A 70-es években az Opel látszólag lemaradt közvetlen vetélytársai mögött, a Volkswagen és a Ford ugyanis már akkoriban piacra dobta saját, elsőkerék-hajtású kisautóját. Bár a Corsára 1982-ig kellett várni, az Opelnek már évtizedes hagyománya volt a kisméretű és elérhető árú autók gyártásában. Az 1975-től kapható Polo és az 1976-ban bevezetett Fiesta mellett náluk a hasonló karakterű, igaz, hátsókerekes Kadett City várta a városi autóra vágyókat, eközben 1977-ben a rüsselsheimi központban elindult az S-Car fejlesztése.
Mivel a tesztelés alatt álló Kadett D-vel és Ascona C-vel fronthajtásra váltottak, az új műszaki háttér megfelelő alap volt az eleinte Junior néven emlegetett kisautó számára, melynek a Kadett 0,39-es és az Ascona 0,38-as értékénél kedvezőbb légellenállási együtthatót kellett produkálnia. Az Erhard Schnell vezette csapat a véglegesnek szánt karosszériát 1:15-ös méretarányban a stuttgarti műszaki egyetem szélcsatornájában finomította. Számításaikat a Pininfarina torinói központjában már életnagyságban ellenőrizték, végül a lépcsőshátú 0,38-as, a ferdehátú 0,36-os, a sportos SR pedig 0,35-ös értéket produkált.
Passzív biztonság terén sem maradhatott le a nagyobb testvérei mögött, a struktúra energiaelnyelő tulajdonságait számítógéppel programozták, Günter Zech és csapata sokáig szintén maketteken kísérletezett. Egy új, többtengelyes próbapad segített időt és pénzt spórolni a német mérnököknek. A tartóssági próba paramétereit a dudenhofeni tesztpályán mágneses lemezre rögzítették, majd a laboratóriumban hidropulzussal végzett vizsgálatokkal váltották ki. Ettől függetlenül a Corsát elvitték a világ különböző tájaira, hogy a nyúzópróbákat elvégezzék, többek között az északi sarkkörön és Arizonában is tesztelték, a fékeket a Grossglockneren, a futóművet a Nürburgringen finomhangolták.
Miközben zajlott a fejlesztés, gondoskodni kellett egy új üzem felhúzásáról is, az Opelnek ugyanis már nem volt szabad gyártókapacitása. A márka a spanyolországi Zaragozát választotta, amit nemcsak a kedvező bérköltségek, hanem a kiskategória 44%-os piaci részesedése is indokolt, szemben a németországi 12%-kal. A 8200 munkahelyet biztosító üzem 899 nap alatt épült fel, az első karosszéria 1982 februárjában készült el. A sorozatgyártás 1982 augusztusában indult, az újdonság hivatalos bemutatóját pedig a szeptemberi Párizsi Autószalonon tartották. Az értékesítést Spanyolországban és Franciaországban kezdték meg, ettől függetlenül a német szaksajtótól már 1982-ben megkapta az Arany Kormánykerék díjat. Nem csak az újságírók, a vásárlók is gyorsan megkedvelték a Corsát, amely férfiak és nők figyelmét egyformán felkeltette modern formáival és hangsúlyos kerékjárati íveivel, de tágas utastere, jó vezethetősége, biztonságos karosszériája és alacsony fenntartási költségei is vonzóvá tették. 1984 novemberében már a félmilliomodik példányt adták át, ami Európában 10, Spanyolországban viszont 24%-os piaci részesedést jelentett!
A háromajtós ferdehátú vagy kétajtós lépcsőshátú (TR) karosszériával debütáló kisautó 1,0 literes, négyhengeres, 45 lóerős OHV-motorja az 1962-es Kadett A-ban jelent meg, de a modernebb, 1,2 literes, 55 lóerős és 1,3 literes, 70 lóerős OHC-motorokat is más Opelekből vették át. Az első, karburátoros helyett befecskendezős benzines az 1985-től kapható 1,3 literes, 60 lóerős C13N volt, ebben az évben vezették be a Corsa sikerét tovább fokozó öt- és négyajtós karosszériákat is, így 1986-ban már az egymilliomodik spanyol Opelt ünnepelték. 1987-ben az 1,5 literes, 50 lóerős szívó- és 67 lóerős turbódízellel megelőzték a Volkswagent, 1988-ban azonban az Opelnek kellett rálicitálnia az 1,3 literes, 116 lóerős Polo G40-esre az 1,6 literes, 100 lóerős, Bosch LE-Jetronic befecskendezős GSi sportmodellel.
A korosodó kisautót a berlini fal leomlása után alaposan felfrissítették, a kívül-belül modernebb Corsa hamarosan a keleti piacokon is kapható lett, kultikussá vált Tom és Jerry-s reklámját a Magyar Televízió is sugározta. Lehet, hogy a volt szocialista országokban nem a 18 és 29 év közötti nők voltak többségben a vevők között, az 1992-ben elért hárommilliós darabszámot a vasfüggöny innenső oldalán élőknek is köszönhette a márka. Hogy a célközönség kedvében járjanak, az 1993-as utódmodell számára gömbölyű formát álmodtak…
Sport-program
A Corsában rejlő lehetőségek demonstrálására az Opel az Irmscherrel közösen megépítette a Sprint tanulmányt, melyet az 1983-as Frankfurti Autószalonon állítottak ki. A népszerű B-csoport szabályrendszere alapján tervezett raliautóba 1,3 literes, 126 lóerős Irmscher-féle motor került, futóművét 30 mm-rel leültették, keményebb rugókat, Bilstein lengéscsillapítókat és alumínium bukócsöveket
Az út másik oldalán
Nagy-Britanniában Vauxhall Novaként 1983 áprilisában vezették be a Corsát, mert a külföldi gyártás miatt hosszas viták előzték meg a forgalmazást. A Zaragozából importált autót végül a szigetországban is megkedvelték, 1989-ben, a legjobb évben 70 000 eladott példánnyal a 7. helyen állt a legnépszerűbb típusok listáján. A GSi-t a briteknél a frissítés előtt GTE néven árulták. Összesen közel 500 000 Nova talált gazdára, annak idején az autóversenyző Colin McRae és a színész Sean Bean is ilyet vezetett.
