„Azon nemzedék egyik képviselője vagyok, amelynek tagjai roncsautókon nevelkedtek. Régebben soha nem volt jó autóm, ezáltal én még megtanulhattam egy-két vezetési trükköt, apróbb bütykölési mesterfogást, no és a masina megbecsülését. Ma már szinte mindent a számítógép mond meg az autósnak, így lassacskán az sem lesz igaz, hogy az ember tervez…”
Cserhalmi György ezzel a sokat sejtető, önvallomással vegyített jövőképpel adta meg tesztelős sorozatunk legújabb epizódjának alaphangját. Tulajdonképpen szükség is volt rá, hogy a népszerű színművész „elhelyezze” magát a négykerekűek világában, hiszen randevúnk harmadik szereplője csak úgy egyszerűen az „Év autója”, azaz a Ford Focus volt, így aztán szemlélet ide vagy oda, haladni kellett a korral.
Mini
– Szóval akkor mi is volt az a „roncs”?
– Egy Kispolskival kezdtem az autós kalandozást. Ez önmagában még nem lett volna baj, ám én egy kicsit magasabb vagyok az átlagnál, így meglehetősen problémás kilométereket töltöttünk együtt.
– Talán nem fért el benne?
– Mivel más megoldás nem volt, kénytelen voltam összehúzni magam. Egy-egy hosszabb út után például borzasztó nyakfájdalmak gyötörtek. Az autó egyébként rettenetesen hangos is volt, de én ezzel együtt hálás voltam „neki”, mert mindenhová elvitt.
– Később milyen koncepció szerint vásárolt autót? Mindegy, csak ne legyen kicsi?
– Azt hiszem, inkább az anyagi lehetőségek voltak meghatározók. Egy színházi kollégától megvettem az 1500-as Ladáját, ami minőségi változást jelentett. Miután a Lada „mandátuma” lejárt, gazdasági okok miatt jó ideig szüneteltettem az autózást.
Középpontban
A Focusszal szerencsére nem kellett szünetet tartani, s az utolsó száraz napok egyikén nyakunkba vettük a várost és környékét. Cserhalmi György ugyan a Balaton déli csücskénél él, a távolság ellenére naprakészen ismeri a fővárosi tumultusban oázist jelentő „menekülő” útvonalakat. Minderről személyesen is meggyőződhettünk, de ezúttal nem ez a tétel játszotta a főszerepet.
Megérdemelte a Ford Focus, hogy az év autója legyen?
– Ha én is tagja lehettem volna a zsűrinek, bizonyára pontos véleményt tudnék mondani, így viszont csak az érzéseimre hagyatkozhatom. A külsejét tekintve abszolút helytálló a döntés, hiszen a lámpák alakja és elhelyezése teljesen egyedivé teszi az autót. Érdekes, első ránézésre azt hittem, hogy belül sokkal kisebb, de kellemesen csalódtam. Van benne hely bőven, úgyhogy akik a Focusra voksolnak, a méretek miatt nem fognak csalódni.
Keringés Budapest utcáin, egy kis útfelbontás balra, egy kis keresztbe parkolás jobbra, de vendég- művészünk ötletes „cselekkel” hámozta át magát a kilátástalan káoszon.
– Miért próbálgatta annyiszor és olyan erősen a fékeket?
– Ha egy idegen autót vezetek, mindenekelőtt szeretem megismerni a fék működését. Nem árt tudni, hogy milyen erősen léphetek a pedálra, no és hogy mennyire megbízható a fék. Ennél az autónál rendben találtam a dolgot, sőt, más egyéb részletében sem fedeztem fel különösebb hibát. Annak ellenére, hogy csak 1,6-os motorja van, lehetne valamivel fürgébb is, ám ennek az autónak – gondolom – nem a száguldás lesz a fő profilja. A műszerfal első pillantásra kissé kuszának tűnt, de gyorsan eligazodtam rajta, s gyaníthatóan másnak sem lesz vele gondja. Szóval, megérdemelte a trófeát.
Szabó Róbert Fotó: Balogh Róbert
Cserhalmi György 1948. február 17-én született Budapesten. Nős, egy gyermeke van. Őt Sárának hívják, 23 esztendős, s jelenleg az ELTE filozófia szakos hallgatója.
A budapesti Bocskai Úti Általános Iskolában kezdte diákéveit, ahonnan a téglási javító-nevelő intézetbe „költözött”. Innen Debrecenbe vezetett az útja, ahol az általános iskolai tanulmányok befejezése után a Tóth Árpád Gimnáziumban tanult tovább. Mivel rövid idő múlva eltanácsolták, a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban talált magának „menedéket”, középiskolai tanulmányait azonban már újra debreceni diákként, a Katona József Gimnáziumban fejezte be.
Az érettségit követően sikeresen felvételizett a Színház- és Film- művészeti Főiskolára, amelynek elvégzése után visszatért Debrecenbe, s a Csokonai Színház társulatához szerződött. Később – Latinovits Zoltán hívására – a veszprémi Petőfi Színházhoz vezetett az útja, ahonnan Szolnokra tette át székhelyét, s a Szigligeti Színházban játszotta szerepeit. Néhány év múltán ismét Debrecenbe szerződött, 1975-ben azonban már a Nemzeti Színház társulatának tagjaként láthatta őt a közönség. A Nemzetiből a filmgyárhoz „igazolt”, ám hamarosan visszatért, de később ismételten továbbáll). Előbb a Komédiumban, majd a Radnóti Színház publikuma előtt játszott, aztán – miután bejárta Amerikát – újra elfoglalta helyét a Radnóti Színház öltözőjében. Később Székely Gábor invitálására az Új Színház gárdájához szerződött, jelenleg pedig egy újabb, Nemzeti Színházzal kapcsolatos lehetőségre vár. A színházi szerepek mellett eddig közel 160 televíziós és filmes alakítása volt, sőt, a CIB Bank reklámembereként az élet más területén is igyekszik felhívni magára a figyelmet.