Noha a Suzuki és a Toyota pár évvel ezelőtt stratégiai együttműködési megállapodást kötött, ez egyelőre csak az egymás kereskedőhálózatában kínált autókon érhető tetten: Európában átemblémázott Toyotákat árulnak a Suzuki-kereskedésekben (Across, Swace), Indiában és Dél-Afrikában Suzukikat lehet Toyotaként megvásárolni, műszakilag a saját útjaikat járják a felek. A legjobb példa erre, hogy a Suzuki nem a partner méltán híres bolygóműves öntöltő hibrid hajtását adaptálta az Esztergomban készülő modellekhez, hanem a saját Strong Hybrid rendszerét, amelyre kívülről mindössze annyi utal, hogy a jelvény nem kék, hanem fekete hátterű.
Japánban 2017 nyarán kezdték a forgalmazását az öntöltő hibrid hajtású Swiftnek, amelynél az 5 fokozatú robotizált váltóba az 1,2 literes (91 LE/118 Nm) benzinmotor mellett egy villanymotor (13,6 LE/30 Nm) hajt be. Utóbbi produktum alacsonynak tűnhet, de ne feledjük, hogy ez azonnali nyomatékot jelent, míg a benzinmotornál a magasabb, 118 Nm-es érték csak magas fordulaton érhető el; kis tempónál nincs szükség ennél többre. A mérnökök úgy méretezték a rendszert, hogy a villanymotor önmagában képes megindítani az autót és óvatos gázpedálkezeléssel lehet tartani a városi forgalom ritmusát. Persze ha sietni kell, hozzáadódik a villanymotor teljesítménye a benzinmotoréhoz – a nagyobb kapacitású akkumulátor miatt tovább és több erővel tud segíteni ez a rendszer, mint a lágyhibrid megoldás –, és jóval nagyobb mértékű a lassításnál a fékenergia-visszatermelés.
Mi az előnye a Toyota rendszeréhez képest a Suzuki megoldásának? Az olcsóság. A meglévő, kézi kapcsolású váltóval felszerelt modellbe kerül egy villanymotor és egy nagyfeszültségű akkumulátor, utóbbira a Toyota rendszerénél is szükség van, de akkor még adaptálni kell a bolygóműves egységet is, ráadásul annál nem elérhető a klasszikus, kardántengelyes összkerékhajtás, ahhoz külön, hátsó hajtómotor egységet kellene fejleszteni. Ráadásul a Suzuki Strong Hybrid bármilyen kézi kapcsolású váltónál bevethető, gondoljunk csak a hosszmotoros Jimnyre, ami aktuálisan haszonjármű-szerepkörbe száműzve tengeti napjait Európában; nem kommentálja a jövőbeli termékekre vonatkozó értesüléseket a Suzuki, de a kémfotókon szereplő nyújtott karosszériás terepjáró-prototípusokban hátsó ülés is látszik…
De térjünk csak vissza a jelenbe, amikor is a Vitara öntöltő hibrid változata a téma. Az ügyfél dolgát nem könnyíti meg, hogy attól függően, hogy hol találkozunk vele, a Strong Hybrid, Dualjet Hybrid és a hibrid 6AGS jelöléssel is hivatkoznak ugyanarra a rendszerre. A legnagyobb újdonságot az jelenti, hogy az eddig ebben a karosszériában (az S-Cross miatt karosszériákban többes szám lenne a helyes, de arra még várni kell pár hónapot) még nem volt elérhető a K15C motorkódú, 1,5 literes, négyhengeres szívómotor, aminek a teljesítménye 102 LE, emellett egy 33 LE/60 Nm teljesítményű villanymotor hajt be a 6 fokozatú, manuális váltóba, amelynek működését automata kuplung, a fokozatok közötti kapcsolásokat pedig elektromotorok segítik. A rendszerteljesítmény legfeljebb 115 LE – a vezérlőelektronika úgy adagolja a villanymotor teljesítményét, hogy ezt az értéket nem tudja túllépni az autó. A hibrid rendszer energiaellátásáról gondoskodó nagyfeszültségű (140 V) akkumulátort a csomagtérpadló alá építik be – megszűnik a padló alatti 73 literes rekesz –, a kapacitását nem árulták el, de ahogy az a normál öntöltő hibrideknél megszokott, legfeljebb pár kilométer megtételére elég a tudása. Az egész rendszer 80 kg-mal növeli az autó tömegét, így a terhelhetőség 480-465 kg-ra csökken annak függvényében, hogy első- vagy összkerékhajtású Vitaráról van szó.
A nagyobb tömeg és az alacsonyabb teljesítmény miatt nem szabad azon meglepődni, hogy az öntöltő hibrid Vitara nem olyan fürge, mint a turbómotoros lágyhibrid, de a működés finomsága nekem meglepetés volt. Amikor a 90-es évek végén, 2000-es évek elején megismertük a robotváltókat, közös vonásuk volt a lassú, bólogatós haladást eredményező működés, amit a Suzuki mérnökei a villanymotor célzott használatával szinte teljesen kiküszöböltek. Akkor tapasztalható némi késlekedés, ha nagy gázzal gyorsítunk, ilyenkor már minden erejét beleadja a villanymotor, nincs plusz erő a finomkodáshoz, ezenkívül hirtelen gyorsításnál, amikor egyszerre akár több fokozatot kapcsol vissza a váltó, érezhető a „robotváltóság”. A mai autókhoz szokott vezetőknek meglepő lesz még az erős motorfékhatás, amihez itt még a villanymotor halk vijjogása is társul. A pár kilométeres menetpróba során országúton vezettem az autót, a városi tapasztalatokról – az az igazi lételeme a rendszernek – majd a tesztet követően tudunk beszámolni.
Azzal segíti a Suzuki az új öntöltő hibrid hajtás terjedését, hogy annak érkezésével párhuzamosan megszüntetik a 6 fokozatú automatikus váltóval felszerelt lágyhibrid modellek forgalmazását. Egyelőre csak két felszereltséggel, a második GL+ és a csúcs GLX Panoráma szinten választható a hibrid 6AGS hajtás, az alapár 8 410 000 Ft, ami azonos felszereltség és hajtás esetén 2 160 000 Ft-os felárat jelent. Vannak olyan piacok, ahol az adózás terén, tehát a gépjármű fenntartása során ebből ledolgoz egy keveset az öntöltő hibrid hajtás, de nálunk inkább csak azok választják majd előreláthatólag, akik nem tudnak lemondani az automatikus váltóról.
Suzuki Vitara hibrid 6AGS
Összlökettérfogat: 1462 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
BENZINMOTOR
Max. teljesítmény: 75 kW (102 LE) 6000/perc
Max. nyomaték: 138 Nm 4400/perc
VILLANYMOTOR
Max. teljesítmény: 24,6 kW (33,5 LE)
Max. nyomaték: 60 Nm
HIBRIDRENDSZER
Max. teljesítmény: 85 kW (115 LE)
Hossz./szél./mag.: 4175/1775/1610 mm
Tengelytáv: 2500 mm
Tömeg/terhelhetőség: 1245/480 (1315/465) kg
Csomagtér: 289-1046 l
Üzemanyagtank: 47 l
0-100 km/h: 12,7 (13,5) s
Max. sebesség: 180 km/h
Átlagfogyasztás: 5,3-5,6 (5,8-6,0) l/100 km
CO2-kibocsátás: 121-126 (132-137) g/km
A modell alapára: 8 410 000 (9 150 000)
Zárójelben az összkerékhajtású változat adatai
