A 70-es évek derekán sajátos problémával küzdött a Peugeot. Típusai ugyan tisztességgel fogytak, a 104-estől egészen a 604-esig, a márka legnagyobb hazai vetélytársa azonban olcsóbban tudott gyártani, ráadásul modelljeik kelendőbbek is voltak. A helyzetet súlyosbították a szervezeti átalakulás (1974-ben jött létre a PSA cégcsoport) jelentős költségei, így a Peugeot-nak sürgősen kiutat kellett találnia. A Sochauxi-i döntéshozók egy új kisautót vizionáltak, ami nagyobb a 104-esnél, de annál olcsóbban gyártható. Létrejött az M24-es projekt, és 1977-ben hozzáfogtak az érdemi fejlesztéshez.

Az olajválságot követően a Peugeot vezetője, Jean Boillot olyan autóhoz ragaszkodott, ami városban és vidéken egyaránt használható, egy család is belefér, ráadásul megfizethető is – saját tapasztalat híján jól jött, hogy 1978-ban átvették a Chrylser európai részlegét jelentő Rootes-csoportot, ahol a Simca 1100-as és a Hillman Imp révén voltak tapasztalatok hasonló járművekkel. A korábbi évekkel ellentétben a megjelenést már nem a Pininfarina készítette, az ötletek közül a Gérard Welter vezető formatervező irányításával házon belül készített lendületes megjelenést választották ki győztesnek – a Pininfarina a kabrióváltozat elkészítésével vigasztalódott –, az utasteret pedig Paul Bracq-nak köszönhetjük.

Első kisautóként kínált szokatlanul széles motorválasztékot a 205-ös, amelynél 45-től 200 lóerőig terjedt a skála, ebben a karosszériában debütált az XUD dízelmotor-generáció, amelyet ekkor a világ legjobb, legfinomabb gázolajosának tartottak. 1982-ben 5 ajtós karosszériával indult a forgalmazás, egy évvel később érkezett a 3 ajtós és a rali-homologizáció céljára készített T16-os, míg a kabrió gyártása 1986-ban kezdődött. A Peugeot Sport vezetőjeként Jean Todt szorgalmazta a B-csoportos szerepvállalást, 1985-ben (Timo Salonen) és 1986-ban (Juha Kankkunen) is rali vb-címet szerzett a 205-ös, amely a B-csoport betiltása után kétszer is (1987: Ari Vatanen, 1988: Kankkunen) megnyerte a Párizs-Dakart.

Az évek során még különféle, kibővített műanyag hátsó részű haszonjármű-változatokat is készítettek, és muszáj megemlíteni a 309-est is, amelynek a karosszériája a 2 tengely között megegyezett a 205-ösével. Folyamatosan kínáltak limitált szériákat, igazi csemegének számítanak a Rallye modellek, amelyek hengerenként külön karburátorral ellátott, 1,3 literes motort kaptak.

A Peugeot 205 GTI-hez készített titkosügynökös reklámfilmet az a Gérard Pirés rendezte, aki néhány évvel később a Taxi-filmekkel alkotott maradandót.