A francia-német rivalizáció történelmi távlatokba nyúlik vissza, az ábrándos múltban gyökerezik, amikor a Frank Birodalom szétvált a nyugati és a keleti területekre. Azóta a franciák bitorolják az ősi országnevet, a németek meg odajártak pofozkodni. Na, ez a francia Golf egy nagyon elgondolkodtató mélyütés a német tunereknek, hiszen latinos ötletekkel és az eredetit megszégyenítő technikával rukkoltak elő. Aki ezt művelte, nem más, mint a kocsi építésekor 23 éves Gabriel Couty. Limoges-ban él, és ő viszi a GC Custom tuningműhelyt. A szóban forgó Golfot a roncstelepről mentette ki, mint mondta: „a bátyámnak van egy I-es Golf GTI-je, és én is mindig szerettem volna egy ilyet, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz beszerezni egy jó alapot”. Bizony, azt már a típus szülőhazájában sem igen lehet, Dél-Afrikában előbb találni egy jót, mivel ott gyártották a típust a legtovább, bőven azután is, hogy Wolfsburgban már kidobták a présformákat.

A kocsi gyalázatos állapotban volt, így kicsontozták és mindent cseréltek, amin rozsdafolt volt, ami a lemezek 80%-át jelentette. Arra vigyázott Gabriel, hogy csak gyári eredeti karosszériaelemeket használt az építéshez. Újak az ajtók, a motorháztető, a sárvédők, a tető, a homlokfal és hátfal is. Utóbbi különleges, mert ezt a fajtát csak a korai Golfoknál alkalmazták kb. egy évig. 1976 után a rendszámtábla alatti lemezél már folytatólagosan, egyenesen fut keresztbe a hátfalon. De ne csak a múltról beszéljünk, már hosszú évtizedek óta az autósport alapfegyvere a karbon. Gabriel pedig bőven vetett be ebből a könnyű és erős anyagból, természetesen nem fóliázta vagy „vétéenezte” a mintát – ami a kocsin karbonnak tűnik, az az is. Karbon a két hátsó kerékjárati ív, a lökhárító babák és az egykori gumicsík, valamint a tükrök. Belül a műszerfal, minden ajtóburkolat és taposó, egy réteg pedig még az acél ajtókeretre is került a fényezés után. A motortérben minden burkolat karbonmintás.

A francia Golf persze alaposan megváltozott az eredetihez képest. Gabriel USA-piacos lökhárítókkal és helyzetjelzőkkel szerelte fel, a tanknyílást pedig áthelyezte a hátfalra. Színnek ezt a varázsos kéket választotta, amelyhez jól passzol a rezesaranyszín. Merthogy ez is egy vezérfonal a kocsiban, az aranyozott csavarok és a spéci RAD 48-as felnik. A kerekeket nézve sejthető, hogy az ültetés is nagyon mai, légrugókkal oldották meg. Kinyitva az ajtókat ott van minden cucc, kompresszor, légtartály, szép glancban. Ahogy a teljes utastér is, ami már csak annyira Golf I., mint amennyire egy Beetle Mk.3-nak köze van Ferdinand Porsche Bogarához. Még a műszerfal is digitális (MOD7E), kiemelték a kéziféket, a váltókart, magasak a taposók, csodásak a Kirkey sportülések.

A lemezek alatti technika a slusszpoén, mert bizony egy VR6-os blokkot illesztettek az alaposan kitakarított motortérbe. Hogy elférjen, egészen elforgatták, a jobb oldali hengersor is még előredöntött helyzetű, a bal oldali pedig majdnem kinéz a hűtőrácson. Az olajozás az R32-esből jött, a hajtást egy Golf III-as váltóján keresztül oldották meg. Minden sallang a motor körül a kipufogótól a hűtőn át a bakokig egyedi gyártású. A többi megoldást már szinte át is engedhetjük a németeknek. A kegyelemdöfést a Porsche GT3-as fékek első, valamint a GT2-es fékek hátsó beépítése jelenti.