Elsősorban az idősebb autók problémája az üzemanyag-rendszer elöregedése, a fiatalabb kocsiknál a tömítetlenség, vagy a porózusság anyaghibára, vagy szerelői hanyagságra vezethető vissza. Az üzemanyag-rendszerben is van jó pár műanyag alkatrész, fém- és gumicsövek, amelyek mind sérülhetnek, öregedhetnek.
Akadnak jellegzetes, típusra jellemző hibák is, esetünk főszereplője egy Volkswagen Passat, amelyben 1.8T benzines turbómotor dolgozik. A típus (és az azonos alapra épült konszerntestvérek, mint pl. az Audi A4-es és A6-os) üzemanyag-ellátása a hátsó ülés alá szerelt műanyag tankból megoldott, innen indul a betápláló és ideérkezik vissza a visszafolyó vezeték. A kettő pár huzamosan fut, műanyaggal bevont alumíniumcsövek. A jobb első torony mellett jutnak fel a motortérbe, a tűzfalon futnak, és itt csatlakoznak rájuk a benzinhídhoz vivő ág és a visszafolyó ág rugalmas gumicsövei. Jellegzetes típusbetegség ezeknek az alumíniumcsöveknek a törése a motortéri részen. A tűzfalrögzítési pontnál törnek, elsősorban anyagfáradás miatt, hiszen hiába a gumicső, valamennyi rezgés átjut a fémcsőhöz, amely ugye rögzített. Az anyagfáradás mellett még szerelői hiba miatt törnek, megütik őket véletlenül csavarkulccsal, de láttunk olyat is, akinek a kéziszerszáma beakadt a csövek közé és kirángatta… Az alumínium benzincsövekhez a gyári gumicső bilinccsel rögzített, a benzinhíd felőli vége pedig fittingelt, tehát a gumicsövet fémelemmel sajtolták rá egy menetes anyával ellátott csővégre.
Esetünkben már megvásárláskor javítgatott volt a tűzfal felőli szakasz a betápláló csőnél, és szivárgott a benzinhídnál. Emiatt májusban az aktuális szaki leszerelte a gyári gumicsövet, majd egy 8 mm-es utángyártott csővel pótolta, amelyet mindkét oldalon bilinccsel rögzített. Szépséghiba, hogy az alumíniumcsőből annyi letört már, hogy az nem rögzíthető a gyári módon a tűzfalhoz. Elméletileg ezeknek a benzincsöveknek bírniuk kéne a hőterhelést is, hiszen jellemzően a motorhoz közel helyezkednek el. Valamiért ezekben az autókban mégsem bírják. Nem ez az első tapasztalat, hogy nagyon hamar kirepedeznek: esetünkben 4 hónap és kb. 8000 km kellett hozzá. A cső a szelepfedél magasságában fut, a motorburkolat alatt, a trafó cserélésekor tűnt fel az aggasztó állapot. Eldöntöttem, hogy nem cserélem a szokásos „konfekció” benzincsőre (korábban több márkát kipróbáltam, mindnek megrepedezett a palástja). Felhívtam például VW márkaszervizt, hátha kapható gyári alkatrész. Segítőkészen kikutatták a cikkszámot, majd elmondták, hogy csak a tanktól volt rendelhető a teljes cső, párban, tehát az oda- és a visszaág egy csomagban, de már nem gyártják. Az utolsó ismert ára 2012-ben 110 000 Ft magasságában volt: nem hiszem, hogy sokan vásárolták, mert szinte minden B5-ös Passaton és kortárs Audikon, amelyekben 1.8T motor dolgozik, csak a maszek csőtoldásokat láttam. A korábbi ilyen autómon egy 12 cm-es csőszakaszt kellett pótolnom, mindig repedezett, így 2 havonta cserélgettem, amíg el nem untam, és a leszedett darabot hosszában felvágtam, hogy lássam, belül milyen állapotú a kívülről ijesztő állapotú cső. Nos, belül jó volt, így onnantól kezdve nem cseréltem.
Vélelmezhettem, hogy a mostani csőnek sincs belül baja, azonban ez egy 60 cm-es szakasz a motor felett futva. Tehát elkezdtem kutatni a megoldások után, emiatt elmentem Dunakeszire, ahol van egy „csőspecialista”, már gyártottak nekem BMW E30-ashoz automatikus sebességváltó olajhűtéscsöveket. Megosztottam a problémát, és végül egy erősített hidraulikacső megvásárlása mellett döntöttem. Ez anyagjellemzőivel a legjobban hasonlít a gyári kivitelű csőre, így beszereltem az összerepedezett helyére. Most a próbaüzemét éli, és ha beválik a megoldás, amire nagy az esély, akkor ugyanezen csőből készíttetek egyet fittingelt véggel, mert vélhetően a gyár sem véletlenül használt menetes kötést a benzinhíd felőli oldalon. Egyébként szétvágtam a leszerelt, kívül repedezett csőnek egy darabját, de belül ez is épségben volt.
