Ahhoz képest, hogy a Suzuki a világ legnagyobb kisautógyártója, a szó szoros értelmében vett kiskocsit nagyon régen mutatott be. Az Alto mini legújabb kiadását csupán egy öregecske modell felfrissített változatának tekinthetjük, a hobbiterepjáró bőrébe bújt, és éppen divatos külseje miatt sikeres Ignis pedig fél lábbal már a családi autók mezőnyében jár. Nálunk a Suzuki márkanévhez a ma már az utcaképhez is hozzátartozó Swiftet kapcsolják az emberek – ami természetes is, hiszen itt gyártják, és messze ebből a Suzukiból fogyott a legtöbb. A Swift helyzete és státusza azonban nálunk különleges, hiszen míg Nyugat-Európában szinte labdába sem rúghatott, idehaza – elsősorban kedvező árának köszönhetően – szinte folyamatosan másod- és harmadvirágzását élte. A nagy darabszámokkal kecsegtető, tehetősebb felvevőpiacokon a régi Swift annyira elavultnak számított, hogy az Euro-NCAP például nem is értékelte, hiszen nem végzett vele töréstesztet – tegyük hozzá, talán jobb is így.

Főnixmadár

A Swift azonban feltámadt poraiból. Remek dolog, hogy most már nálunk is a modern, új Swift kapható, de lássuk be; a Suzuki célja nyilván nem az volt, hogy kedves magyar ügyfeleit újra egy kedvező árú minimálautóval hódítsa meg, hanem hogy olyan új modellt dobjon piacra, amely bármelyik országban bármely kisautóval szemben eséllyel veheti fel a harcot. Hogy ez a kisautó mennyire modern, az már első pillantásra meglátszik rajta. Igaz ugyan, hogy manapság nem ritka fogás középszerű műszaki tartalmat látványos külsőbe csomagolni, ám a Suzuki nem szorul rá ilyesfajta olcsó trükkökre. Ám mielőtt a jól sikerült szerkezetről beszélnénk, ejtsünk néhány szót a formatervről is, hiszen ez az, ami az első benyomásokat kelti az emberben. Méghozzá jó benyomásokat, mert a design kifejezetten friss, fiatalos, dinamikus – a célját tehát ugyanolyan jól eléri, mint néhány évvel ezelőtt a Mini. Általában nagyobb és feltűnőbb autók tesztelésekor fordul elő velünk, hogy a benzinkutaknál vagy a parkolókban érdeklődők szólítanak meg minket, és az autóról kérdezősködnek. Most a Swift esetében is ez történt, s a hirtelen támadt, élénk érdeklődést nem tudhatjuk be csupán a modell sikeres magyarországi múltjának; ebben nyilvánvalóan szerepe van a figyelemfelkeltő karosszériának is.

Ott belül

Amekkorát változott a Swift külseje, legalább olyan mérvű átalakuláson ment át a beltér is. A 3,7 méteres hosszhoz és a 2,39 méteres tengelytávhoz képest az utastér elég nagy négy átlagos felnőtt számára – igaz, a csomagtartó csak 213 literes. Az első üléseken kifejezetten nagy a hely, sőt kényelmes is, mert a sportos külsejű ülések jól tartják a testet. Hátra ugyan kissé nehézkes a beszállás, mert szűk az ajtónyílás és vastag a küszöb, de ha már beszállt az ember, hamar megtalálja a helyét a komfortos padon. A csomagok már nem járnak ennyire jól: a raktér alaphelyzetben meglehetősen kicsi, és bár az első ajtókban van keskeny térképzseb, a Swift nem kényezteti igazán szellemes rakodóhelyekkel utasait. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs

hová pakolászni, mert a középkonzol alsó része, a jobb első ülés alatti tálca és a kesztyűtartó sok apróságot elnyel. Újdonság a Swiftben a három hátsó fejtámla, az pedig különösen praktikus megoldás, hogy használaton kívül e fejtámlák nem zavarják a kilátást hátrafelé, hanem rásimulnak a háttámlára. Ha viszont ül hátul utas, kénytelen felhúzni a fejtámlát, különben nyomja a hátát – így ha tetszik, ha nem, biztonságban utazik.

Egészen biztos

A leglátványosabb fejlődést a passzív biztonság területén érte el a Swift. Míg a korábbi modell oly reménytelenül idejétmúlt volt e téren, hogy nem is szerepelt a nemzetközi értékelésben, addig a máris tesztelt új Swift kategóriája legjobbjaival is felveszi a versenyt. A frontális ütközésben mutatott teljesítményére négy, a gyalogos- és a gyermekvédelemre pedig három-három csillagot kapott – az összesített értékelésben tehát az új Swift a mércének tekintett Honda Jazz-zel, a Renault Modusszal és a Peugeot 1007-tel áll azonos színvonalon. Mindez természetesen nem csupán a szilárd kocsitestnek köszönhető, hanem számos biztonsági berendezésnek is: már az alapmodellben is széria a fékerőelosztó és a blokkolásgátló, a dupla első légzsák, a frontális ütközéskor programozottan deformálódó pedálrendszer, az Isofix gyerekülésrögzítő pontok, illetve az öt darab hárompontos biztonsági öv. Tesztautónkban ezen felül még két oldallégzsák és két függönylégzsák is volt.

Fürge gép

Ennyi biztonsági berendezésnek – nem beszélve a merev utascelláról – már komoly súlya van, így nem véletlen, hogy a legkönnyebb Swift is 10 kiló híján egy tonnát nyom. Ez nagyjából két mázsával több, mint az elődmodell tömege, és ezt a súlyt éreztük is menet közben. A Swift ugyan még mindig vitán felül méltó a nevéhez (Swift, azaz fürge), ám az 1,5 literes, változó szelepvezérléssel is ellátott, 102 lóerős motor kis fordulaton nem igazán rugalmasan mozgatta a kocsitestet – igazán élvezetes autózást akkor kínált, ha folyamatosan 2500 felett tartottuk a fordulatszámot. Persze a gyakori sebességváltás nem bosszantó, mert a váltó könnyen és finoman mozog, az áttételek pedig jól eltaláltak. Az imént említett, megnövekedett tömegben egyébként alighanem van némi szerepe a profi zajszigetelésnek is, ugyanis kisautó-mércével mérve a Swift még a végsebesség közelében (185 km/óra) sem volt zajos. Az 1,5 literes motor minden fordulatszám-tartományban finoman és rezgésmentesen járt, átlagfogyasztása pedig – túlnyomórészt városi forgalomban – 7,2 liter volt, ami az autó tömegét és menetteljesítményét figyelembe véve jó érték. Az autó nagyobb tömege a rugózási komfortnak is jót tett: csak durvább kátyúkban éreztük úgy, hogy a hátsó futómű csillapíthatna lágyabban is. A sportos hangolás viszont sokkal többször okozott örömet, mert a Swift kifejezetten élvezetesen vezethető, nagyon stabil, már-már gokartszerű ívmenetet nyújt – igaz, ebben része volt annak is, hogy tesztautónk a nagyobb motorhoz és gazdagabb felszereltséghez dukáló 185/60 R15-ös kerekeken gurult.

Luxus, Swift-módra

A Swift esetében a gazdagabb felszereltség jele a GS, ami 1,5-ös motorral 3,15 millió forintba kerül. Az elődmodell árához képest ez drámai ugrás, de az új Swift arányosan többet is nyújt: a szervokormány, a három pohártartó, a hátsó ablaktörlő, a színezett üvegek, a színre fújt lökhárító, illetve a már említett biztonsági tételek már a 2,25 milliós, 1,3-as, ötajtós alapmodellhez is járnak, az 1,5-ös GS modell 900 ezer forintos feláráráért pedig állítható kormányoszlopot, klímaberendezést pollenszűrővel, kormányról is vezérelhető CD-s rádiót hat hangszóróval, elektromos első ablakemelőket, távirányítós központi zárat, kulcs nélküli indítást, fordulatszámmérőt, állítható magasságú vezetőülést, fűthető első üléseket, osztva dönthető hátsó üléseket, elektromosan állítható és fűthető külső tükröket, első ködlámpát, könnyűfém felniket, valamint a már említett két-két oldal- és függönylégzsákot kapja a Suzuki-vásárló.

Hátszéllel

Kétség sem fér hozzá, hogy a Swift hatalmasat változott. Minimálautóból egy csapásra divatos sikermodellé lépett elő, s a két Swift-korszak összevetése olyan nagy változást mutat, mintha az előző és a most bemutatott generáció között lenne még egy sorozat, amit nem ismerünk. Az új modell ugyan árát tekintve is jelentősen feljebb lépett, ám designja, szolgáltatásai, biztonsága és menetteljesítményei egyaránt igazolják és elfogadhatóvá teszik a feljebb srófolt árakat. S ha ehhez hozzávesszük, hogy sikeres múltja, elismertsége, népszerűsége és széles vevőköre okán a Swiftnek mekkora hátszele lesz a hazai piacon, akkor biztosra vehetjük, hogy ki is fogja majd a szelet ellenfelei vitorlájából.