Eljönnél velem a KOCSIÉRT? – fordult hozzám a barátom. És együtt indultunk el taxin a Szabadkikötő felé. Barátom első kocsiját ment átvenni, és ennek megfelelő lelkiállapotban volt.
– Tudod – mondta –, évek óta gyűjtünk az autóra, ráadásul még soká is kerültünk sorra, mintha a mi bosszantásunkra akadt volna el a szállítás negyvenként sorszámmal a miénk előtt. Most pedig, hogy végre felvirradt a nagy nap, az örömöm szorongással párosul. Mondd, mi baja lehet egy új kocsinak? Az ember annyi mindent hall. Szinte minden új járműre panaszkodnak.
– Ne izgulj, öregem! Szerintem új kocsi nem lehet rossz. Manapság az autógyártás már annyira automatizált, hogy az egyes alkatrészek mindenképpen egyformák, méretpontosságra és felületi finomságra egyaránt. Nincs olyan arany kezű maszek, aki egy fontosabb alkatrészt gyári minőségben elő tudna állítani. Persze, rejtett hibák előfordulhatnak, különösen bonyolult formájú öntött alkatrészeknél, amelyek például a vízhűtéses motorblokkok. Buborék, zárvány, „hidegösszefolyás”, repedés megbújhat az anyagban, de ezek egyrészt ritkán fordulnak elő, másrészt a garanciális időn belül mindig jelentkeznek. Tudok egy-két esetről, amikor szükségessé vált valami fődarabcsere. A tulajdonosok rendszerint ilyenkor elhatározzák, hogy ha még egyszer mozogni fog az a dög (tudniillik az addig imádott kocsi), úgyis eladják, mert az már nem lesz az igazi. Azután amikor sok izgulás, veszekedés, várakozás után a kocsi tényleg megy, sőt saját kerekein hazáig elgördül, jön a következő periódus: „Na, meglátom, hogy sikerült összefuserálni ezt a tragacsot!” Egy hét múlva már mindenki csak azt hallhatja, hogy „A kocsi jobban megy, mint újkorában!… Hadd pukkadjanak a jóindulatú, részvétteli érdeklődők… De különben is, tényleg!”

– Te is kedves történetekkel vígasztalsz, mondhatom. Eddig ilyesmiről nem hallottam igyan, de a múltkor kíváncsiságból elmentem a szervizbe, és ott egész listákat tettek a munkalap mellé a vadonatúj kocsik tulajdonosai. Ehhez mit szólsz?
– Csak helyeslem. Az új autót gazdája állandóan figyeli. Még az is, akinek már nem az első kocsija. Ez nem más, mint ismerkedés. Kezdetben minden zörej gyanús. A motorból jön-e, vagy a nemes veretű fityegőre fűzött indítókulcs és társai okozzák? Van, aki magától rájön az igazi okra, van, aki precízen felírja a hibajegyzékre, hogy majd a soron következő szerviznél bejelentse. És addig pedig sok apróság gyűlik az első észrevétel mellé. Még mindig ez a jobbik eset. A szervizben aztán rutinos szemek és kezek néhány perc alatt megállapítják, hogy mi a komoly és mi a vélt hiba. Sőt még az is megesik, hogy azt udvariasan közlik a tulajdonossal.
Ritkább az az újonc, aki mindjárt a Kvassay úton próbálja ki, hogy ki lehet-e hozni a garantált végsebességet, és ha nem sikerül, reklamál. Pedig ilyen is van.

– Tehát szerint minden új autó jó, csak a gazdáik képzelődnek. Akkor minek jössz egyáltalában velem? Azt mondtad, hogy segítesz mindent átnézni, több szem többet lát alapon.
– Bevallom, minden új autó érdekel. Mindig tanulok valami hasznosat egy új típus nézegetésekor. De addig csak azokról a hibákról volt szó, amelyeket úgyse lehet azonnal észrevenni. Vannak azonban olyan dolgok, amiket az átvételkor összeállított kocsiknál, és híres márkáknál is egyaránt ellenőrzésre szorulnak. Szinte kizárólag a vadonatúj kocsikra jellemzők.
Az autókat végső soron emberek szerelik, szállítják és adják át a vevőnek. Ebben a láncolatban már olyan laza a résztvevők kapcsolata, hogy a felderítetlen hibák lehetősége is megnő. A végszerelést követő ellenőrzési műveletek meghatározott ideig tartanak, ami alatt a legapróbb beállítási vagy szerelési hibákat nem mindig lehet felfedezni. De egy gyárból kifogástalan állapotban kigördült kocsin is okozhat változást a rakodás, szállítás, bármilyen speciális szerkezettel és járművel történjék is az. Az átadást ismét csak a tisztítás és a légfontosságú berendezések ellenőrzése előzi meg. Hiszen tudod, hogy műszakilag vizsgáztatott járművet kapsz kézhez.

– Mondj már valami konkrét dolgot is, hogy mire kiérünk a telepre, már tudjam, hol és mit nézzek.
– No jó. Először is kapsz majd egy listát a kocsi tartozékairól. Nézd végig, hogy rendre minden megvan-e. Hiányt valószínűleg nem fogsz tapasztalni, de például az „1 darab pótkerék” keményre fújt legyen, különben nem meríti ki a pótkerék fogalmát. Különösen tömlő nélküli abroncsnál fordulhat elő, hogy lassanként elereszti a levegőt. Az ok csak ritkán a köpeny hibája, inkább a keréktárcsa apró tömítetlensége. Ez felléphet a szelep beerősítésénél, a hegesztési varratoknál, vagy az illeszkedő felület és a köpeny közé szorult morzsányi valami mellett. A négy felszerelt kerék eleget van szem előtt a gyár és a vevő között, így ha azokkal baj van, az átadásig jelentkezik, és ki is javítják. A pótkerék nem árulkodik magáról, csendben lapul a helyén, nem árt hát megnézni. Hoztam is egy kis nyomásmérőt, akár azzal is ellenőrizheted. Vethetsz egy pillantást az összes kerekekre: nem kallódtak-e el a szelepsapkák?
A kocsi átadója meg fogja mutatni a motorházat is. Nyugodj meg, a motor nem szokott hiányozni. De ha már hozzá lehet férni, nem árt ellenőrizni az olajnívót. Ez az éppen leállított motornál nem mutat pontos vonalat, de még kitérek rá, hogy miért tanácsos mégis a nívópálcát egy futó pillantásra méltatni. Nagyon lényeges a fékfolyadék mennyisége, amelyet gyárilag mindig a maximumig töltenek. Persze néhány milliméterért még nem érdemes reklamálni. Ugyanezek vonatkoznak a hűtőfolyadékra is.
Az ékszíj feszessége fontos ugyan, de az első kilométerek után úgyis utána kell majd húzni.
A következőkben rendszerint az elektromos jelzőberendezéseket szokták kipróbálni. Ezek általában prímán működnek, hiszen már sokkal szigorúbb vizsgabiztosok előtt is működniök kellett. Nem árt azonban megnézni, hogy a lámpatestek közül nem pered-t valamelyik. Különösen a színes műanyag-burák pattanhatnak meg akár gyártás után hosszabb idővel is, belső vagy szerelési feszültség hatására.
Amikor pedig elérkezik a nagy pillanat, és beülhetsz a saját volánod mögé, kezed egy mozdulatára felmordul a motor, örömkönnyeid között gondolj arra, hogy a tengelykapcsoló és a fékpedál holtjátékának a teljes elmozdulás egyharmad-egynegyedének kell lennie. Ezt te úgy érzed majd, hogy a kuplung csak akkor kezd fogni, amikor már azt hiszed, mégis üresben hagytad a váltót, a fék meg, alighogy hozzáérsz, keményen „kap”. Különösen a féket ajánlatos kipróbálnod, mert ha a műszaki vizsgán jó is volt, lehet, hogy az átadás előtti mosásnál víz folyt bele és hatástalan.
No de mindjárt a helyszínen leszünk. Még arra hívnám fel a figyelmedet, hogy az őszi-téli párás és hűvös időben, főképp vízhűtéses orrmotoros kocsinál – amelyeknek kipufogóvezetéke szükségszerűen hosszú – indítás után egy-két perccel rémisztő jelenség szokott fellépni. Mégpedig az, hogy egy-egy gázfröccsnél a kipufogó szinte okádja a vizet, ami hamarosan kis tócsává terebélyesedik. Ráadásul néha a motorház alatt is vízcsepegés tapasztalható. Sokan sápadnak el erre a látványra. Nos, ez általában nem hűtővíz, hanem a levegőből és a benzin égéstermékeiből származik. Annak idején, amikor magam is átestem ezen a „vízkeresztségen”, a saját megnyugtatásomra kiszámítottam, hogy egy közeped nagyságú motor jó néhány gramm vizet termel percenként, gőz alakjában. Bizonyos hőmérséklet alatt az üresen járó motorból viszonylag kevés forró gáz távozik ahhoz, hogy felmelegíthesse a kipufogórendszer labirintusait. Így a lecsapódott vízgőz felgyűlik a kipufogónyílás szintje alatt levő vezetékrészekben és a dobban. Gázadáskor ezt a vizet fújja ki az áramlás. A kocsi alatti tócsa pedig azért képződik, mert a gyárban a kipufogórendszer legalacsonyabb pontján, éppen a lecsapódott víz elvezetésére, apró lyukat fúrnak. Olyan motornál, ahol ténylegesen – öntvényhiba vagy tömítetlenség miatt – hűtővíz kerül a motortérbe, más jelek is mutatkoznak. Ilyen a rendetlen üresjárat, víznyomok az olajnívó-jelző pálcán, továbbá a rendszerint már eredetileg alacsony hűtőfolyadék-szint.

– Most már tényleg olyan kocsit festették le előttem, mint az a bizonyos beteg ló az állatorvosi tankönyvekben – mondta barátom, míg kiszálltunk a taxiból. A sofőr eddig nem kapcsolódott be a társalgásba, de miután barátom kifizette a díjat, így búcsúzott: „Jó autózást, uram!”
Nem tudtam megállni, hogy meg ne jegyezzem, hogy milyen udvarian az általában lenézett maszek újonchoz. Válasza ez volt: „Miért, kérem? Én is voltam kezdő!”

Ganóczy József