Az elmúlt évek történései finoman szólva nem kedveztek a hosszú éveken át favorizált dízel technológiának, amely a kibontakozó boszorkányüldözés ellenére továbbra is sok autótípus, illetve felhasználási mód esetében a lehető legjobb választás. Ilyen a mára kihalófélben lévő egyterűek kategóriája is, hiszen ezeket a többnyire 7 üléses családi autókat jellemzően nagy távolságok megtételére használják, ahol a teljesítmény és a kedvező fogyasztás egyformán fontos szempont. Bár a vevők egyre nagyobb százalékban választanak szabadidő-autókat a bevált egyterűek helyett, számos piacon, köztük Magyarországon is van igény a praktikumot előtérbe helyező modellekre. Ilyenből azonban egyre kevesebb kapható, a Citroën C4 Grand Spacetourer, a Renault Grand Scenic, a Seat Alhambra és a Volkswagen Sharan szintén az utolsó hónapjaiban jár, utódlásukról a Stellantis kínálatában több márkanéven is futó kisbusz jellegű modellekkel gondoskodnak a gyártók, ezt a stílust követik a németek is a Volkswagen Multivan T7-essel.
Hasonló a helyzet a Fordnál is, a korábban rendkívül népszerű S-Max és Galaxy a közeljövőben nem kap utódot, viszont néhány évig még biztosan a kínálatban maradnak. Ehhez szükség volt a Kuga FHEV-éhez hasonló, Toyota licenc alapján megvalósított, 4. generációs hibrid rendszerre, amely az EU-s elvárásoknak maradéktalanul megfelel, és akár a dízel alternatívája is lehet. Bár a Ford sem tervezi a dízelváltozat gyártásának leállítását, jelenleg csak a hibrid konfigurálható. A német rendszámos tesztautót egy 2018-as, frissítés előtti EcoBlue, vagyis Fordtól származó dízellel felszerelt példánnyal hasonlítottuk össze. Szemmel látható, hogy az aktuális verzió kicsivel nagyobb hűtőráccsal és átrajzolt első lökhárítóval véteti észre magát, ettől függetlenül nem sokban különbözik a 2015-ben bemutatott változattól. Kifejezetten elegáns, nagyvonalú ez a formaterv, amely méreteit nem, kimagasló praktikumát azonban jól leplezi a személyautósan kifinomult részletekkel, mint például az ablakkal egy egységet képező hátsó lámpákkal. Nem véletlen, hogy azonos alapokon kétféle egyterűt kínál a Ford, hiszen sokan csak utazásra használják, de vannak, akik nagyméretű tárgyakat is szállítanak, ebben egyértelműen a Galaxy a jobb.
A hibrid hajtás egyik előnye, hogy a padlóba épített akkuknak köszönhetően sem az utastér, sem a raktér mérete nem csökkent, 2 üléssel, a tetőig pakolva továbbra is 2339 litert lehet megtölteni. Felhajtott középső sor esetén (az üléseket tologatva) 1206-1301 liter között variálható a befogadóképesség, sőt, a 3. üléssor mögött is marad 300 (kalaptartóig pakolva 200) liternyi csomagtartó! A 75 kg-os vezetővel együtt számított tömeg viszont 1725-ről 1978 kg-ra nőtt, ezzel terhelhetősége 805-ről 617 kg-ra csökkent. Ez rossz hatással van a fékezett vontatmány tömegére is, a cikkünkben szereplő 150 lóerős példányt még 2000, a 190 lóerős hibridet azonban csak 1510 kg-ra minősítették. Utóbbi azonban még így is nagy előrelépés a Mondeo FHEV 750 kg-os értékéhez képest, mert lehetővé teszi egy négyszemélyes lakókocsi vontatását, ami a cikkben szereplő dízel Galaxy életének része.
A 190 lóerős rendszerteljesítmény egy Atkinson-ciklusú, 2,5 literes szívó benzinmotorból és a hozzákapcsolt villanymotorból származik. A 2,0 literes, 150 lóerős turbódízel egyik vonzereje a 2000-2500-as fordulat között elérhető 370 Nm csúcsnyomaték, miközben a hibrid 4500-as fordulaton is csak 200 Nm-t produkál, de a fokozatmentes automatikus váltó funkcióját ellátó erőátviteli egységen keresztül a villanymotor képes annyit besegíteni a hajtásba, hogy ez ne legyen feltűnő a vezetőnek, legalábbis vontatmány nélkül. Nem egyszerűen személyautós a vezetési érzet, a Galaxy kategóriájában szokatlanul nagy élményt nyújt a sofőrnek, aki egy precízen irányítható, agilisan reagáló, dinamikus, egyben kényelmes utazóautóban örülhet a magas üléspozícióból származó kilátásnak. A dízel hatfokozatú kézi váltója masszív, pontos és jól megvezetett, a hibrid elektronikus kapcsolóval működtethető szerkezete észrevétlenül dolgozik, a kapcsolás minimális terhét is leveszi a vállunkról. Bár a két hajtáslánc különböző világot képvisel, működésük hasonlóan kifinomult, a hibrid nagyobb tempónál sem pörög fel zavaró mértékben, motorhang szinte egyáltalán nem jut be az utastérbe.
Sem a 194 helyett 185 km/órás végsebesség, sem a 10,7 helyett 10,0 másodperces 0-100 km/órás gyorsulás nem számít a hétköznapi használat során, az átlagfogyasztás és a hatótáv azonban fontos szempont, különösen évi 20-25 ezer kilométeres futásteljesítmény esetén. A WLTP szerint a dízel 5,4, a hibrid 6,4 litert fogyaszt 100 kilométeren, amire rímel a tesztprogram során mért 6,8, illetve 7,8 literes átlag. Autópályán a dízel, városban a hibrid takarékosabb, az elérhető hatótávot a 70 helyett 65 literes tartály is csökkenti, igaz, a benzinmotornak nincs szüksége AdBlue-ra, amely akkor is költséget jelent, ha korlátlan mennyiségben hozzáférhető. A dízel jelenleg nem rendelhető, a hibrid beugróként jól vizsgázott, de érdemei elismerése mellett a Galaxy felhasználási területén továbbra is a gázolajos motor válik be jobban.
ÖSSZEGZÉS
Amióta az Európai Unióban ferde szemmel néznek a dízelekre, a vevők egyre inkább nyitnak a hibrid rendszerek felé, ezért a Ford beépítette az FHEV-hajtást a piac egyik utolsó, egyben az egyik legjobb egyterűjébe, a praktikus, kényelmes és élvezetes Galaxyba. Kétségtelenül megállja a helyét a takarékos és kifinomult rendszer, ettől függetlenül nem érdemes temetni a dízelt, nem csoda, hogy a Ford sem törölte a kínálatából.
