A hölgyek az autóvezetési tudományt tekintve az abszolút szélsőségeket képviselik. Vannak olyanok, akiknek ajánlatos lenne inkább valami mással tölteni az idejüket, s szerencsére olyanok is, akik kifejezetten otthonosan ügyködnek a volán mögött. Ábel Anita ez utóbbi tábor képviselőjeként vallott a négykerekűekhez fűződő viszonyáról.

Ötször
– A családunk csak igen későn, 1992-ben vásárolt először autót, addig apa, anya, két gyerek, két kutya – jobb híján – vonattal járt nyaralni. Édesanyám egyszer meglátott egy Volkswagen Bogarat, s kijelentette, hogy neki márpedig ilyen autó kell. Beiratkozott a tanfolyamra, levizsgázott, és a mai napig nyúzza az öreg Bogarat.
– Ön ekkor még nem kapott kedvet az autóvezetéshez?
– Dehogynem, a bátyámmal el is határoztuk, hogy megszerezzük a jogosítványt, de miután ötször is megbuktam a KRESZ-vizsgán, elment a kedvem az egésztől. Egy ideig jól megvoltam a BKV járműveivel, de a gimnázium után az egyre sűrűsödő munkák miatt változtatnom kellett. 1994-ben ismét beiratkoztam, s elsőre sikerült levizsgáznom.
– Miután jogosítványt szerzett, a Bogár élt kettős életet, vagy ön vásárolt egy másik autót?
– Vásároltam, mégpedig egy 1,6-os, turbódízel Renault 5-öst, amelyikkel borzasztóan elégedett voltam. A gyors csöppséget egy 3 ajtós, 1000-es Suzuki Swiftre cseréltem, majd az eddigi kedvencem, egy 1,4-es Seat Cordoba következett. Az kellőképpen nagy volt, rengeteg extratartozékkal felszerelve. Lakásvásárlás miatt tavaly sajnos el kellett adnom, mert ugye hazánkban ez a két dolog egyszerre csak a legszerencsésebb esetben működik. Természetesen megsirattam, sőt, mielőtt elvitte az új tulaj, megkértem, hogy néhány percig kettesben maradhassak a Cordobával.

Magasság
– Ezek szerint most ismét BMV, azaz busz, metró, villamos?
– Kísérletet ugyan tettem egy kis villamosozásra, de olyan sok teendőm van, hogy azzal képtelenség lenne megoldanom. Néhány hónapja egy Seat Árosával járok. 1,4-es motorja van, pici, de mivel nincs szervokormánya, néha nem is olyan egyszerű vele parkolni.
– Ennyire jó benyomást tett a Seat?
– A Cordobát a rajongásig szerettem, s mivel hűséges típus vagyok, s a márka- kereskedésnél is nagyon rendesek voltak velem – bár a Peugeot 206-os is nagyon megtetszett, mégis – egy Arosa mellett döntöttem. Jól megy, fürge, de túlzás lenne azt állítani, hogy szeretem. Később – persze csak ha majd módomban áll – egy terepjárót szeretnék venni. A Mercedes M-osztály nagyon imponál nekem.
– Miért éppen terepjáró?
– Mert szeretem, ha egy autó nagy, biztonságos és haladni is lehet vele. Én mindig hónaljmagasságban jártam az emberek között, így olyan jó lenne már egy kicsit lefelé is pillantani, mondjuk egy magas autó ablakából! Nagy családot szeretnék, annak pedig nagy autó kell.

Cserealap
– Ehhez képest a Volkswagen Polo?
– Nagyon boldog lennék, ha véglegesen átülhetnék ebbe az autóba. Tudom, hogy ez sem sokkal nagyobb, mint a Seat Arosa, viszont összehasonlíthatatlanul profibb nála. Gyönyörű a műszerfala, kényelmes, s amit külön díjazok, az a vezetőülés állítható magassága. Egyébként nagyon egyszerű és jó vezetni, erős fékje és pontos váltója van, ám az nagy kár, hogy ezt a márkát a tolvajok is kedvelik.
– Korábban volt már turbódízel autója. Ez hogy tetszik?
– Ez a motor sokkal, de sokkal halkabb és – gondolom – jobban is megy, mint az öregecske Renault-é. Úgy tudom, hogy a dízelek fogyasztásával ma már szinte nem is kell foglalkozni, de a műszaki dolgokról inkább az édesanyámat kéne megkérdezni, ő ugyanis motorversenyző volt, ennek okán minden szerkentyűhöz nagyon jól ért. Engem mindenesetre meggyőzött.

Szabó Róbert
Fotó: Kollár Attila