A 70-es években Brazíliában népszerű Opel Kadett alapú Chevrolet Chevette versenytársának alkotta meg a VW a Brasilia típust, speciálisan a helyi igényekre szabva. Az ottani VW-gyár Bogárból és T2-es kisbuszból álló kínálata akkoriban nehezen versenyezhetett az érkező konkurensekkel, az újdonság megszületését tehát a piac kényszerítette ki a márkától.
A kocsi farmotoros, a hátuljában a padló alatt a VW Bogár 1600 köbcentiméteres boxermotorja dolgozott. A típus bevált, 1973-tól 1982-ig tartó gyártása alatt bő egymillió példány készült belőle. Hivatalosan soha nem importálták Európába, csak néhány jármű jutott el jellemzően a Kanári-szigetekre és Portugáliába. Ez utóbbi országban találták meg lelkes „VW Type 2” rajongók ezt a példányt is, ahonnan átvitték Angliába, még 2009-ben. S bár a kocsit hirdetés alapján, személyes megtekintés nélkül vásárolták meg, nagy volt az öröm, amikor kipakolták a hajóból, mert mindössze 26 ezret mutatott a kilométer-számlálója és közel rozsdamentes volt a karosszériája!

Eleve show-autónak szánták, így első körben 17 colos Fuchs felniket kapott és extrémen leültették a tulajdonosok, Paul és Mat Balls. Ez így lazán hangzik, de járt egy kis munkával. A doblemezeket ki kellett szélesíteni, és a futóművön is átépítést végeztek. A lengéscsillapító támasztóelemeit is rövidebbre szabták, minek köszönhetően a kocsi teljesen ráülhetett a kerekeire. Hogy ne legyen használhatatlan, bevetették minden tuningoló csodafegyverét, az air-ride futóművet.
A kocsit az Audi Ibis-fehér színére fényezték, teljesen felújították az elektromos rendszert, kiglancolták a motort, az üléseket pedig bordó műbőrrel borították, az ülőfelületen steppelt varrással. Innentől az autó ahová csak elment, minden díjat learatott. Persze más is megkívánta az autót, és volt az a pénz, amiért túladjanak rajta. Egy holland megszállott vette meg, ám eltűnt a tuningtársadalom szeme elől, hogy jóval később egy német aukciósház hirdetésében jelenjen meg.

Rögtön volt rá lelkes jelentkező, az oberhauseni Dominik Engel. A 47 éves új tulajdonos bevallotta, hogy igazán azt sem tudta, mit vásárol meg. Csak azt látta, hogy a kocsi eszméletlen, és azt tudta, hogy neki bizony kell. Egyébként ő sem kezdő a szakmában, nagyon is ért a léghűtésű masinákhoz. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a kocsi a többéves ácsingózásban kicsit leromlott, féloldalasan állt a kerekein és a motor is kidőlt. Elsőként a motort hozták rendbe, sőt, kicsit spéciztek is rajta és dupla karburátort kapott. A gyújtást elektromosra építették át, és felszereltek egy lelkesítő hangú Empi kipufogórendszert is. A teljes fékrendszert is felújították, és a karosszériáról eltüntették az itt-ott meginduló rozsdát – hiszen egy 1977-es gyártású kocsiról beszélünk. Átalakították a futóművet ismét, hogy rendesen álljon az úton – már amennyire a hátsó kerék extrém dőlése annak minősíthető.