Igazi rendszerváltást hajtott végre az Opel 1991-ben, amikor az egyik legismertebb modelljét Kadettről Astrára nevezte át, és akkor is, amikor úgy döntött, Magyarországon építi meg első kelet-európai gyárát. Az eredetileg motorgyártó egységnek szánt szentgotthárdi üzemben az akkori kormány közbenjárására végül komplett autókat is összeszereltek 1992-től egészen a típus 1998-as leváltásáig. Az Opel korabeli anyavállalata, az amerikai General Motors GM-T platformjára épülő újdonság valójában a Kadett E jelentős modernizálásával született, mégis úgy látták jobbnak a németek, ha az utolsó, még régi logika szerint elkeresztelt modelljüknek is egy új, a-ra végződő nevet adnak. Mivel a GM brit leányvállalata, a Vauxhall már 1979 óta Astra néven forgalmazta kompaktautóit, a jól csengő nevet átvéve, folytatólagosan E után F betűvel jelölve dobták piacra az új generációt.
A 90-es évek igényeihez igazított stílusjegyek gondoskodtak az Opelekre jellemző, divatos megjelenésről. Bár minden irányban nőtt, maga a váz nem sokat változott, az Astra új műszerfala egy csavarhúzó segítségével beépíthető a Kadettbe! Ez persze nem jelenti azt, hogy semmit sem fejlődött a konstrukció az évek során, de a fontos változtatásokat a lemezek alatt kell keresni. A 90-es évek elején már az elérhető árú autóknál is nagyobb figyelmet fordítottak az aktív és passzív biztonságra. Megerősítették a karosszériát, ezzel jelentősen növelték a csavarodási merevségét, és az ajtók merevítései is jobban ellenálltak egy oldalütközésnek. Állítható magasságú biztonsági övek, övfeszítő és megfelelő kilátást biztosító hátsó fejtámlák is gondoskodtak az utasok biztonságáról. Üléseit úgy alakították ki, hogy stabilabban tartsák a testet, a blokkolásgátló kezdettől fogva elérhető volt. 1993-tól felárért vezetőoldali légzsákkal is lehetett rendelni, majd a frissítés után az első két utas számára már alapáron járt a modern életmentő eszköz. A belső tér kialakítása és az opcionális extrák mennyisége is előrelépést jelentett, viszont a háromajtós Caravan mellett a kisebb motoroktól is elbúcsúzhattak a vásárlók.
A 60 lóerős 1.3 i (C13N) helyett a szintén 60 lóerős 1.4 i (C14NZ) vált az alapmotorrá, a 82 lóerős 1.4 Si (C14SE) mellett a 75 lóerős 1.6 i (C16NZ) és a 90 lóerős 1.8 i (C18NZ) volt elérhető a gyártás kezdetén, a 150 lóerős 2.0 16V (C20XE) az egy hónappal később csatlakozott GSi sportváltozat kiváltsága volt. Akkoriban a dízelmotor már megszokott volt, de nem olyan meghatározó, mint egy évtizeddel később, az első széria orrába a Kadettből ismert 1.7 D (17D) került 57 lóerővel, majd alig egy év után 60 lóerősre izmosították (17DR). Az Isuzu-féle, 82 lóerős 1.7 TDS (X17DT) turbódízel 1993-ban jelent meg, de 1994-től a saját, 68 lóerős 1.7 TD (X17DTL) is választható volt. A 3 és 5 ajtós ferdehátú, a 4 ajtós limuzin, az 5 ajtós kombi, a Bertone-féle kabrió, illetve a 3 ajtós, lemezelt oldalfalú kisáruszállító változatban készülő Astra állta a versenyt örök riválisa, a Volkswagen Golf – szintén 1991-ben debütált – 3. generációjával szemben. Ideális választás volt azoknak a családoknak, akik kedvező árú, olcsón fenntartható, egyszerű, funkcionális, mégis modern kompaktra vágytak.
A Magyarországon mindig is kedvelt márkának nagy lökést adott a hazai gyártás, az újonnan vásárolt típusok között toplistás F Astra hamar az utcakép meghatározó részévé vált. Gyorsan fény derült a típushibákra is (pl. erős rozsdásodási hajlam, problémák a gyújtáselosztóval és a generátorral, tankbetöltő-testelés), a gyár azonban igyekezett kijavítani ezeket. 1994-ben az esedékes frissítés során megváltoztatták a hűtőrácsot, a lámpákat, a hátsó lökhárítót és a külső tükröket. Kicsi, de fontos változtatásokat hajtottak végre az utastérben, de a módosítás érintette a futóművet, illetve a motorokat is. Folyamatosan vezették be a korábbinál tisztább üzemű Ecotec sorozat tagjait, az Euro 2-es, 8 szeleppel 60, 16 szeleppel 90 lóerős 1,4-est (X14NZ és X14XE), a 75 vagy 101 lóerős 1,6-ost (X16SZR és X16XEL), a 116 lóerős 1,8-ast (X18XE) és a 136 lóerős 2,0 literest (X20XEV).
Miután 1998-ra az Opel elkészült az utóddal, és Szentgotthárdon a Vectra gyártására álltak át, a lengyelországi Gliwicében Astra Classic néven folytatódott a karrierje a közép- és kelet-európai piacokon, illetve Törökországban. Az egészen 2002-ig kapható kompaktból manapság is találni keveset futott, újszerű darabokat. Ezek a fűtött garázsban tartott „bácsiautók” nemcsak a rozsdásodást, hanem a munkásautó sorsot is elkerülték, és esélyt kaptak arra, hogy egy olyan korszak emlékét őrizzék, amikor a gyártók még korszerű, praktikus és gazdaságosan fenntartható autókat kínálhattak, elérhető áron…
A GTI méltó ellenfele
Az 1991-es Frankfurti Autószalonon az Astra csúcsmodelljét már a hétköznapi változatokkal együtt állította ki az Opel. A csak 3 ajtós karosszériával készülő GSi egyedi lökhárítókat, motorháztetőt és könnyűfém felniket kapott, illetve itt jelent meg először a két sötétített hátsó lámpa az összekötő, fekete díszbetéttel.
A hagyományos változatnál jobb légellenállású autó futóművét 15 mm-rel leültették, a hátsó futóművét egy extra stabilizátorral egészítették ki, az alapfelszereltség kipörgésgátlót, fedélzeti komputert és egyedi üléshuzatot is tartalmazott. A 2,0 literes, 16 szelepes, 150 lóerős (C20XE) motor mellett 1992-ben megjelent a 8 szelepes, 115 lóerős (C20NE) is, majd 1993-ban az 1,8 literes, 16 szelepes, 125 lóerős motorral bővült a választék. A VW-nek fel volt adva a lecke, a Golf GTI csak 1993-ban, a 16 szelepes motorral tudta vele felvenni a versenyt. A frissítés után eltűntek a GSi külső stílusjegyei, de a C20XE-t leváltó, 136 lóerős Ecotec motort (X20XEV) akár Caravan karosszériával is lehetett kombinálni.
Ínyencség Dél-Afrikának
A dél-afrikai piacon gyakran forgalmazták egyes típusok különleges sportváltozatait, így volt ezzel a helyben összeszerelt Astra is, melynek csak a limuzin és kombi változatát ismerték ezen a néven, a ferdehátút továbbra is Kadettként forgalmazták. Csúcsváltozata, a 200t S a Vectra és a Calibra 4×4 2.0 16V Turbo 2,0 literes turbós benzinesét (C20LET) kapta meg, a helyi mérnökök azonban átalakították a hajtásláncot fronthajtásúra. A Car magazin 7,6 másodperces 0-100- as gyorsulást és 235 km/órás végsebességet mért a 204 lóerős tesztautóval! Nem a Kadett volt az egyetlen turbós a palettán, a helyi rendőrség számára ugyanis néhány Astrát is készített a Delta Motor.
