Nem akarta újraértelmezni az A3-as sorozatot az Audi, inkább „csak” következetes továbbfejlesztésről van szó, legyen szó a három- és ötajtós modellekről, valamint a győri gyártású limuzinról és kabrióról. Ez a ráncfelvarrás egyértelműen a beltartalom erősítéséről szól, a külsőn eszközölt változtatások minimálisak, ahhoz tényleg márkafanatikusnak kell lenni, hogy észrevegyük a laposabb és szélesebb single frame maszkot, vagy a módosított lökhárítót.
A frissítés leginkább árulkodó elemei a fényszórók: már alapból is bixenon lámpákat kap a vásárló, felárért pedig LED-es, illetve mátrix-LED-es csúcsfényszóró is kérhető. Utóbbi a legjobb példa arra, hogy a luxuskategóriában bemutatkozó fejlesztések hogyan „szivárognak” le alsóbb osztályokba, hiszen a szembejövőket körbevilágító rendszer alig több mint 2,5 éve debütált az aktuális A8-asban. Szintén újdonság a kategóriában a vetített műszerfal. Az Audi virtual cockpit döbbenetes grafikával rendelkezik, a vezető számos nézet közül választhat, ám itt is az volt az érzésem, mint más TFT-s Audikban, hogy túlságosan meredek szögben áll a monitor.
Hogy mennyire perfekcionisták dolgoznak Ingolstadtban, arra jellemző, hogy más hibát nagyítóval is nehéz lenne találni a beltérben, már ha elfogadjuk a tényt, hogy a kompakt méretkategóriában nem az A3-as a legtágasabb modell. Nyilvánvalóan azt az Audinál is tudják, hogy nem mindenkinek jön be a minimalista stílus a nagyon kevés gombbal és végtelenül funkcionális részletekkel, de most az A3-as a minőségi benyomás tekintetében orrhosszal vezet a konkurensek előtt. Legyen szó a kapcsolókról, az ajtók csukódásáról, az immáron keret nélküli belső visszapillantóról vagy akár az újratervezett kormány bőrborításáról, mindenről „süt” a gondosság, függetlenül attól, melyik karosszériavariánsról beszélünk. A leginkább praktikus változat egyébként az ötajtós Sportback, mely a limuzinhoz hasonlóan nagyobb tengelytávval rendelkezik, mint a háromajtós.
A modellváltás egyik fontos hozadéka, hogy kibővítették a vezetéstámogató rendszerek sorát. Most már az A3-as a hátsó keresztirányú forgalmat és a gyalogosokat is figyeli. Először jelez, majd ha kell, fékez is, ha elénk lép valaki a városi forgalomban, illetve a dugóasszisztens nemcsak követi az előttünk haladót, hanem finom kormánymozdulatokkal sávon belül tartja az autót. Legalább ekkora újdonság, hogy az A3-as a két évtizedes pályafutása során először háromhengeres motorral is elérhető lesz. Az A1-esből és számos konszerntárs modellből ismerős egység 1,0 literes lökettérfogata ne tévesszen meg senkit, alapmotor létére 9,7 másodperc alatt gyorsítja 100-as tempóra az autót (háromajtós), a végsebesség pedig 206 km/óra. A 115 lóerős blokk nemcsak derekasan húz, hanem karaktere is kellemes, az opciós hétgangos S tronic váltó például kis terhelés esetén már 2000-es fordulat alatt kapcsolja a következő fokozatot. Alapvetően erre a kis turbómotorra is igaz, hogy kerülni kell az alapjárat közeli terhelést, de igazából vibráció olyannyira nincs, hogy ebből nem lehet megmondani, hogy hiányzik egy hengere.
A hang azért árulkodó, és nem is az alsó tartományban: 4000 felett jellegzetes háromhengeres tónusban szól az 1.0 TFSI. A másik új motor, a 2.0 TFSI nagyon más világ, még akkor is, ha nyilvánvalóan nem lesz olyan népszerű, mint a hengerlekapcsolásos, 150 lovas, 1,4-es TFSI. Az opcióként quattro-hajtással (mivel keresztmotoros az A3-as, ezért Haldex-rendszerű) is elérhető 2,0 literes 190 lóerőt és dízeles nyomatékot, 320 Nm-t produkál, amivel már illik az A3-asra a sportos jelző. Gyakorlatilag a teljes fordulatszám-tartományban elemében van a motor, ráadásul csendes és kifinomult. Aki igazán combos kompakt Audit szeretne, annak az S3-as lehet az ideális választás. Mindegy, hogy melyik karosszériáról beszélünk, a 2,0 literes, turbós blokk immáron 310 lóerőt és 400 Nm-t (+10 LE, +20 Nm) teljesít, a produkció pedig nemcsak papíron, hanem a valóságban is meggyőző, az S3-asok ugyanolyan harmonikus darabok, mint a mezei A3-asok, csak éppen sokkal erősebbek. Érződik az S3-ason, hogy nem egy kompromisszummentes sportkocsit akart építeni az Audi, inkább a hétköznapi használatban sem elvérző, erős modellcsaládként tekinthetünk rá. Csupán a hangélmény hiányzik – erre minden bizonnyal a később bemutatkozó, alublokkos öthengeres RS 3-as érkezéséig várnunk kell.
Bármennyire is meglepő, de összességében a 2,0 literes TDI erősebb, 184 lóerős kivitele (van 150 lóerős is) volt az igazi meglepetés. Acélosan húz, az alapos csomagolás miatt egyáltalán nem tolakodó hangú, a fogyasztása meg egészen baráti, miközben a hatfokozatú S tronic váltóval remek egységet alkot – racionálisan nézve ez a konfiguráció minden szempontból ideális. A motorhoz hasonlóan a futómű is egyéni preferencia kérdése, de a hazai útviszonyokat figyelembe véve kétszer is meggondolnám a 15 mm-rel lejjebb ültetett sportfutóművet, vagy a 25 mm-es mínuszt jelentő S line gátlókat, mert az alap is eléggé feszes – ez orvosolható az adaptív lengéscsillapítás megrendelésével.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!