai napig
szórakoztató sörnyitós első pohártartó-megoldással. Pohártartóból hátra is jutott kettő, a hátsó ülés a 60:40 arányú dönthetőségen kívül sílécalagutat is tartalmaz – ez a Comfortline kivitelhez alapáron jár. A jobb oldali első ülés támlája is síkba dönthető, így különösen hosszú tárgyak is elhelyezhetők, a csomagtér 527 literjéről nem is beszélve. A komplex zsanérral ellátott csomagtérajtó bentről karral, kívülről a távirányító gombjával is nyitható. Bár nem a VW találmánya, egyik leghasznosabb funkciónak találom a billentésre hármat pislogó indexet, az esetek 9o%-ában elegendő ennyi az irányváltoztatás jelzésére.
Jó Áron, Érték Elek
Az 1,6-os Comfortline VW Jetta alapára 4 509 000 Ft. Ezért az összegért többek között megkapjuk a CD-s rádiót, a négy elektromos ablakemelőt és belülről állítható tükröket, a hat légzsákot, a Climatic légkondicionálót, a tempomatot és a rakodórekeszeket, de VW-s szokás szerint néhány igen fontos és ezen az áron igazán beszerelhetőnek tűnő dologért a zsebünkbe kell nyúlni. Az ESP 157 ezer forintos ára még elmegy, a kétoldalt külön szabályozható hőfokot biztosító Climatronic 40 ezres többlete is elfogadható, az azonban igazán érthetetlen, hogy miért kell további 42 ezer forintot leszurkolni az utasülés ledönthető háttámlájáért és a sportülések 167 ezer forintos ára is kicsit soknak tűnik. Ez a
