Piros betétek dobják fel a hangulatot, a pedálsor alumíniumból készült. Fotó: Stefler Balázs

A Swift Sport történetében már volt egy nagy váltás, amikor az 1,6-os szívómotorról 1,4-es turbóra váltottak, most pedig egy újabb mérföldkőhöz érkezett a típus a hibrid hajtás bevezetésével. A kiindulási alap továbbra is az 1373 cm3-es négyhengeres, feltöltött benzinmotor, amelyhez immáron 48 voltos elektromos rásegítést kapcsolnak. Mivel itt nem 12 voltos a rendszer, mint a sima Swiftekben, az indítógenerátor a jelképes 3 helyett 13 lóerővel dolgozik rá a benzinmotorra. Bár a csúcsteljesítmény 140-ről kissé csalódást keltően 129 lóerőre csökkent, és a 0-100 km/órás sprintidő is 1,0 másodperccel hosszabb (9,1 s), a valóságban ennél árnyaltabb a kép.

Illenek az autóhoz a csőbe bújtatott műszerek, a vöröses hátterű fordulatszámmérő is látványos. A digitális rész a turbónyomást is mutatja

A maximális nyomaték korábban lehívható, ami azt jelenti, hogy egészen alacsony fordulatról is szépen megindul a csúcs-Swift. A motor nyomatékát nemcsak a sportos, hanem a takarékos lábú sofőrök is ki tudják használni, merthogy a váltásra figyelmeztető jelek utasítását követve már 55 km/óránál kapcsolhatjuk a hatodik fokozatot. A hibrid rendszer leginkább érezhető hatása azonban máshol keresendő: egyrészt a start-stop rendszer működése sokkal finomabb, másrészt egy-egy lámpához gurulva az utolsó métereket már leállított motorral tehetjük meg. Nem véletlen tehát, hogy a 2018-ban tesztelt, még villamos rásegítés nélküli verzió 6,6 literes átlagához képest szerényebb, 5,9 literes értéket regisztráltunk!

A mezei Swifthez képest több ponton változtattak a futóművön, illetve a fékek jóval harapósabbak

Bár a takarékosság terén tényleg kiemelkedő az új modell, meggyőződésem, hogy a vevőkört sokkal jobban lázba hozza a vezethetőség. A modellváltás ellenére sajnos még mindig egy karcos, hatgangos váltót alkalmaz a Suzuki, a szerkezet nem támogatja a gyors kapcsolásokat. De ezt leszámítva aligha lehet panaszunk. Ugyan a hibrid hajtás megjelenésével már nem fér be a Swift Sport az egytonnás lélektani határ alá, de 1020 kg-os tömegével így is a pillesúlyú autók táborát gyarapítja. Ennek megfelelően szlalompályán vagy szerpentinen is elemében van, a kormány szinte olvassa a vezető gondolatait, és a futómű is partner a kanyarvadászatban. Városban vagy rossz utakon hiányzik némi plusz komfortérzet, jó minőségű burkolaton sínautóként fordul, amiben szerepet játszik az is, hogy a mezei Swiftekhez képest 40 mm-rel szélesebbek a nyomtávok. Gázelvételre sem indul meg a fara, játékosság helyett inkább a kiszámítható viselkedés jellemzi. Az viszont meglepő volt, hogy nemcsak egyes, hanem még kettes fokozatban is van némi hajtási befolyás a kormányon – 129 lóerőt azért illő lenne hatékonyabban az útra vinni. És a hangélmény? Őszintén szólva nem forr fel a vezető vére az 1,4-es turbómotor keltette zajoktól, nincs kipufogó-durrogás sem. Van azonban valami, amiben a feltöltött motor zseniális. A nagyobb nyomaték miatt hosszabbra áttételezett sebességváltóval 130 km/órás tempónál is csendes az autó, és mivel búgó hangnak nyoma sincs, sokkal kevésbé fárasztó a vezetése.

Magasan ül a vezető a Swift Sportban. Az ülések meglepően komfortosak. Bár vannak a szegmensben tágasabb autók, ahhoz képest, hogy a Swift 3,89 méteres hosszával klasszikus kisautó, egészen jó a helykínálat a második sorban

A sofőr ülése ugyan kicsit magasan van, és az ülések oldaltartása sem olyan, mint a legkeményebb hot hatcheknek, cserében a kényelem terén nem kell kompromisszumot kötni. Ahhoz képest, hogy a Swift Sport csak 3,89 méter hosszú, a helykihasználása bravúros, a második sorban 180 centi feletti magassággal is viszonylag jól elférni. Ugyanakkor amennyire eltalált a külső a dupla kipufogóvéggel, a tetőspoilerrel és a mérgesre szabott köténnyel, a belső jóval visszafogottabb. Bár a bázis Swiftekhez képest lapított aljú kormányt és más dekorelemeket használnak, egyedül a vörös hátlapú fordulatszámmérő árulkodik némi fantáziáról.

Alacsony fordulatról is húz az 1,4-es turbómotor, 5000-es fordulat felett viszont kicsit kifullad

A Swift Sport vásárlóinak biztosan nem fog álmatlan éjszakákat okozni a kocsi konfigurálása, hiszen egyféle felszereltséggel készül az autó. Gyakorlatilag minden benne van a modellben, amit egy kisautótól elvárhatunk, hiszen a tolatókamera, az adaptív tempomat, a LED-es fényszórók és a fűthető ülések sem hiányoznak belőle. Persze ahogy a legtöbb kisautó, úgy a Swift Sport is sokat drágult, 2,5 év alatt 1,2 millióval emelkedett az ára, a 7 240 000 Ft-os összeg pedig az elektrifikáció ellenére sem kevés. A turbó és a hibrid rendszer miatt sem kell aggódni a vevőknek, a Suzuki ugyanis a motoron és váltón felül erre a két komponensre is 3+7 éves garanciát vállal.

A látványra nem lehet panaszunk, ez a kipufogóvégződés telitalálat! Az autó hangja egyébként visszafogott

TETSZETT
• nyomatékos, takarékos motor
• közvetlen kormányzás
• tömeg
NEM TETSZETT
• alacsony fordulatszámhatár
• túlbuzgó ráfutásgátló

ÖSSZEGZÉS
Nem jellemző az autóiparban, hogy egy-egy frissítésnél csökkenne a teljesítmény, pláne nem egy sportmodellnél. A Swift Sport ettől függetlenül remek kisautó, amely nemcsak papíron, hanem a valóságban is takarékos. Kár, hogy a hibrid hajtással az ára sem a régi.

Suzuki Swift Sport Hybrid
Összlökettérfogat: 1373 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 95 kW (129 LE) 5500/perc
Max. forgatónyomaték: 235 Nm 2000-3000/perc
Hossz./szél./mag.: 3890/1735/1495 mm
Tengelytáv: 2450 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1510/1515 mm
Fordulókör: 10,2 m
Saját tömeg: 1020 kg
Csomagtér: 265 l
Üzemanyagtank: 37 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,1 s
Max. sebesség: 210 km/h
Város/országút/vegyes: 6,2/4,9/5,6 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 125 g/km
A modell alapára: 4 260 000 Ft (Swift 1.2 Hybrid, 90 LE)
A tesztelt verzió ára: 7 240 000 Ft

 Like