100 évvel ezelőtt rendezték meg LeMans-ban az első 24 órás autóversenyt, amelyet a francia csapatok mellett a Bentley-vel nevező kanadai John Duff és brit Frank Clement – ő civilben a Bentley gyár tesztsofőrje volt – tett nemzetközi viadallá. A páros végül a 4. helyet szerezte meg, miután üzemanyag-ellátási gondokkal küzdöttek, mert a még aszfaltburkolattal nem rendelkező versenypályán a felcsapódó kövek kilyukasztották a benzintartályt.

Miután már nem volt versenyképes a pályákon, vontatásra használták, majd a 40-es években az akkori tulajdonosa megrendelésére shooting brake karosszériát építettek fel a 141-es számú alvázra, hogy kényelmesen tudja szállítani a bernáthegyi kutyáit. Ezt követően nyoma vész az autónak, egészen a 80-as évek elejéig, amikor a Donington Car Museum tulajdonosa, Tom Wheatcroft telefonhívást kapott egy akkor 97 éves öreg hölgytől, aki a pajtában lévő 2 régi autójától akart megszabadulni – egy Voisinről és a kérdéses Bentley-ről volt szó. Utóbbi projektautóként várta a feltámadást, amíg ki nem derítették, hogy milyen jelentős történelmi értékkel bíró autóról van szó – az 1923-as LeMans-i győzelmet követő 2 évben több mint 700 autót értékesített a Bentley, ami bebiztosította az épp csak 5 évvel korábban alapított márka jövőjét.

Az autót az ausztrál Peter Briggs vásárolta meg és újította fel az eredeti versenyautó-specifikációnak megfelelően, majd a Perth melletti autómúzeumában volt kiállítva. Nemrég aztán visszatért Nagy-Britanniába az autó, ahol Simon Kidstone közvetítésével – ő az 1930-as LeMans-i 24 órást megnyerő Glen Kidston unokája – került most új tulajdonosához a 141-es alvázszámú Bentley, a tranzakcióról annyit árultak el, hogy a vételár meghaladta a 3 millió fontot, azaz 1,3 milliárd Ft-ot. Az autó egyébként rajthoz áll majd a 100. LeMans-i 24 óráson megrendezésre kerülő veterán-futamon.