Egy nem mindennapi programra invitálta szerkesztőségünket a BMW. Tirolba, egészen pontosan a közkedvelt síparadicsomnak számító Söldenbe kaptunk meghívást, hogy téli körülmények között próbáljuk ki az új generációs X1-est. De miért pont Sölden? Az Ötztalban fekvő település és a BMW kapcsolata egészen 1991-ig nyúlik vissza, ekkor tartottak először kiválasztott ügyfeleknek téli tréninget az osztrák község környékén. Az évek során Sölden fontos téli bázisa lett a BMW-nek, manapság már évente közel 1000 ügyfél fejleszti tudását az Ötztal és a Timmelsjoch hótakaróján. A cél természetesen az, hogy a gyakorlatok után magabiztosabb legyen a sofőr és pontosan tudja, mit kell csinálni a kormánnyal és a gázzal, amikor mondjuk egy havas útfelületre ér.
Már a Söldenbe tartó út is érdekes volt, ugyanis egy új X1-es volt a társunk, méghozzá a dízelkínálat csúcsán trónoló, 197 lóerős 23d-vel. A 800 kilométeres út nagyrészét a hátsó ülésen töltöttem, és az volt az első benyomásom, hogy a lábtér tekintetében simán hozza az X3-as szintjét, illetve a hatalmas ajtózsebek, a pohártartók és a telefontartó kialakítása is ügyes – utóbbiban pont úgy rögzíthetjük a készüléket, hogy mindig látható a kijelzője. Apropó, kijelző! A digitális műszerfal ugyan éles képet ad és tényleg látványos, de a klasszikus BMW-órákból valamit átmenthettek volna az újdonságba, illetve elsőre szokni kell, hogy szinte minden funkciót az érintőképernyőről kezelünk. A 197 lóerős csúcsdízel azonban ezúttal is bizonyította, hogy hosszú úton még mindig nincs alternatívája egy jó gázolajosnak, a dinamika, a zajkomfort és a fogyasztás háromszögében nem lehet belekötni.
Éppen ezért volt érdekes, amikor az egészen 2800 méteres magasságig vezető Ötztaler Gletscherstrasséra az iX1-es, azaz az elektromos verzióval keltünk útnak. A mínusz 10 fokos időjárás értelemszerűen nem kedvez az akkumulátornak (a bőven 400 kilométer feletti gyári hatótávolság helyett 300 kilométert jelzett), ugyanakkor a szerpentinen hatalmas meglepetést okozott. A tepsiszerű akkumulátor miatt a súlypontja nagyon alacsony, ami a feszes futóművel együtt azt eredményezi, hogy remek vezetni! Az azonnal lehívható 313 lóerő mellett említésre méltó a gépszerű hang, ami Hans Zimmer zeneszerző munkája – bámulatos, hogy a hangélmény miként képes befolyásolni az érzékelést.
Aztán a hegy tetejére érve jöttek a kikerülési feladatok, méghozzá úgy, hogy felváltva vezettük az iX1-est és a 218 lóerős 23i-t. Sport módban, deaktivált kipörgésgátlóval lehet megtapasztalni, hogy egy összkerékhajtású autó is mennyire játékos tud lenni! Megfelelő kormányszög és jól időzített gázadás esetén gyönyörűen táncba vihető a far, és gyorsan megtanulja a vezető, hogy miként lehet csúszós felületen is magabiztosan haladni. A 2,1 tonnás iX1-es természetesen igazi nehézbombázó az 1,7 tonnás 23i-hez képest, így aztán utóbbi még egy fokkal agilisabbnak bizonyult a bólyakerülő feladatnál. Bár az összkerékhajtás és egy jó téli gumi szinte csodákra képes az indulásoknál, érdemes leszögezni, hogy a megállás jelenti az igazi kihívást. Egy rövid tréning után is bevésődik az emberbe, hogy a megfelelő követési távolság és a finoman adagolt fékerő a biztonságos téli közlekedés alapvető feltételei közé tartoznak.
