Bizony fájó a negyedik generációs 3-as BMW napokban esedékes búcsúja, de a modellváltásoknál azért nem ritka ez az érzés. A beállítottságtól (japán, német, olasz) és a márkaszimpátiától függetlenül nyilván sok autós feltette már magában a kérdést, hogy egy-egy jól sikerült, kiforrott típusnak miért éppen pályafutása csúcsán kell búcsúznia, s nyilván a megszeretett formát is sokan sajnálták. Akik közelebb állnak az E46-os BMW-hez, azoknak mindez ismerős érzés lehet, a legtöbben pedig a Bangle-féle korszak előtti utolsó mohikánt látják benne.

Obsit

A müncheniek stratégái persze inkább számító, mintsem érzelmek által befolyásolt szakemberek, így pontosan tudják, hogy az aktuális 3-as idén már ciklusának nyolcadik(!) kereskedelmi esztendejét tapossa, hogy a konkurencia sem tétlenkedik, s ha másért nem, e két tényező miatt tényleg a csúcson kell abbahagyni. A 3-as BMW két legfőbb riválisa közül a Mercedes-Benz tavaly tavasszal, míg az Audi ez év elején delegálta piacra a C-osztály illetve az A4-es frissített változatát, a menetrendnek megfelelően a napokban pedig a bajorok jönnek elő középkategóriás adujukkal (a menetpróbát lásd előző lapszámunkban). Persze, addig és a raktárkészlet erejéig még itt van az E46-os.

Elfogultság nélkül

Nem kell a BMW 3-as fanatikus rajongójának lenni ahhoz, hogy a modell jeles bizonyítványa visszaigazolást nyerjen. A dicsfény a kategóriában időközben történt élénk mozgolódás (méretnövekedés, alapfelszereltség bővülése) miatt ugyan némiképp megkopott, a 3-as ezzel együtt továbbra is a „bestseller” BMW, elsőrendű minőséggel, kiváló motorokkal és divatot teremtő formákkal. Az általunk hosszú távú tesztre fogott 320d az E46-os paletta legsikeresebb változata, amelyből bemutatkozása óta közel … darab talált gazdára kontinensünkön.

Kívánságműsor

A teszt kezdetén kíváncsiak voltunk, hogy vajon az ismerős típus értékei közül melyik domborodik ki leginkább, s hogy a hosszú együttlét során egyáltalán még milyen pozitív vagy negatív észrevételeink lesznek. Tényleg, mi valójában egy 320d BMW legnagyobb erénye? A megjelenés, a minőség, a gazdaságos fogyasztás vagy a 150 lóerős, 330 newtonméteres teljesítmény? Nézzük sorjában: a régi 5-össel egy stílusvonalon elhelyezkedő 3-as ebben a színben, vad optikai tuning nélkül még véletlenül sem hivalkodó darab, a forgalom megszokott résztvevője, amely után már nem fordulnak meg a járókelők. Ezzel együtt elegáns formákat hordoz, nem feminin, de nem is macho, minőségi hatása pedig meggyőző. A karosszériaelemek és a belső panelek illesztése szinte tökéletes, zörejek, pontatlanság okán gerjedő rezonanciák egyelőre nincsenek. A gombok, kapcsolók, fedelek, ajtók makulátlanul működnek, nyitódnak és záródnak, s egyik funkció sem igényel túlzott erőt vagy óvatosságot.

Gazdaságos vágtázó

A hajtásról gondoskodó második generációs 20d motor nem véletlenül favorit, hiszen rendkívül jó fogyasztással büszkélkedhet, de ha megsarkantyúzzák, akkor sem jön zavarba. Nem elírás, 17 ezer kilométer megtételét követően 6,1 literes átlagfogyasztást regisztráltunk, a rekord – persze, rekordkísérleti hozzáállással – 5,4, az eddigi plafon pedig 6,8 liter gázolaj 100 kilométerenként. A használatra általánosan a 70/30 százalékos arányú országút/város forgalmi környezet jellemző, gyakori autópályás és hegyvidéki etapokkal. A valóban példás fogyasztási adatok más karakterű igénybevétel esetén nyilván eltérőek lesznek, kivételek pedig vannak, így mi is végeztünk gyorsulási, rugalmassági és végsebességi próbát, az általános normál használatra – amilyenre egy dízel 3-as valóban felhatalmazza gazdáját – azonban a konszolidált stílus jellemző. A motorhoz csatlakozó alapáras hatfokozatú, manuális sebességváltó fokozataival élvezet ugyan játszani, de nincs rá szükség. A brutális nyomaték és az áttételsor arányai ugyanis lehetővé teszik, hogy akár már 70 kilométeres tempónál hatodikat kapcsoljunk, vagy ha úgy hozza hangulatunk, mondjuk csak 120-nál váltsunk fel negyedikbe. A 320d-nek a szélsőségeken túl persze megvan a kedvenc tempótartománya: autópályán a 2500 és 3000-es fordulatszám között érzi elemében magát, a sebesség ekkor 150 és 170 km/óra közötti, a pillanatnyi fogyasztás pedig a domborzati viszonyoktól függően 4 (!) és 8 liter között ingadozik.

Kis család

A 3-as fedélzetén utazni jó, vezetni pedig még jobb. Az első két férőhely az alapáras magasságállításnak köszönhetően remekül testre szabható, négy felnőtt azonban már csak passzentosan, öt viszont kényelmetlenül utazhat. A rakodóterek kihasználhatósága igen jó, az ajtózsebekben például szemtelenül sok holmi elfér. Visszatérve a négyfős konfigurációhoz (65 kg-os átlagos testsúllyal számolva), az 500 kg-os terhelhetőség ekkor még számos lehetőséget tartogat, de józan körülmények között nincs az a pakk, amit a 3-as nem bírna elcipelni, legfeljebb az űrméret szab korlátokat. A teszt kezdetekor mindössze 9 kilométeres, tehát „zsír új” autó részleteinek feltérképezéséből még jócskán van hátra idő és távolság, de a 30 ezres futásterv természetesen nem lehet egyenértékű egy többéves tulajdonosi tapasztalat észrevételeivel. Mi mindenesetre igyekszünk, hogy a rövidesen leköszönő, de az utakon még hosszú évekig szolgáló E46-os 3-asról a lehető leghitelesebb képet tárhassuk önök elé. Aztán majd az utód vizsgálata következik…