Nem minden vásárló tetszését nyerte el a BX egyedi műszerfala és kezelőfelülete. Az áramvonalas karosszériában tágas hely és kényelmes ülések várták az utasokat. Műszakilag számos ponton eltért a megszokottól, a kézifék például az első kerekekre hatott

A PSA konszern 1976-os megalakulása után a cégcsoport hozzálátott a kínálat bővítéséhez, illetve az új modellek fejlesztéséhez. Az első, közösen készített Citroën a GS fölé pozícionált BX volt, melynek tervezését 1977 tavaszán kezdték el. A középkategóriás típus esetében az egyediségnek nagyobb szerepe volt, mint az embléma- és motorcserével született LN-nél, a BX-nek tükröznie kellett a márka szellemiségét. Bár a vadonatúj fejlesztésű benzinmotorokat a váltókkal és más alkatrészekkel együtt a Peugeot-tól vették át, a kedvelt hidropneumatikus felfüggesztés alkalmazása garanciát jelentett az átlagon felüli kényelemre.

A Bertone-féle, 1979-es Tundra koncepciót a Volvo túl modernnek és nehezen eladhatónak találta, a franciák mellette voksoltak. A forma finomhangolását a franciák végezték, itt éppen az életnagyságú agyagmodell készül

Ami a formatervet illeti, a Bertone stúdiót képviselő Marcello Gandini álmodhatta meg, és annak ellenére, hogy több, korábban meg nem valósult koncepcióból ollózta össze a házon belül tovább finomított dizájnt, nem csak korabeli, hanem mai szemmel is maradandót alkotott. Az utastérért felelős Michel Harmand is elengedte a fantáziáját, neki köszönhető az egyedi műszeregység, illetve a sehol máshol nem látható kezelőszervek használata. Az újdonságként már számítógéppel tervezett karosszéria több elemét, az anyagában színezett lökhárítókat, a motorháztetőt és a csomagtérajtót, sőt, a C-oszlop paneljét és a tankajtót is műanyagból készítették, akárcsak a tankot, melyet biztonsági okokból a hátsó ülés alá építettek be.

Vizes és havas úton is jól teljesített a GTi esetében alapáron blokkolásgátlóval kiegészített összkerékhajtás. Az 1,9 literes, 160 lóerős, 16 szelepes DOHC benzinmotorral a BX 7,6 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/órára. Túl későn, 1986-ban debütált a B-csoportos raliautó, a turbós, hosszmotoros BX 4TC

Bár XB néven már 1978-ban bemutatták a tanulmányautót, a hivatalos leleplezést 1982. szeptember 23-án tartották. Nem akármilyen eseményt szerveztek. Jacques Séguéla reklámszakember a márka számára régi kötődést jelentő Eiffel-toronyról először egy zárt dobozban lógatta le, a megfelelő pillanatban zenei aláfestéssel a színpadra eresztette, majd másnap az 1. emeleten ki is állította a BX-et, melyet országszerte 140 különböző ponton (áruházakban, repülőtereken, stb.) is láthattak az érdeklődők, mindezt egy héttel a Párizsi Autószalon előtt. A várva-várt új Citroën felkeltette a vevők figyelmét, és nem is csalódtak benne, hiszen a 80-as évek elejének forradalmian friss szemléletmódja minden megoldásán tapintható volt. Extravagáns formaterve állta a versenyt a szintén formabontónak számító Ford Sierrával, az új autók piacán még a 90-es évek elején is modernnek tartották.

Ferde hátsó kerék-kivágásról ismerhető fel a ritkaságszámba menő Sport változat

Lapos karosszériájában a hagyományos futóműelemek elhagyásával a külső méreteihez képest meglepően tágas utas- és csomagteret tudtak kialakítani, de akinek nem felelt meg az ötajtós 444 literes befogadóképessége, az 1985-ben érkező kombiba 860, sőt, az ülések ledöntése után 1830 liternyi holmit pakolhatott! Egyedülálló kényelméért nem csak a speciális felfüggesztés, hanem a komfortos ülések, és a karrierje során folyamatosan bővülő extralista (szervókormány, elektromos ablakok, központi zár, tolótető, légkondicionáló és automatikus váltó) felelt, a kis tömegnek és a fejlett motoroknak köszönhetően takarékos, a négy tárcsaféknek hála biztonságos is volt. Még a korrózió ellen is védettebb volt a legtöbb riválisánál, s arra is figyeltek, hogy a karbantartás miatt ne töltsön sok időt a márkaszervizben. Az ingadozó gyártási minőség azonban okozott némi fejfájást a cégnek, az évek során ezen sikerült érdemben javítani a franciáknak. Az 1986-os frissítés többek között nagyobb méretű, fehér irányjelzőket, új lökhárítókat és tükröket, szélesített sárvédőket, illetve konvencionális műszereket, kapcsolókat is hozott.

1986-ban hagyományos műszerekre és kapcsolókra váltottak, a kézifék melletti karral lehetett szabályozni a hasmagasságot. 1990-ben új üvegszálas műanyag toldatokat, sötétített hátsó lámpákat és antracit színű felniket kapott a 16 szelepes modell, a BX leghíresebb filmszerepében, az 1991-es Marhakonzerv akcióban Jean Reno vállalta a száguldást a „bejáratós” Citroënnel

A Citroën igyekezett lépést tartani a trendekkel, gyakran vezettek be új változatokat. A kezdetben választható 1,4 vagy 1,6 literes, 62 vagy 90 lóerős benzinesek után megjelent az 1,9 literes, 71 lóerős szívódízel, később a szintén 1,9 literes, 105 lóerős GT kivitel és a műszakilag és optikailag is áttervezett, 126 lóerős Sport modell, melyből összesen 7500 darab készült. 1986-ban a 122 lóerős GTi, 1987-ben az első nagy szériában gyártott, 16 szelepes motorral felszerelt francia autó, a 16 Soupapes volt a szenzáció 160 lóerővel és sportfutóművel. Az 1988-tól kapható, 1,7 literes, 90 lóerős turbódízelt a szaksajtó a piac egyik legjobb vételének tartotta, fel is pörgette a BX eladásait. Az 1989-ben bevezetett zárható központi és (ABS rendelése esetén) Torsen hátsó differenciálművel felszerelt 4×4 változat magas felára miatt nem érte el a várt sikert, pedig a legtöbb kategóriatársánál életképesebb volt.

Az Heuliez cégnél fejlesztett és gyártott, 1985-ben bevezetett kombi módosított hidropneumatikus felfüggesztést kapott

Ettől függetlenül a PSA konszern első, alapoktól fejlesztett autója még a tervezők reményeit is felülmúlta, a 29 különböző motorral készült, 18 speciális kiadást megért Citroën 1994-ig 2 337 016 példányban talált gazdára.

 Like