A legutóbb kibocsátott kérdőíveinkre érkezett válaszok azt bizonyítják, hogy a kismotor probléma ma a motor társadalom érdeklődésének középpontjában áll. Százával érkeztek olyan válaszok, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Azt írták olvasóink, hogy szeretnének kismotort vásárolni, de nem tudnak, mert drága. Kérdezik tőlünk, hogy miért van ez így és miképpen lehet ezen a helyzeten változtatni. Nagyon sokan határozottan felszólítanak bennünket, hogy indítsunk harcot a kismotor árának leszállítására és minőségének megjavításáért.
Mindkét szempont figyelemreméltó, s ezért elindultunk, hogy a panaszok mélyenfekvő okát megállapítsuk és utat keressünk, amely a megoldást biztosítja.

Első utunk Bíró Ferenchez, a WM gyár vezérigazgatójához vezetett.
– A kisemberek nem tudják megfizetni a kismotorok 4000 forinton felüli árát, holott a cél éppen az lenne, hogy motort a kisember közlekedési eszközévé tegyük. Mi az oka a magas árnak, – tettük fel a kérdést.
– Tisztában vagyunk az ár körüli panaszokkal. Egyelőre azonban nem tehetünk semmit ennek megváltoztatására. A legfőbb ok, amiért drágák a kismotorok az, hogy a kismotor-gyártás egészen új iparág. Most kellett berendezkedni a készítésre. Hosszas kísérleteket kellett folytatni, amíg az előállításhoz hozzákezdhettünk és új berendezéseket kellett vásárolni. Mindezeket a költségeket valahol be kellett hozni. Baj az is, hogy eddig nem tudtunk olyan nagy szériát gyártani, hogy a felmerült költségeket elég sok részre osszuk szét. Drága a nyersanyag is, amelynek nagy részét külföldről kell behozni és a kapitalista országok természetesen nagy profitot akarnak exportjukból lefölözni. A kismotor árának több, mint egynegyed része a benne levő nyersanyag költsége. A munkabér egészen elenyésző. Drágák a motor felszereléséhez szükséges anyagok, az elektromos berendezések és a gumi is. Most az a törekvésünk, hogy csökkentsük az önköltséget és fokozzuk a széria-gyártás mértékét. Ezen a téren kedvező kép mutatkozik. Őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy a világpiaci árhoz arányítva nem is olyan drága a magyar kismotor. A világpiacon kicsinybeni forgalomban 250-300 dollár a külföldi gyárak által készített ugyanilyen gép.

A válasz érthető, de nem kielégítő.
Megnyugtat azonban bennünket, hogy a motorosítás nagy pártfogója, a Szabadságharcos Szövetség kérésére, most alakult egy munkásokból és műszaki emberekből álló bizottság, amely feladatául a kismotor árának csökkentését és minőségének további javítását tűzte ki.
Nem szabad azonban egy pillanatig sem elfelejtenünk, hogy a magyar motorkerékpárgyártás, – bármilyen szép eredményeket is mutatott fel ideáig –, még gyermekcipőben jár. Tudjuk jól, hogy egy bevált, jó motor kikísérletezéséhez hosszú évek és rengeteg pénz kell. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy milyen hatalmas összegeket emésztett fel és hány évig tartott az osztrák Puch-cég kísérletezése, míg híres gépjük eljutott mai állapotáig.
Nem volna helyes tagadni, hogyha igazán jó magyar motort akarunk, ezért nekünk is áldozatokat kell hozni. És hogy ez az áldozat a lehetőséghez képest legkisebb legyen, amelyet még a magyar dolgozó is meg tud hozni, ez lesz a feladata a most megalakult műszaki bizottságnak.